Találjunk időt elajándékozni Istenre és felebarátainkra 3/3

 

A harmadik ige pedig a megtalálás. Az evangélium szerint a pásztorok „megtalálták Máriát, Józsefet és a gyermeket” (Lk 2,16). Nem rendkívüli és látványos jeleket találtak, hanem egy egyszerű családot. Ott viszont valóban Istent találták meg, aki nagyság a kicsinységben, erő a gyengédségben. De hogyan tudták megtalálni a pásztorok ezt a kevéssé feltűnő jelet? Angyal hívta őket. Mi sem találtuk volna meg Istent, ha nem kaptunk volna meghívást kegyelemből. El sem tudtunk volna képzelni egy ilyen Istent, aki asszonytól születik és gyengédséggel forradalmasítja a történelmet, de kegyelemből megtaláltuk. És felfedeztük, hogy megbocsátása új életet ad, vigasztalása reményt gyújt, és jelenléte visszatarthatatlan örömmel tölt el bennünket.

Megtaláltuk, de nem szabad szem elől tévesztenünk! Az Urat ugyanis nem lehet egyszer s mindenkorra megtalálni, hanem mindennap rá kell találni.

Ezért az evangélium mindig keresésben, mozgásban mutatja be a pásztorokat: „sietve elindultak…, megtalálták…, elbeszélték…, Istent dicsérve és magasztalva hazatértek” (Lk 2,16–17.20). Nem voltak passzívak, mert a kegyelem befogadásához aktívnak kell maradni.

És nekünk mit kell megtalálnunk az év elején? Jó lenne időt találni valakire.

Az idő az a vagyon, amellyel mindannyian rendelkezünk, de amelyre féltékenyen vigyázunk, mert csak a magunk érdekében akarjuk felhasználni.

Kérjük annak kegyelmét, hogy időt találjunk: időt Istenre és felebarátainkra: az egyedül élőkre, a szenvedőkre, azokra, akik meghallgatásra és gondoskodásra szorulnak. Ha találunk időt elajándékozni, akkor csodálkozunk majd, és boldogok leszünk, mint a pásztorok.

A Szűzanya, aki Istent hozta el az időbe, segítsen odaadni időnket!

Isten szent anyja, neked szenteljük az új évet. Te, aki tudsz a szívedben őrizni, végy gondjaidba bennünket! Áldd meg időnket, és taníts meg időt szánni Istenre és másokra! Örömmel és bizalommal köszöntünk: Isten szent anyja! Így legyen!

 Forrás:Magyar Kurír