Ahol az ember szíve van, ott van a kincse is; az Úr pedig nem szokta megtagadni jó adományát azoktól, akik azt kérik.Tehát mivel az Úr jó, és leginkább azokhoz jó, akik hûségesen kitartanak mellette, ragaszkodjunk hozzá, legyünk vele egész lelkünkkel, egész szívünkkel, minden erõnkkel, hogy fényében legyünk, lássuk dicsõségét, és élvezzük a mennyei gyönyörûség kegyelmét. Arra a jóra irányítsuk figyelmünket, abban legyünk, abban éljünk, és ahhoz ragaszkodjunk, amely meghalad minden értelmet és minden megfontolást, mely örök békét és nyugalmat ad; ez a béke pedig minden értelem és elgondolás felett áll.Ez az a jó, amely mindent betölt, s mi mindnyájan benne élünk, és tõle függünk, nála nagyobb nincsen, hiszen isteni.Senki sem jó, csak egyedül Isten, tehát ami jó, az isteni, és ami isteni, az jó, ezért mondja a Szentírás: Ha megnyitod kezedet,mindenek jóval telnek el (Zsolt 103,28). Méltán Isten jósága révén kapunk minden olyan jót, amihez rossz nem keveredik.Ezt a jót ígéri a Szentírás a hívõknek, amikor ezt mondja: A föld legjavából esztek (Iz 1,19).Meghaltunk Krisztussal; Krisztus halálát hordozzuk testünkben, hogy Krisztus élete is megnyilvánuljon bennünk. Tehát már nem a saját életünket éljük, hanem Krisztusét, az ártatlanság, a tisztaság, az egyszerûség életét, és a minden erénnyel teljes életet. Feltámadtunk Krisztussal, hogy benne éljünk, hozzá emelkedjünk fel, hogy az a kígyó, amely megsebezte a sarkunkat, újra ránk ne találjon a földön.(Szent Ambrus püspöknek„Elfordulás a világtól” címû értekezésébõl)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése