Szegénység

Lehet, hogy ez most furcsának tűnik egy szerzetes szájából, de nem szeretem ezt a szót. Úgy veszem észre, hogy vannak olyan szavak az életünkben, amelyek devalválódtak, vagy éppen túl sokat jelentenek. Ezzel a fogalommal kapcsolatban a környezetünk felől olyan elvárás érkezik, amely a szegénységet sokkal inkább a nyomor kategóriájába sorolja, és például a tisztes szegénység lehetőségét nem is társítja mellé. Magamról azt merem mondani, hogy mi annak idején szegénységben nőttünk fel. De ez nem látszott! Amikor valaki belépett hozzánk, mit láthatott? Ötezer könyv, képek a falon, antik bútorok, gyönyörű polcrendszer, amelyet a nagybátyánk készített, rendezett környezet sok szobanövénnyel. Édesapám mindig ingben és zakóban járt. A külsőn nem látszott, se a hat gyermeken, hogy szegények lennénk. Szüleim hitoktatók, édesapám 25 évig újságkihordásból kereste a mindennapi kenyérre valót. Szerzetesként egyébként nem szegénységet, hanem tulajdonnélküliséget fogadtunk. Számomra ez azt jelenti, hogy amim ma van, az esetleg holnap már nem lesz, és ezzel semmi gond. Ilyen értelemben a szegénység szabadságot jelent és valami végtelen nagy leegyszerűsödést. Ezt tapasztaltam meg Bánk atya halálos ágyánál, körülnézve a szobájában, vagy a 100. életévében lévő nagymamámnál, aki süketen és vakon, szinte teljesen elzárva a külvilágtól úgy feküdt a rácsos ágyában, mint egy kisbaba. Meg kell tanulnunk, hogy semmit sem viszünk magunkkal. Birtokolunk dolgokat, de emellett egyszerűségre és nagy fokú szabadságra törekszünk.

Komáromi Előd ferences szerzetes

 Forrás: ferencesek.hu