Ó, örök Istenség, ó, örök Háromság, aki az isteni természetegysége által oly sokat érõvé tetted egyszülött Fiad vérénekváltságdíját! Te, örök Háromság, olyan vagy, mint valami mély tenger, amelyben minél többet keresek, annál többet találok; és minél inkább megtalállak, annál jobban kereslek téged. Te valamiképpen kielégítetlenül elégíted ki a lelket,mivel mélységedben úgy elégíted ki, hogy mindig szomjas és éhes maradjon rád, ó, örök Háromság, s nagyon kívánjon, és vágyódjék látni téged, a világosságot világosságodban. Megízleltem, és láttam az értelem fényével világosságodban a te mélységedet, örök Háromság, és teremtésed szépségét:aztán beléd öltözködve láttam, hogy a képmásod leszek:hiszen nekem ajándékozod magadat, örök Atya, hatalmadból és bölcsességedbõl, amely bölcsesség Egyszülötted sajátja. A Szentlélek pedig, aki tõled, az Atyától és a Fiútól származik, olyan akaratot adott nekem, amellyel alkalmassá tett arra,hogy szeressek. Hiszen te, örök Háromság, te vagy az Alkotó, én az alkotás:innen tudtam meg, a te megvilágosításod hatására az újjáteremtésben, mit tettél velem egyszülött Fiad vére által,hogy a szeretet rabja lettél teremtményed szépsége miatt.(Sienai Szent Katalin szûznek „Az isteni gondviselés” címû párbeszédes mûvébõl)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése