A jelenlétünket és azt, hogy itt lakik velünk az Úristen. Úgy
tekintünk erre az otthonra, mint egy közösségre. Úgy hívják az
otthonunkat, hogy Ferences Betánia Idősek Otthona és Testvéri Közössége.
Mindegyik szó nagyon fontos. Az, hogy ferences lelkiségben próbáljuk
megélni a mindennapokat. Abban a tekintetben, ahogyan szemléljük
Krisztust, és ahogyan testvérként állunk a lakóink mellé, ahogyan
befogadjuk őket. Nem felülről akarunk segíteni nekik, hanem melléjük
állunk. Van, hogy mi kérjük meg őket, hogy segítsenek nekünk. Ez
Krisztus pozíciója sokszor feléjük. Akkor ők hasznosnak, fontosnak érzik
magukat, egy közösség részének.
Fontosnak tartjuk, hogy az emberi méltóságukat érezzék, mert az
otthonlakók több mint fele Alzheimer-kórral él, és már súlyos állapotban
van. Ők is nagyon sokat adnak nekünk. Nagyon fontosnak tartjuk őket is
az emberi méltóságukban megerősíteni. Ők azok, akik a társadalomban
végképp le vannak írva. Pedig annyi szépséget tükröznek Istenből!
Annyira letisztultak, a tekintetük, a mosolyuk. Van olyan lakónk, aki
gyönyörűen mosolyog, nem tud már beszélni, de mosolyog. Vagy nem tud
beszélni, de egyszer csak elkezd mondani egy imát, mert az olyan mélyen
rögzült benne. Vagy nem tudja, milyen nap van, de az imaórán
végigimádkozza szépen a rózsafüzért, vagy azt tudja, hogy Krisztus
testét veszi magához, de ha megkérdezed, van-e gyermeke, nem tudja
megmondani. Nagyon nagy titok ez.
Mi, szegénygondozó nővérek vagyunk a megajándékozottak. Annyira szép
ebben a közösségben látni, ahogyan a lakóink elfogadják, hordozzák és
segítik egymást. Mi inkább egy közösséget próbálunk megteremteni, és az
új lakót ebbe a családba várjuk. A szeretet ragályos. Ez egy
szeretetközösség, és ebben a civil munkatársainknak is fontos szerepük
van. Nem is szeretnénk nélkülük csinálni, mert így kerek egész, és mi is
sokat kapunk munkatársainktól.
Nem társadalmi pozíció szerint kategorizáljuk az embereket. A lakóink
jó része többnyire kétkezi munkásemberekből áll. A nappalis
ellátottakkal együtt körülbelül negyven főt gondozunk. Sokan kérdezik,
hogy miért nem bővítünk? Azért nem, mert az elveinkkel ellenkezik. Egy
kétszáz fős otthonban nehéz lenne személyes kapcsolatban maradni. A
személyes kapcsolatokat meg akarjuk őrizni. Nem az a kérdés, hogy nem
bírnánk-e el egy kétszáz fős otthont irányítani, hanem az, hogy van-e
értelme számunkra. Tudjuk-e akkor ezt a személyességet biztosítani? Vagy
megszűnünk azt adni, amik vagyunk?
A várakozóink száma jelenleg 30 helyre 200 fő. Az otthonhoz tartozik
még egy nappali ellátás is. A várossal van szerződésünk szécsényi
lakosok számára, akiket behoznak, vagy mi behozzuk őket.
A munkatársak szolgálata mellett nagyon fontos számunkra az
önkéntesek jelenléte is. Önkénteseink között vannak fiatalok, idősek,
középkorúak, férfiak, nők. Van négy férfi, akik a népdalkört vezetik.
Van egy nagyon kedves fogorvosnő, aki nem csak fogat húz, hanem etet,
beszélget, segít misére vinni a lakókat. Van, aki bevarrja az új lakó
összes ruhájába a neve kezdőbetűjét. És ebben az az óriási, hogy azt
mondja, mennyi szeretetet kap a Betániából.
Mi elsősorban szerzetesek vagyunk és megvan mindegyik nővérnek a
saját munkaköre. Jelenleg én vagyok az otthon vezetője. Teréz nővér a
foglalkoztató és mentálhigiénés nővér, Marianna nővér a lelki
gondozással, gyógytornával foglalkozik, illetve ő a sekrestyés és a
konyhai szolgálatba is besegít. Van egy szerzetesi napirendünk, ami
szerint élünk és a szerzetesi életünkben a fő szolgálati területünk
Szécsényben az idősek otthona. Vannak olyan napok, amikor nekünk vannak
rendi programjaink. Rendi lelki nap, rendi közös kirándulás. Nagyon
fontosnak tartjuk, hogy mi feltöltődjünk, megmaradjunk azok, akik
vagyunk. Nagy a szívó hatás. Nincs soha vége annak, hogy beszélgettem
egy lakóval egy órát, de holnap kezdjük elölről. Vagy ma újabb probléma
van, újabb húsz ember áll az ajtóban. Akkor tudunk igazán adni, ha azok
maradunk, akik vagyunk.
Azt gondolom, hogy ugyanaz a Jézus van jelen a tabernákulumban, mint
akiket szolgálunk a mindennapokban, akár a Betánia- otthonban, akár
amikor Teréz nővér kimegy Rimócra a cigánygyerekekhez.
Beszélgetések az Eucharisztiáról szerzetesekkel – NEKtek (V. rész)
Mészáros Anett kérdéseire Takács M. Klarissza válaszolt.
Forrás:www.iec2020.hu