„mindannyiunk és az egész anyaszentegyház javára”.

 Kedves nővérek és testvérek! 

Imáitokat kérve, az együttműködés szándékával fordulok felétek, hogy még szorosabb összefogással meg tudjunk erősödni hivatásunkban, életünkkel és tetteinkkel Krisztust tudjuk adni a világnak! Keressük közösen azokat a találkozási pontokat, amelyek a párbeszéd útján indítanak el bennünket, hogy hivatásunk valóságát jobban meg tudjuk élni, és még láthatóbbá tudjuk tenni főegyházmegyénkben minden jóakaratú ember számára!
A feltámadt Üdvözítő tegyen képessé bennünket, és adjon kellő erőt, hogy a remény emberei legyünk! Fontoljuk meg Szent II. János Pál pápa szavait, mert belőlük bátorságot és bizakodást meríthetünk, amire mindnyájunknak szüksége van ahhoz, hogy szembenézzünk a feladattal, amely felülmúlni látszik erőinket: „Új évszázad, új évezred nyílik meg Krisztus fényében. Nem mindenki látja azonban ezt a fényt. A miénk az a csodálatos (…) feladat, hogy visszatükrözzük. (…) Beleremegünk ebbe a küldetésbe, ha gyöngeségünkre tekintünk, amely gyakran szürkévé és színtelenné tesz minket. Ez a küldetés azonban lehetségessé válik, ha beleállva Krisztus fénysugarába, megnyílunk a kegyelem előtt, mely új emberré alakít bennünket.” (Novo millennio ineunte, 54.) Ez az a remény, amelyet szóval és példával hordoznunk kell, amerre járunk, amelyet nekünk, megszentelt életet élőknek hirdetnünk kell „mindannyiunk és az egész anyaszentegyház javára”.
Urbán Erik OFM (A megszentelt élet intézményeiért felelős érseki helynök levele szerzeteseknek)