„Ó, katolikus hit, mily szilárd, mily erõs vagy, milyen mélyrenyúlnak gyökereid, mert nagyon biztos sziklaalapra épülsz!"

 Mint a katolikus hit védõjét, Szent Fidélt XIV. Benedek pápa ezekkel a szavakkal dicsõítette:„Egész szeretetével igyekezett vigaszt és anyagi segítséget nyújtani szükségben levõ felebarátainak, atyailag felkarolt minden szerencsétlent, a szegényeknek egész seregét látta el a mindenfelõl összegyûjtött alamizsnáival.Az árvák és az özvegyek elhagyatottságát úgy enyhítette,hogy a gazdagoktól és fejedelmektõl segítséget szerzett számukra; nem szûnt meg minden börtönbe zártnak, akinek csak tudott, lelki és testi vigaszt nyújtani, minden egyes beteget felkeresni, õket megerõsíteni, és az Istennel kibékítve a végsõ küzdelemre felkészíteni.Az ilyen segítségnyújtásban szinte a legkitûnõbb alkalma nyílt az érdemszerzésre, amikor a svájci területen állomásozó osztrák hadsereg majdnem az utolsó emberig járványos betegségbe esve, a ragály és a halál szánalmas martaléka lett.” Ezzel a szeretettel párosult az is, hogy ez a neve szerint és a valóságban is hûséges férfi kitûnt a katolikus hit buzgó védelmében. Lankadatlanul hirdette, és vérével tanúságot tett róla. Néhány nappal a vértanúsága elõtt tartott utolsó beszédében mintegy végrendeletként ezeket a szavakat hagyta ránk:„Ó, katolikus hit, mily szilárd, mily erõs vagy, milyen mélyrenyúlnak gyökereid, mert nagyon biztos sziklaalapra épülsz!(Vö. Mt 7,25) Az ég és föld elmúlhat, te azonban soha meg nem szûnhetsz. Kezdettõl fogva az egész világ ellent mondott neked, de te hatalmas erõvel gyõzelmet arattál mindenek felett. Mert ez a gyõzelem – gyõzelem a világ felett! – a mi hitünk(1Jn 5,4). Ez hajtotta Krisztus uralma alá a leghatalmasabb királyokat is, ez vezette Krisztus követésére a népeket.(Szent Fidél áldozópap és vértanú dicsérete)