Azt kívánom neked, hogy tudj mindig egészségesen, boldogan nevetni.

  A riport 2002-ben készült.:

Oswald atya kongregációja

Ősi ír áldásban olvasom: "Azt kívánom neked, hogy tudj mindig egészségesen, boldogan nevetni. Életed során mindig jó szíved legyen!" Hát ez illik a Szegénygondozókra, a P. Oslay Oswald ferences tartományfőnök által alapított kongregációra. Az alapító negyven éve távozott a földről, 75 esztendeje kezdeményezte: legyenek női szerzetes elkötelezettek az akkori magyar társadalom legszegényebbjei szolgálatára. Az anyaház Ludányhalásziban volt, közel Szécsényhez. Mi volt a "magyar norma"? Összekötni a szegénygondozás szerzetesi formáját az állami gondoskodással, önkéntes társadalmi mozgalommal. A nővérek környezettanulmányokat folytattak, ápoltak, gondoztak. Felrázták az emberek lelkiismeretét. 1950-ben közel 200 szegénygondozó ténykedett - 42 közösségben. A hatalomnak ez sem tetszett. Menniük kellett. Szécsényben először a harmincas évek elején telepedtek le. Tizenkét esztendeje indították újra a kongregációt; Szécsényben kilenc esztendeje az önkormányzat biztosította számukra a régi házat. Pályázatok, helyi jó szívek, a páterek újjávarázsolták a kis intézményt, a Ferences Betániát. Fölszentelése 1994-ben, vízkereszt napján volt.

Négy nevető arc, fény és rend. A bejárathoz közel carrarai márványból Jézus-szobor. A nagy arc: Mária Eszter (a ház alapító tagja), Mária Veronika, Mária Klarissza (ő Kolozsvárról), Mária Marianna - Csángóföldről. A Mária előnév kötelező, az alapító szándéka szerint. A "legékesebb Asszony" neve, aki táplálta-nevelte Megváltónkat. Ő mondta: "Szegények mindig lesznek köztetek."

A derű mindennapi kenyerük, ha nagyon sok a munka is, ha türelmetlenek a betegek. Csak így győzhetjük - mondja a fiatal M. Klarissza. Valóságos lagzikat, örömünnepeket rendezünk a tizenkét elég súlyos betegünknek, akik a házunk lakói. Van zene, rádió, videó. Mi tudjuk, mit jelent számukra a derű, a napi reggeli, vacsora mellé, melyet mi adunk, de az ebédhez is, amit hozatunk. Az imádság pedig még többet jelent, a szentmise, rózsafüzér - együtt, velük. Búskomor szívvel nem lehet Evangéliumot hirdetni.

Vannak szociális gondjaik?

- Szerettünk volna még egy épületet, hogy többeknek jusson a gondoskodásból. Nem sikerült. Már nem. Pedig az emberek nagyon figyelmesek a városban, szeretnek minket, befogadtak. Megjelennek egy-egy zsák krumplival, uborkával, egyebekkel. A szívükkel. Még garázst is építettek nekünk - ingyen. Nem rajtuk múlik. Érti?

A segítségért kopogtatók?

- Jönnek vigaszért, élelemért. Tudjuk, kik a megvámolt nyomorultjai az életnek. Fogadunk cigánygyerekeket, hátrányos helyzetűeket. Hiszen karizmánk a szegénygondozás.

Szerzetesi életüket hogyan élik meg?

- Az eucharisztia fényében. Ahogyan Oswald atya meghagyta: egyik szemünk a szent kenyéren, a másik a szegényen.

Búcsúzáskor köszönetük gondozottjaik nevében is elhangzik: "Jöjjön el máskor is, azt szeretnénk, ha sokan tudnának rólunk. Helyesebben arról, ami a szenvedők javára válik..."

Forrás: Új Ember 2002.10.06  LVIII. évf. 40. (2827.)