Találjunk időt elajándékozni Istenre és felebarátainkra 3/3

 

A harmadik ige pedig a megtalálás. Az evangélium szerint a pásztorok „megtalálták Máriát, Józsefet és a gyermeket” (Lk 2,16). Nem rendkívüli és látványos jeleket találtak, hanem egy egyszerű családot. Ott viszont valóban Istent találták meg, aki nagyság a kicsinységben, erő a gyengédségben. De hogyan tudták megtalálni a pásztorok ezt a kevéssé feltűnő jelet? Angyal hívta őket. Mi sem találtuk volna meg Istent, ha nem kaptunk volna meghívást kegyelemből. El sem tudtunk volna képzelni egy ilyen Istent, aki asszonytól születik és gyengédséggel forradalmasítja a történelmet, de kegyelemből megtaláltuk. És felfedeztük, hogy megbocsátása új életet ad, vigasztalása reményt gyújt, és jelenléte visszatarthatatlan örömmel tölt el bennünket.

Megtaláltuk, de nem szabad szem elől tévesztenünk! Az Urat ugyanis nem lehet egyszer s mindenkorra megtalálni, hanem mindennap rá kell találni.

Ezért az evangélium mindig keresésben, mozgásban mutatja be a pásztorokat: „sietve elindultak…, megtalálták…, elbeszélték…, Istent dicsérve és magasztalva hazatértek” (Lk 2,16–17.20). Nem voltak passzívak, mert a kegyelem befogadásához aktívnak kell maradni.

És nekünk mit kell megtalálnunk az év elején? Jó lenne időt találni valakire.

Az idő az a vagyon, amellyel mindannyian rendelkezünk, de amelyre féltékenyen vigyázunk, mert csak a magunk érdekében akarjuk felhasználni.

Kérjük annak kegyelmét, hogy időt találjunk: időt Istenre és felebarátainkra: az egyedül élőkre, a szenvedőkre, azokra, akik meghallgatásra és gondoskodásra szorulnak. Ha találunk időt elajándékozni, akkor csodálkozunk majd, és boldogok leszünk, mint a pásztorok.

A Szűzanya, aki Istent hozta el az időbe, segítsen odaadni időnket!

Isten szent anyja, neked szenteljük az új évet. Te, aki tudsz a szívedben őrizni, végy gondjaidba bennünket! Áldd meg időnket, és taníts meg időt szánni Istenre és másokra! Örömmel és bizalommal köszöntünk: Isten szent anyja! Így legyen!

 Forrás:Magyar Kurír

 

Isten megszületett, igen, de a te szívedben is? – tette fel a kérdést a pápa: „Megszületett a szívemben? Megszületett a szívünkben?”

Urunk megjelenése, Epifániája minden embernek szól

Ma, Epifánia, Vízkereszt napján Urunk megjelenését ünnepeljük, amely világosságként tündököl minden nép számára – kezdte beszédét a Szentatya. Ennek a fénynek a jelképe, amely a világot beragyogja és minden ember életét meg akarja világítani, az a csillag, amely a napkeleti bölcseket Betlehembe vezette. Az evangélium szerint látták „csillagát napkeleten” (Mt 2,2) és úgy döntöttek, hogy hagyják magukat vezettetni Jézus csillaga által.

Jézus csillaga soha nem alszik ki

A mi életünkben és vannak különféle csillagok, amelyek ragyognak és irányítanak bennünket. Rajtunk áll, hogy melyiket akarjuk követni. Például vannak villogó fények, amelyek felváltva kigyulladnak és kialszanak, mint az élet kis örömei: bár megelégedést váltanak ki, nem elegendők, mert kevés ideig tartanak, és nem hagyják maguk után azt a békességet, amelyet keresünk. Itt vannak azután a rivalda vakító fényei, mint a pénz és a siker, amelyek azt ígérik, hogy elnyerünk mindent és azonnal: csábítók, de erejük elvakít, és miközben dicsőségről álmodozunk, a legsűrűbb sötétségbe zuhanunk. A napkeleti bölcsek azonban arra szólítanak fel bennünket, hogy kövessünk egy állandó, kedves fényt, amely soha nem alszik ki, mert nem ebből a világból való: a mennyekből jön és ragyog ... a szívekben.

A világ hulló csillagai helyett kövessük Jézus soha ki nem alvó csillagát

Ez az igazi világosság az Úr világossága, vagy még inkább maga az Úr. Ő a mi világosságunk: olyan fény, amely nem vakít el, hanem elkísér, és egyedülálló örömet ajándékoz. Ez a fény mindenkinek szól és mindenkit hív: Izajás próféta a mai olvasmányban így szól hozzánk: „Kelj föl, és tündökölj (Iz 60, 1). Így jövendölte meg ennek a mai napnak az örömét Jeruzsálemben. Minden nap kezdetén fogadjuk be ezt a felhívást: kelj föl, és tündökölj, kövesd ma a világ olyan sok hulló csillaga között Jézus ragyogó csillagát! Ha ezt tesszük, olyan örömben lesz részünk, mint a napkeleti bölcseknek, akik „A csillagot meglátva nagyon megörültek” (Mt 2,10). Mivel ahol Isten jelen van, ott van jelen az öröm.

Jézus világossága legyőzi a legsűrűbb sötétséget is

Aki találkozott Jézussal, az megtapasztalta a sötétséget kettéhasító világosság csodáját és ismeri ezt a fényt, amely ragyog és megvilágít – mondta Ferenc pápa, majd így folytatta: „Szeretnék nagy tisztelettel mindenkit arra kérni, hogy ne féljen ettől a fénytől és nyíljon meg az Úrnak. Mindenekelőtt azoknak szeretném ezt mondani, akik belefáradtak a keresésbe, akiket legyőzött az élet homálya, és akikben kialudt a vágy: kelj föl, bátorság, Jézus világosság le tudja győzni a legsűrűbb sötétségeket is”.

Kövessük a napkeleti bölcsek példáját, hogy megtaláljuk az isteni fényt

És hogy hogyan találhatjuk meg ezt az isteni fényt? Kövessük a napkeleti bölcsek példáját, akik az evangélium elbeszélése szerint mindig mozgásban vannak. Aki a fényt keresi, az kilép önmagából, nem marad bezártságban, mozdulatlanul figyelve, hogy mi történik körülötte. A keresztény élet egy szüntelen úton-levés, reménységből, keresésből áll. Út, mint a napkeleti bölcseké, amely tovább halad akkor is, amikor a csillag pillanatnyilag eltűnik a láthatárról. Ezen az úton kelepcék is vannak, amelyeket kerülni kell: a felszínes és világias pletykák, amelyek fékezik lépteinket; az önzés bénító szeszélyei, a borúlátás üregei, amelyek csapdába ejtik a reménységet.

Karácsonykor a mi szívünkben is szülessen meg Jézus

Ezek az akadályok tartóztatják fel az írástudókat, akikről a mai evangélium beszél. Tudták, hogy merre volt a fény, de nem mozdultak. Amikor Heródes megkérdezi őket, hogy „Hol születik a Messiás?”, így felelnek: „Betlehemben!” . Tudták, hogy hol, de mégsem nem mozdultak. Sok mindent tudtak, de tudásuk hiába való volt. Nem elég tudni, hogy Isten megszületett, ha nem születik meg Karácsonykor szívünkben is. Isten megszületett, igen, de a te szívedben is? – tette fel a kérdést a pápa: „Megszületett a szívemben? Megszületett a szívünkben?” Így megtaláljuk őt, mint a napkeleti bölcsek, Máriával és Józseffel együtt az istállóban.

Lépjünk személyes szeretetközösségbe Jézussal

A napkeleti bölcsek megtalálták a Gyermeket: „Földre borulva hódoltak előtte” (11). Nem pusztán nézték, nem csak elmondtak egy alkalomhoz illő imát, majd továbbmentek, hanem imádták: személyes szeretetközösségbe léptek Jézussal. Azután aranyat, tömjént és mirhát ajándékoztak neki, vagyis legértékesebb javaikat adták az Úrnak. Tanuljuk meg a napkeleti bölcsektől, hogy ne csak maradék időnket, néha egy-egy gondolatunkat szenteljük Jézusnak, mert így soha nem részesülünk világosságában. A napkeleti bölcsekhez hasonlóan induljunk útnak, Jézus csillagát követve öltsük fel a világosságot és teljes lényünkkel imádjuk az Urat.

Forrás:Vatikán rádió

Találjunk időt elajándékozni Istenre és felebarátainkra 3/2

 

A második ige a születni. Szent Pál hangsúlyozza, hogy Isten Fia „asszonytól született” (Gal 4,4). Egy csodálatos dolgot mond el néhány szóban, azt, hogy az Úr úgy született, mint mi. Nem felnőttként, hanem gyermekként jelent meg; nem magától jött a világra, hanem egy asszonytól, miután kilenc hónapot töltött az anya méhében, akinek megengedte emberségének szövését. Az Úr szíve Máriában kezdett dobogni, az élet Istene tőle kapott oxigént. Azóta

Mária Istennel egyesít bennünket, mert Máriában Isten a testünkhöz kötötte magát, és soha többé nem is hagyta el azt.

Mária – Szent Ferenc így szerette mondani – „testvérünkké tette a fölséges Urat” (Szent Bonaventura: Legenda maior, 9,3). Ő nemcsak a híd köztünk és Isten között, hanem több annál:

ő az út, amelyen Isten végighaladt, hogy elérjen bennünket, és ő az út, amelyen nekünk is végig kell haladnunk, hogy elérjük őt.

Márián keresztül úgy találkozunk Istennel, ahogy ő akarta: gyengédségben, meghittségben, testben. Igen, mert Jézus nem egy elvont eszme, hanem konkrét, megtestesült, asszonytól született, és türelmesen nőtt fel. A nők ismerik ezt a türelmes konkrétságot: mi, férfiak, gyakran elvontak vagyunk, és azonnal akarunk valamit; a nők konkrétak, és képesek türelmesen szőni az élet szálait. Mennyi asszony, mennyi anya van, aki így szüli és szüli újjá az életet, jövőt adva a világnak!

Nem azért vagyunk a világon, hogy meghaljunk, hanem hogy életet adjunk.

Isten szent anyja arra tanít, hogy az első lépés ahhoz, hogy életet adjunk annak, ami körülvesz bennünket, az, hogy szeretjük azt magunkban. Mária a mai evangélium szerint „mindent megőrzött szívében” (vö. Lk 2,19). És a szívből születik a jó: milyen fontos a szív tisztán tartása, a lelki élet ápolása, az imádság gyakorlása!

Mennyire fontos a szív nevelése a törődésre, arra, hogy szeressük az embereket és a dolgokat!

Minden itt kezdődik, a másokról, a világról, a teremtett világról való gondoskodásnál. Nem sok értelme van ismerni sok embert és sok dolgot, ha nem törődünk velük! Idén, miközben újjászületésben és új gyógymódokban reménykedünk, ne hanyagoljuk el a törődést!

Mert a testnek szánt oltóanyag mellett szükségünk van a szívnek szánt oltóanyagra is: és ez az oltóanyag a törődés. Akkor lesz az évünk boldog, ha törődünk másokkal, ahogy a Szűzanya teszi velünk.

 Forrás:Magyar kurír

Találjunk időt elajándékozni Istenre és felebarátainkra 3/1

 A mai liturgia olvasmányaiban szembeötlik három ige, melyek beteljesednek Isten anyjában: megáldani, születni és megtalálni.

Megáldani. A Számok könyvében az Úr azt kéri a szent szolgálatot ellátó emberektől, hogy áldják meg népét: „Áldjátok meg Izrael fiait, ezekkel a szavakkal: »Áldjon meg az Úr!«” (Szám 6,23–24). Ez nem egy jámbor biztatás, hanem egy konkrét kérés. Fontos, hogy a papok ma is adjanak áldást Isten népére, fáradhatatlanul; és hogy az összes hívők áldáshordozók legyenek, hogy ők is áldást adjanak!

Az Úr tudja, hogy áldásra szorulunk: az első dolog, amit a teremtés után tett, az volt, hogy jót mondott mindenről, és nagyon jót mondott rólunk [emberekről].

De most, Isten Fiával, nemcsak áldó szavakat kapunk, hanem magát az áldást: Jézus az Atya áldása. Benne az Atya, mondja Szent Pál, „minden áldással” megáld bennünket (Ef 1,3). Valahányszor megnyitjuk szívünket Jézus előtt, Isten áldása belép az életünkbe.

Ma Isten Fiát, a lényegénél fogva áldottat ünnepeljük, aki az anyán, a kegyelemből áldotton keresztül érkezik hozzánk. Mária így Isten áldását hozza el nekünk.

Ahol Mária van, oda Jézus is érkezik. Ezért be kell fogadnunk őt,

mint Szent Erzsébet, aki beengedte őt házába, és rögtön felismerte az áldást, majd így szólt: „Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse!” (Lk 1,42). Ezeket a szavakat ismételjük meg az üdvözlégyben.

Ha helyet adunk Máriának, akkor áldást kapunk, de áldani is megtanulunk. A Szűzanya ugyanis azt tanítja, hogy az áldást azért kapjuk, hogy továbbadjuk.

Ő, az áldott, áldás volt mindazoknak, akikkel találkozott: Erzsébetnek, a kánai ifjú házasoknak, az imateremben egybegyűlt apostoloknak… Mi is azt a feladatot kaptuk, hogy áldjunk, hogy Isten nevében jót mondjunk. A világ súlyosan szennyezett attól, hogy rosszat mondunk és rosszat gondolunk másokról, a társadalomról, önmagukról. Csakhogy

a megszólás [a rosszat mondás] mindent beszennyez, mindent elront, az áldás viszont új élettel ajándékoz meg, erőt ad a mindennapi újrakezdéshez.

Kérjünk Isten anyjától azt a kegyelmet, hogy Isten áldásának örömteli hordozói legyünk mások számára, miként ő áldáshordozó számunkra!

 Forrás:magyar kurír

 

Ha kíváncsi vagy, hogy mit jelent érett embernek lenni.....

''Csak Krisztusban találjuk meg a valódi szeretetet és az élet teljességét. Ezért ma arra hívlak benneteket, hogy nézzetek Krisztusra. Ha kíváncsi vagy a saját misztériumodra, nézz Krisztusra, aki megadja neked az élet értelmét! Ha kíváncsi vagy, hogy mit jelent érett embernek lenni, nézz Krisztusra, aki az emberiség teljessége. És ha kíváncsi vagy a szerepedre a világ (…) jövőjében, nézz Krisztusra. Csak Krisztusban fogod tudni beteljesíteni a lehetőségeidet (…) mint a világ közösségének polgára!" Szent II. János Pál pápa

Beszéd középiskolásokhoz, Madison Square Garden, New York, 1979. 10. 03.

Nem teszünk úgy, mintha az élet csupán szépségekből állna

"Nem teszünk úgy, mintha az élet csupán szépségekből állna. Tudatában vagyunk a bűn, a fájdalom, a szegénység sötétségének. De tudjuk, hogy Jézus legyőzte a bűnt, és a saját fájdalmain keresztül eljutott a feltámadás dicsőségébe. Mi pedig misztériumának fényében élünk, halálának és feltámadásának misztériumában. Mi a húsvét emberei vagyunk és az alleluja az énekünk." Szt. II. János Pál pápa

 Úrangyala imádság, Adelaide, Ausztrália, 1986. 11. 30.

 

Aranyosi Ervin: Hadd kívánjak!

 

Hadd kívánjak szebb új évet!
Gondolkodó képességet!
Félelem nélküli létet!
Vidámságot, egészséget!

 

Hadd kívánjak boldogságot!
Igazságot és jóságot!
Hétköznapi bölcsességet!
Minden rossz itt érjen véget!

 

Hadd kívánjak szebb új évet!
Szívből jövő emberséget!
Oda-vissza tisztességet!
Fájdalmaktól mentességet!

 

Hadd kívánjak boldogságot!
Jóvá váló, szebb világot!
Szeretetet és figyelmet,
legyen vidám minden gyermek!

 

Hadd kívánjak szebb új évet,
melyben lelkünk újjá éled,
megszabadul minden rossztól,
istentelenül gonosztól.

 

Hadd kívánjak boldogságot!
Minden ember legyen áldott,
s méltón, szeretetben éljen,
az eljövő szép, új évben!

 

Aranyosi Ervin ©