Csodálat Isten tettei iránt:„Nagyot tett velem a Hatalmas…” 4/2

Mint Szent Bernadettre, miránk is letekint Mária. A szerény Lourdes-i leány elbeszéli, hogy a Szent Szűz, akit ő „Szép Asszony”-nak nevezett úgy tekintett rá, mint emberi személyre. Ezek az egyszerű szavak a kapcsolat teljességét írják le. A szegény, írástudatlan és beteg Bernadett azt érzi, hogy Mária emberi személyként tekint rá. A Szép Asszony nagy tisztelettel, nem leereszkedően beszél hozzá. Ez arra emlékeztet minket, hogy minden beteg emberi lény, és mindig az is marad, s így kell felé fordulni. A betegek éppúgy, mint a bármilyen súlyos fogyatékkal élő személyek elidegeníthetetlen méltósággal és élethivatással rendelkeznek, soha nem válnak puszta tárgyakká, még akkor sem, ha alkalmanként csak passzívnak tűnhetnek, de valójában soha nincs így.

Bernadett, miután a Grottában járt, az imádságnak köszönhetően a maga esendőségéből támasszá válik mások számára. A szeretetnek hála képessé válik rá, hogy gazdagítsa felebarátait, és főként felajánlja életét az emberiség üdvösségéért. Az a tény, hogy a Szép Asszony azt kéri tőle: imádkozzon a bűnösökért, emlékezetünkbe idézi, hogy a betegek és szenvedők nem csupán a meggyógyulásuk vágyát hordozzák, hanem azt is, hogy keresztényként éljék életüket egészen addig, hogy Krisztus hiteles misszionárius tanítványaiként odaadják azt. Mária azt a hivatást adja Bernadettnek, hogy a betegeket szolgálja és arra hívja meg, hogy a Szeretet Szerzetesnője legyen. Ő ezt a hivatást olyan mértékben megvalósította, hogy példájára feltekinthet minden egészségügyi dolgozó. Kérjük tehát a Szeplőtelen Fogantatástól azt a kegyelmet, hogy mindig úgy tudjunk minden beteg felé fordulni, mint emberi személyhez, akinek természetesen szüksége van fizikai segítségre, alkalmasint a legelemibbekre is, de magában hordozza a maga ajándékát, amit meg szeretne osztani másokkal.

Forrás:http://szentferencalapitvany.org