Az alázat megmenti
az embert az Isten szemében, a gőg azonban elveszíti. A kulcs az ember szíve. Az alázatosé
nyitott, meg tud térni, el tudja fogadni a helyreigazítást és bízik az Istenben. A
gőgös ellenkezőleg: arrogáns, zárt, nem ismer szégyent, Isten szava nem járja át.
Ferenc pápa kedd reggel hét órakor a Szent Márta ház kápolnájában tartott szentmisén
Szofoniás próféta szavaihoz (3,1-9) és Jézusnak az engedetlen testvérekről mondott
példabeszédéhez (Mt 21,28-32) fűzte gondolatait.
„Szofóniás próféta a lázadó városról beszél, melyben mégis van egy csoport, mely megtér a bűneiből. Ez az Isten népe” – hangsúlyozta a pápa – „melynek három jellemzője van: az alázat, a szegénység és az Istenbe vetett bizalom. De itt élnek azok is, akik nem fogadták el a feddést, ezért ítélet vár rájuk. Ezeknek nem lesz részük az üdvösségben, bezárultak az üdvösség előtt. „De meghagyok köztetek egy alázatos és szegény népet, mely bízik az Úr nevében, egész életre menően. És ez mind a mai napig tart! Az alázatos, szegény, Istenben bízó nép az egyház útja. Ezen az úton kell haladni, nem hallgatva annak a hangjára, aki nem hallgat a feddésre és nem bízik az Úrban”.
Az evangéliumi történet a szőlősgazda-atyát mutatja a szőlőbe küldött két fiával. Az első elutasítja az apja kérését, de később megbánja azt és kimegy oda. A másik ugyan igent mond az apjának, de valójában becsapja őt. Jézus a nép vezetőinek mondja el ezt a példabeszédet, amivel világosan jelzi, hogy ők nem akartak hallgatni az Istenre Keresztelő János személyében és emiatt a mennyek országában a vámosok és utcanők megelőzik őket. Ennek a botrányos kijelentésnek felelnek meg azok a mai keresztények, akik attól érzik magukat tisztának, hogy misére járnak és szentáldozáshoz járulnak. Istennek azonban még másra is szüksége van – folytatta a pápa – amikor a szíved nem tér meg, amikor nem fogadod el a feddést és nem bízol benne. Ezek a képmutatók megbotránkoztak azon, amit Jézus a vámosokról és az utcanőkről mondott, pedig titokban eljártak hozzájuk, hogy szabad folyást engedjenek a szenvedélyeiknek. De Jézus nem akarta őket”.
„Ez az ítélet reményt kelt bennünk – magyarázta a pápa – amennyiben lesz bátorságunk megnyitni a szívünket Isten előtt, fenntartás nélkül, és odaadjuk neki a bűneink listáját”. Magyarázatképpen a pápa hozzáfűzte annak a szentnek a történetét, aki azt hitte, hogy radikális nagylelkűséggel az Úrnak adta mindenét: Hallgatott az Úrra, megtette az akaratát, adta, amit kellett. Az Úr mégis megkérdezte tőle: Egy dolgot mégsem adtál oda nekem. - De Uram, mit nem adtam neked? Odaadtam az életemet, dolgoztam a szegényekért, hittant is tanítottam, mindenfelé dolgozok, itt és ott... A bűneidet nem adtad oda, mondja az Úr. Ha ugyanis eljutunk oda, hogy elmondhassuk: Uram ezek az én vétkeim, nem ezé vagy azé, hanem ezek az én vétkeim, akkor majd hallani fogjuk: Eredj, én megszabadítalak ezektől. Amikor ezt meg tudjuk tenni, akkor leszünk az a nép, mely bízik az Úrban. Adjon hozzá kegyelmet az Isten! – kérte kedd reggeli homíliája végén Ferenc pápa.
„Szofóniás próféta a lázadó városról beszél, melyben mégis van egy csoport, mely megtér a bűneiből. Ez az Isten népe” – hangsúlyozta a pápa – „melynek három jellemzője van: az alázat, a szegénység és az Istenbe vetett bizalom. De itt élnek azok is, akik nem fogadták el a feddést, ezért ítélet vár rájuk. Ezeknek nem lesz részük az üdvösségben, bezárultak az üdvösség előtt. „De meghagyok köztetek egy alázatos és szegény népet, mely bízik az Úr nevében, egész életre menően. És ez mind a mai napig tart! Az alázatos, szegény, Istenben bízó nép az egyház útja. Ezen az úton kell haladni, nem hallgatva annak a hangjára, aki nem hallgat a feddésre és nem bízik az Úrban”.
Az evangéliumi történet a szőlősgazda-atyát mutatja a szőlőbe küldött két fiával. Az első elutasítja az apja kérését, de később megbánja azt és kimegy oda. A másik ugyan igent mond az apjának, de valójában becsapja őt. Jézus a nép vezetőinek mondja el ezt a példabeszédet, amivel világosan jelzi, hogy ők nem akartak hallgatni az Istenre Keresztelő János személyében és emiatt a mennyek országában a vámosok és utcanők megelőzik őket. Ennek a botrányos kijelentésnek felelnek meg azok a mai keresztények, akik attól érzik magukat tisztának, hogy misére járnak és szentáldozáshoz járulnak. Istennek azonban még másra is szüksége van – folytatta a pápa – amikor a szíved nem tér meg, amikor nem fogadod el a feddést és nem bízol benne. Ezek a képmutatók megbotránkoztak azon, amit Jézus a vámosokról és az utcanőkről mondott, pedig titokban eljártak hozzájuk, hogy szabad folyást engedjenek a szenvedélyeiknek. De Jézus nem akarta őket”.
„Ez az ítélet reményt kelt bennünk – magyarázta a pápa – amennyiben lesz bátorságunk megnyitni a szívünket Isten előtt, fenntartás nélkül, és odaadjuk neki a bűneink listáját”. Magyarázatképpen a pápa hozzáfűzte annak a szentnek a történetét, aki azt hitte, hogy radikális nagylelkűséggel az Úrnak adta mindenét: Hallgatott az Úrra, megtette az akaratát, adta, amit kellett. Az Úr mégis megkérdezte tőle: Egy dolgot mégsem adtál oda nekem. - De Uram, mit nem adtam neked? Odaadtam az életemet, dolgoztam a szegényekért, hittant is tanítottam, mindenfelé dolgozok, itt és ott... A bűneidet nem adtad oda, mondja az Úr. Ha ugyanis eljutunk oda, hogy elmondhassuk: Uram ezek az én vétkeim, nem ezé vagy azé, hanem ezek az én vétkeim, akkor majd hallani fogjuk: Eredj, én megszabadítalak ezektől. Amikor ezt meg tudjuk tenni, akkor leszünk az a nép, mely bízik az Úrban. Adjon hozzá kegyelmet az Isten! – kérte kedd reggeli homíliája végén Ferenc pápa.
Forrás: Vatikáni rádió
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése