Máriát, akit az isteni kegyelem a Fiú után
az angyalok és emberek fölé magasztalt mint Isten szentséges
anyját, mivel részese volt Krisztus misztériumainak,
méltán tiszteli az Egyház különleges tisztelettel.
És valóban, a legősibb koroktól fogva "Istenszülő"
néven tisztelik a Boldogságos Szüzet, és a hívők minden
veszedelmükben és ínségükben az ő oltalma alá futnak
könyörgésükkel.[192] Különösen az
efezusi zsinat óta
növekedett meg csodálatosan Isten népének Mária-kultusza,
tiszteletben és szeretetben, segítségül hívásban és
követésben, az ő prófétai szava szerint: "Boldognak
mond engem minden nemzedék, mert nagyot tett velem
ő, a Hatalmas" (Lk 1,48). Ez a tisztelet,
ahogyan az Egyházban mindig él, teljesen egyedülálló
ugyan, mégis lényege szerint más, mint az imádás, mellyel
a megtestesült Igét, valamint az Atyát és a Szentlelket
imádjuk, s melyre a Mária-tisztelet nagyon is ráhangol.
A Mária-tisztelet különféle formái -- melyeket az Egyház
a józan tanítás és ortodox tanítás határain belül a
korok és helyek körülményeinek megfelelően és a hívők
sajátosságaihoz és képességeihez alkalmazkodva jóváhagyott
--, azt eredményezik, hogy miközben az anyát tiszteljük,
a Fiút, akiért minden teremtetett (vö.Kol
1,15--16), s akiben az örök Atyának tetszése szerint
az egész teljesség lakozik (Kol 1,19) valóban
megismerjük, szeretjük, dicsőítjük és megtartjuk parancsait.
Részlet a II. Vatikáni Zsinat LUMEN GENTIUM kezdetű dogmatikus konstitúciója az Egyházról
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése