Ferenccel kapcsolatban az a történet, legenda jut eszembe – elsőre talán
nem is gondolnánk ideillőnek –, amikor éjszaka egy fiatal testvér
jajveszékelésére ébred, akit a kemény szerzetesi élet, a böjtölés
elgyötört, és nagyon éhes. Azonnal megterít, és enni ad neki. Mit jelent
ez? Szent Ferenc esetében egyfajta hihetetlen szabadságot még attól is,
amelyet magára nézve az istenkeresésben ideának tart. Ahogy látja, hogy
a magától megkövetelt önsanyargatásba a másik beletörne, képes
elszakadni ettől. És itt ahhoz a gondolathoz térnék vissza, amelyről
korábban beszéltem a nevelésben mutatott megértés kapcsán.
A másik téma már nem legenda, és többen a lelki vezetés mintájának látják. Leó testvér hivatáskrízissel keresi meg Szent Ferencet. Döbbenetes, de Ferenc azt mondja Leónak nagyon egyszerűen megfogalmazva, hogy csinálj, amit akarsz! Ha az istenkeresésben más életforma tűnik alkalmasabbnak, akkor válaszd azt! Hogyan tükrözhetjük ezt az itteni nevelésünkre? Arra törekszünk a kollégiumban, hogy együtt keressük kinek-kinek az útját, megpróbálunk segíteni egymásnak abban, hogy ezt találja meg, és teljesedjen ki benne. Ha színész szeretne lenni, legyen az, ha orvos, akkor orvos, ha gyári munkás, akkor az. Teljesen mindegy, mert ez csak a feladatszintű élet vagy útkeresés, a lényeg, hogy találja meg ezek mélyén az Istennek tetsző életformát. Ugyanis erre tudja azt mondani majd egy nő, hogy rád bízom magam, neked adom az életem. És természetesen idevehetjük a papság vagy a szerzetesség választását is, mint lehetséges hivatást. Ferenc említett történetei a tiszteletről is szólnak. Tisztelet a másik irányába, tisztelettel és megértéssel figyelem annak a kis személyiségnek az alakulását, akinek az előrehaladását rám bízták.
A másik téma már nem legenda, és többen a lelki vezetés mintájának látják. Leó testvér hivatáskrízissel keresi meg Szent Ferencet. Döbbenetes, de Ferenc azt mondja Leónak nagyon egyszerűen megfogalmazva, hogy csinálj, amit akarsz! Ha az istenkeresésben más életforma tűnik alkalmasabbnak, akkor válaszd azt! Hogyan tükrözhetjük ezt az itteni nevelésünkre? Arra törekszünk a kollégiumban, hogy együtt keressük kinek-kinek az útját, megpróbálunk segíteni egymásnak abban, hogy ezt találja meg, és teljesedjen ki benne. Ha színész szeretne lenni, legyen az, ha orvos, akkor orvos, ha gyári munkás, akkor az. Teljesen mindegy, mert ez csak a feladatszintű élet vagy útkeresés, a lényeg, hogy találja meg ezek mélyén az Istennek tetsző életformát. Ugyanis erre tudja azt mondani majd egy nő, hogy rád bízom magam, neked adom az életem. És természetesen idevehetjük a papság vagy a szerzetesség választását is, mint lehetséges hivatást. Ferenc említett történetei a tiszteletről is szólnak. Tisztelet a másik irányába, tisztelettel és megértéssel figyelem annak a kis személyiségnek az alakulását, akinek az előrehaladását rám bízták.
Keppel Dániel interjúja Komáromi Előd atyával
Forrás:ferencesek.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése