Jézus a tanítványok kérésére lecsendesíti a szelet és a hullámokat. És
feltesz nekik egy kérdést, ami minket is érint: „Mit féltek annyira? Még
mindig nem hisztek?”. A tanítványok hagyták, hogy félelem fogja el
őket, mert a hullámokra szegezték tekintetüket, ahelyett, hogy Jézusra
néztek volna. A félelem az, ami miatt a nehézségeket, a problémákat
nézzük, nem az Urat, aki olykor alszik. Velünk is így van, mint a
tanítványokkal: hányszor lehorgonyzunk mereven a problémák mellett,
ahelyett, hogy az Úrhoz mennénk és rá bíznánk gondjainkat! Hányszor
hagyjuk az Urat egy sarokban, az élet bárkájának mélyén, hogy csak a
szükség pillanatában ébresszük fel! Az Úrangyala elimádkozása előtt
mondott beszédét a pápa a következő buzdítással és fohásszal zárta:
„Kérjük ma egy olyan hit kegyelmét, amely nem fárad bele, hogy keresse
az Urat, hogy kopogtasson Szívének ajtaján. Szűz Mária, aki életében
soha nem szűnt meg Istenbe helyezni a bizalmát, ébressze fel bennünk azt
a létfontosságú igényt, hogy minden nap bízzunk Őbenne”.
Forrás: Vatican news
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése