A Miatyánk kifejtése

 (Expositio in Pater Noster)

Ó Szentséges Atyánk, teremtőnk, megváltónk, vigasztalónk és Üdvözítőnk.
Aki a mennyekben vagy:

az angyalokban és a szentekben;
te világosítod meg őket tudásukban, mert te vagy, Uram, a fényesség;
te gyújtasz szeretetre, mert te vagy, Uram, a szeretet;
te töltöd el őket bentlakásod által boldogsággal,
mert te vagy, Uram, a legfőbb jó, az örök, akitől minden jó ered s aki nélkül semmi jó nincsen.
Szenteltessék meg a te neved:
ragyogjon föl bennünk a te ismereted, hogy felismerjük, milyen a te jótéteményeid szélessége,  ígéreteid hosszúsága, fönséged magassága és ítéleteid mélysége

Jöjjön el a te országod:
hogy te uralkodjál bennünk kegyelmeddel és vezess bennünket a te országodba,
ahol színed látása homálytalan, szereteted tökéletes,
barátságod boldogságot árasztó, élvezésed örökkétartó.
Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is:
hogy teljes szívünkből szeressünk téged és szüntelenül reád gondoljunk,
hogy teljes lelkünkből mindig utánad sóvárogjunk,
hogy teljes elménkből minden szándékunkat
feléd irányozzuk és mindenben a te tiszteletedet keressük
s hogy végül minden erőnkből minden képességünket,
lelkünk és testünk minden rezdülését
a te szereteted szolgálatára fordítsuk és semmi másra;
felebarátainkat úgy szeressük, mint önmagunkat,
erőnkhöz képest iparkodjunk mindenkit szeretetedre gyullasztani,
mások szerencséjén nem kevésbé örülni, mint a magunkén,
szerencsétlenségükben pedig részvéttel lenni irántuk, és senkit meg nem bántani.
Mindennapi kenyerünket, a te szerelmes Fiadat, a mi Urunk Jézus Krisztust, add meg nekünk ma:
annak a szeretetnek emlékezetére, megértésére és tiszteletére,

mellyel irántunk viseltetett, és azokéra, amiket érettünk mondott, tett és szenvedett.
És bocsásd meg vétkeinket:
a te kibeszélhetetlen irgalmasságodért, szerelmes Fiad szenvedésének erejéből,
s a Boldogságos Szűz és minden választottak érdeméért és közbenjárására.
Miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek:
és ha nem bocsátunk meg valamit egészen, add, Uram, hogy teljesen megbocsássunk;
add, hogy az ellenséget igazán szeressük, s érettük nálad buzgón közbenjárjunk,
senkinek rosszért rosszal ne fizessünk,
s azon legyünk, hogy benned mindenkinek hasznára legyünk.
És ne vígy minket kísértésbe:
se burkoltba, se nyilvánvalóba, se váratlanba, se tartósba.
De szabadíts meg a gonosztól:
a múlttól, a jelentől és a jövendőtől.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, most és mindörökkön örökké. Ámen.

Assisi Szent Ferenc