A Feltámadt Jézus a következő
feladatot bízta az Apostolokra: „Menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot
minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül” (Mk 16,15-16). Az egyház
küldetése, hogy evangelizáljon és a keresztség szentsége révén megbocsássa a bűnöket.
A Credo mondata három pontra osztható fel – folytatta katekézisében Ferenc pápa. Hiszek;
egyetlen keresztség; valamint a bűnök bocsánata.
A „hiszek, megvallom” kifejezés ünnepélyes és jelöli a hit tárgyának, a keresztség szentségének fontosságát. Amikor ezeket a szavakat kiejtjük, megvalljuk, hogy Isten gyermekei vagyunk. A keresztség bizonyos értelemben a keresztény személyi igazolványa, születési bizonyítványa – mondta a pápa, majd rögtönzött szavakkal hozzátette: „Az egyházi születési bizonyítvány. Mindnyájan tudjátok, hogy mikor születtetek. Mindannyian megünneplitek születésnapotokat.
De most felteszek egy kérdést, amelyet már máskor is feltettem és még meg fogok kérdezni: ki emlékezik közületek megkeresztelkedésének időpontjára? Emelje fel a kezét. Kevesen vannak”- állapította meg a pápa, majd így folytatta: „Nem kérdezem meg a püspököket, hogy ne kelljen szégyenkezniük. De most, amikor hazamentek, kérdezzétek meg és nézzetek utána, hogy mikor keresztelkedtetek meg. És ez a második születésnapotok: az a nap, amikor megszületünk az egyházban. Megteszitek? Egy házi feladat: megkeresem, melyik az a nap, amely megnyitotta az egyház kapuját, amikor a keresztség szentségében részesültem”.
A keresztség egyben kapcsolódik ahhoz, hogy hiszünk a bűnök bocsánatában. A bűnbánat vagy a gyónás szentsége ugyanis egyfajta „második keresztség”, amely mindig visszautal az elsőhöz, hogy azt megszilárdítsa és megújítsa. Ebben az értelemben keresztségünk napja a kiindulási pontja egy nagyon szép útvonalnak, amely Isten felé vezet és egész életünkben tart. A megtérés útja, amelyet szüntelenül segít a kiengesztelődés szentsége.
Gondoljátok csak el: amikor elmegyünk, hogy meggyónjuk gyengeségeinket, bűneinket, bocsánatot kérünk Jézustól, de egyben meg is újítjuk a keresztség szentségét ezzel a bűnbocsánattal és ez nagyon szép. Olyan, mintha minden gyónás alkalmával megünnepelnénk keresztségünket. Így a gyónás nem egy kínzókamrában történő esemény, hanem keresztségünk ünneplése. A gyónás a megkereszteltek számára van! Azért, hogy tisztán tartsuk keresztény méltóságunk fehér viseletét.
A pápa ezután a második kifejezést magyarázta: „egy keresztség”. Ezek a szavak utalnak Szent Pál Efezusiakhoz írt levelére, amelyben ezt olvassuk: „Egy az Úr, és a hit, egy a keresztség” (Ef 4,5). A „keresztség” annyit jelent szó szerint, mint „alámerülés”. Valóban, ez a szentség egy spirituális alámerülés. Hová? Egy uszodába? Nem, Krisztus halálába. A keresztség spirituális alámerülés Krisztus halálába, amelyből Vele együtt új teremtményként éledünk újjá (vö. Rm 6,4). Az újjászületés és a megvilágosodás tisztító fürdőjéről van szó. Újjászületés, mert megvalósítja azt a vízből és Szentlélekből való születést, amely nélkül senki sem léphet be a mennyek országába (vö. Jn 3,5).
Megvilágosodás, mert a keresztség révén az ember eltelik Krisztus kegyelmével, aki „az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít” (Jn 1,9) és eloszlatja a bűn sötétségét. A keresztség szertartásában ezért adnak a szülők kezébe egy égő gyertyát, amely ezt a megvilágosítást jelképezi. A keresztség belülről világosít meg minket Jézus fényével. Ennek az ajándéknak az erejében a megkeresztelt arra kap meghívást, hogy ő maga is „világosság” legyen, a hit fénye, amelyet kapott, világosság a testvérek számára, különös tekintettel azokra, akik sötétségben élnek és életük látóhatárán nem látnak fénysugarat.
Ferenc pápa ezután feltette a kérdést: A keresztség számomra egy múltbeli esemény, amely azon a napon történt, amelynek időpontját most majd megkeresitek, vagy egy élő valóság, amely vonatkozik jelenem minden pillanatára? Erősnek érzed magad azzal az erővel, amit Krisztus ad neked vérével, feltámadásával, erősnek érzed magad, vagy erőtlennek? A keresztség erőt ad! A keresztség révén megvilágosultnak érzed magad? Azzal a fénnyel, ami Krisztustól jön, a világosság embere vagy, vagy a sötétségé, Jézus világossága nélkül? Gondoljatok erre! Fogadjátok el a keresztség kegyelmét, amely ajándék és legyetek világosság mindenki számára!
Végül a Szentatya utalt a harmadik kifejezésre: „a bűnök bocsánatára”. A keresztség szentsége megbocsát minden bűnt, az eredeti bűnt és a személyes bűnöket. A keresztséggel kinyílik egy kapu egy valóban új életre, amelyre nem nehezedik egy negatív múlt súlya, hanem már megérzi a mennyek országának szépségét és jóságát. Isten irgalmassága hatalmas erővel belenyúl életünkbe, hogy üdvözítsen bennünket. Ez az üdvözítő isteni tett azonban nem fosztja meg emberi természetünket gyengeségétől; mindnyájan gyengék és bűnösek vagyunk. Nem mentesít attól a felelősségünktől, hogy bocsánatot kérjünk minden alkalommal, amikor tévedtünk.
Ferenc pápa rögtönzött szavakkal zárta katekézisét:
„Ez nagyon szép. Nem keresztelkedhetek meg kétszer, háromszor, négyszer, de mehetek gyónni, és amikor a gyónás szentségéhez járulok, akkor megújítom a keresztség kegyelmét. Mintha egy második megkeresztelkedésről lenne szó. Jézus urunk olyan jó, soha nem fárad bele, hogy megbocsásson nekünk. Emlékezzetek jól erre! A keresztség kinyitja számunkra az egyház kapuját.
Keressétek meg megkeresztelkedésetek napját és amikor a kapu egy kicsit becsukódik gyengeségeink, bűneink miatt, a gyónás kinyitja azt, mert a gyónás olyan, mint egy második keresztség, amely mindent megbocsát nekünk és megvilágosít bennünket, hogy tovább haladhassunk az Úr világosságával. Haladjunk tovább így, örömmel telve. Az életet Jézus Krisztus örömével kell élnünk és ez az Úr kegyelme.
A „hiszek, megvallom” kifejezés ünnepélyes és jelöli a hit tárgyának, a keresztség szentségének fontosságát. Amikor ezeket a szavakat kiejtjük, megvalljuk, hogy Isten gyermekei vagyunk. A keresztség bizonyos értelemben a keresztény személyi igazolványa, születési bizonyítványa – mondta a pápa, majd rögtönzött szavakkal hozzátette: „Az egyházi születési bizonyítvány. Mindnyájan tudjátok, hogy mikor születtetek. Mindannyian megünneplitek születésnapotokat.
De most felteszek egy kérdést, amelyet már máskor is feltettem és még meg fogok kérdezni: ki emlékezik közületek megkeresztelkedésének időpontjára? Emelje fel a kezét. Kevesen vannak”- állapította meg a pápa, majd így folytatta: „Nem kérdezem meg a püspököket, hogy ne kelljen szégyenkezniük. De most, amikor hazamentek, kérdezzétek meg és nézzetek utána, hogy mikor keresztelkedtetek meg. És ez a második születésnapotok: az a nap, amikor megszületünk az egyházban. Megteszitek? Egy házi feladat: megkeresem, melyik az a nap, amely megnyitotta az egyház kapuját, amikor a keresztség szentségében részesültem”.
A keresztség egyben kapcsolódik ahhoz, hogy hiszünk a bűnök bocsánatában. A bűnbánat vagy a gyónás szentsége ugyanis egyfajta „második keresztség”, amely mindig visszautal az elsőhöz, hogy azt megszilárdítsa és megújítsa. Ebben az értelemben keresztségünk napja a kiindulási pontja egy nagyon szép útvonalnak, amely Isten felé vezet és egész életünkben tart. A megtérés útja, amelyet szüntelenül segít a kiengesztelődés szentsége.
Gondoljátok csak el: amikor elmegyünk, hogy meggyónjuk gyengeségeinket, bűneinket, bocsánatot kérünk Jézustól, de egyben meg is újítjuk a keresztség szentségét ezzel a bűnbocsánattal és ez nagyon szép. Olyan, mintha minden gyónás alkalmával megünnepelnénk keresztségünket. Így a gyónás nem egy kínzókamrában történő esemény, hanem keresztségünk ünneplése. A gyónás a megkereszteltek számára van! Azért, hogy tisztán tartsuk keresztény méltóságunk fehér viseletét.
A pápa ezután a második kifejezést magyarázta: „egy keresztség”. Ezek a szavak utalnak Szent Pál Efezusiakhoz írt levelére, amelyben ezt olvassuk: „Egy az Úr, és a hit, egy a keresztség” (Ef 4,5). A „keresztség” annyit jelent szó szerint, mint „alámerülés”. Valóban, ez a szentség egy spirituális alámerülés. Hová? Egy uszodába? Nem, Krisztus halálába. A keresztség spirituális alámerülés Krisztus halálába, amelyből Vele együtt új teremtményként éledünk újjá (vö. Rm 6,4). Az újjászületés és a megvilágosodás tisztító fürdőjéről van szó. Újjászületés, mert megvalósítja azt a vízből és Szentlélekből való születést, amely nélkül senki sem léphet be a mennyek országába (vö. Jn 3,5).
Megvilágosodás, mert a keresztség révén az ember eltelik Krisztus kegyelmével, aki „az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít” (Jn 1,9) és eloszlatja a bűn sötétségét. A keresztség szertartásában ezért adnak a szülők kezébe egy égő gyertyát, amely ezt a megvilágosítást jelképezi. A keresztség belülről világosít meg minket Jézus fényével. Ennek az ajándéknak az erejében a megkeresztelt arra kap meghívást, hogy ő maga is „világosság” legyen, a hit fénye, amelyet kapott, világosság a testvérek számára, különös tekintettel azokra, akik sötétségben élnek és életük látóhatárán nem látnak fénysugarat.
Ferenc pápa ezután feltette a kérdést: A keresztség számomra egy múltbeli esemény, amely azon a napon történt, amelynek időpontját most majd megkeresitek, vagy egy élő valóság, amely vonatkozik jelenem minden pillanatára? Erősnek érzed magad azzal az erővel, amit Krisztus ad neked vérével, feltámadásával, erősnek érzed magad, vagy erőtlennek? A keresztség erőt ad! A keresztség révén megvilágosultnak érzed magad? Azzal a fénnyel, ami Krisztustól jön, a világosság embere vagy, vagy a sötétségé, Jézus világossága nélkül? Gondoljatok erre! Fogadjátok el a keresztség kegyelmét, amely ajándék és legyetek világosság mindenki számára!
Végül a Szentatya utalt a harmadik kifejezésre: „a bűnök bocsánatára”. A keresztség szentsége megbocsát minden bűnt, az eredeti bűnt és a személyes bűnöket. A keresztséggel kinyílik egy kapu egy valóban új életre, amelyre nem nehezedik egy negatív múlt súlya, hanem már megérzi a mennyek országának szépségét és jóságát. Isten irgalmassága hatalmas erővel belenyúl életünkbe, hogy üdvözítsen bennünket. Ez az üdvözítő isteni tett azonban nem fosztja meg emberi természetünket gyengeségétől; mindnyájan gyengék és bűnösek vagyunk. Nem mentesít attól a felelősségünktől, hogy bocsánatot kérjünk minden alkalommal, amikor tévedtünk.
Ferenc pápa rögtönzött szavakkal zárta katekézisét:
„Ez nagyon szép. Nem keresztelkedhetek meg kétszer, háromszor, négyszer, de mehetek gyónni, és amikor a gyónás szentségéhez járulok, akkor megújítom a keresztség kegyelmét. Mintha egy második megkeresztelkedésről lenne szó. Jézus urunk olyan jó, soha nem fárad bele, hogy megbocsásson nekünk. Emlékezzetek jól erre! A keresztség kinyitja számunkra az egyház kapuját.
Keressétek meg megkeresztelkedésetek napját és amikor a kapu egy kicsit becsukódik gyengeségeink, bűneink miatt, a gyónás kinyitja azt, mert a gyónás olyan, mint egy második keresztség, amely mindent megbocsát nekünk és megvilágosít bennünket, hogy tovább haladhassunk az Úr világosságával. Haladjunk tovább így, örömmel telve. Az életet Jézus Krisztus örömével kell élnünk és ez az Úr kegyelme.
Forrás: Vatikán rádió
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése