Az isteni gondviselés a magyarokhoz vezette, hogy Krisztus édes igája alá hajtván a királyt, meghódítsa népét is, azzal a hódítással, amelyekrõl írják: Non ferro, sed ligno! Nem vassal, hanem (kereszt)fával! Most tûnt föl, mily nagy Adalbert, s hogy mennyit bír, aki elõbb ingott, panaszkodott és sírt tehetetlensége és sikertelensége fölött. Isten eltöltötte õt,miután megtörte! Kiszemelte õt arra, hogy a magyar népet õ keresztelje meg, s hogy ki elõbb egyes lelkekkel is alig boldogult, most népeket hódítson meg Krisztusnak. (Prohászka Ottokár püspök beszédeibõl)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése