Egy jó héttel ezelőtt abban az örömben volt részem, hogy két nővéremmel együtt néhány napot a Csíksomlyói Szűzanya vendégségében tölthettem. Nemzeti zarándokhelyünkön tartották ugyanis az idén a Ferences Nővérek közös képzését. Aki olyan szerencsés, hogy nagy családja van és részt vett már nagy családi összejövetelen, az nagyjából el tudja képzelni, milyen hangulatban telt ez a négy nap. 28 nővér, 5 különböző szerzetesközösség Magyarország határain innen és túlról, és mindegyik Ferences és mindegyik Magyar.
Ez a (szerzetes)családi hétvége nagyon jól sikerült, mindenki beleadta önmagát, így lett igazán gazdag és szép. A ferences testvérek vendégszeretete, kedvessége, közvetlensége megható volt. Szent Ferenc missziós küldetéséről és a Szentlélekről tartott nekünk előadást Erik testvér ész Szabolcs testvér. Hiteles szavaikért igazán hálás vagyok. József atya! Ha olvassa a cikket, innen is köszönöm még egyszer, hogy ott lehettünk! Szent Ferenc Kisnővérei teljes létszámmal, a maguk kedvességével voltak jelen. Márta nővér vezetésével az egyik este Beugrót játszottunk. Felszabadító volt látni, hogyan igyekszik mindenki improvizálni valami idétlen szituációt. Remek volt.
A Betegápoló nővérek elvittek minket Árkosra, hogy megmutassák, hogyan élnek ott az anyaotthonban öt édesanyával és a sok kis csemetével. Valóban érezhettük mi is, és bárki, aki odamegy, otthon vagyunk.
Óriási ajándék volt, hogy a Malensdorfi nővérek is eljöttek a találkozóra. A magyarországi képzéseken eddig nem találkoztunk, hiszen nekik nincs házuk hazánkban, Erdélyben viszont annál nagyobb lelkesedéssel szolgálják a gyerekeket és az időseket.
Szent Ferenc Leányai közül is eljött Paula és Lucetta nővér. Azt hiszem, jó kis csapatot alkottunk, főleg, hogy egy szobába kerültünk a szálláson.
Mi Szegénygondozók is hoztuk a formánkat, fergeteges volt a túra a Madarasi Hargitán a térdig érő hóban Klarissza nővér vezetésével.
Ma, amikor világszerte a család, a közösségek válságát látjuk, azt hiszem, ez a hétvége megerősített minket, szerzeteseket, hogy család nélkül az ember nem találhat önmagára, nem fedezheti fel a világ gazdagságát, a másik emberben rejlő szépséget, Isten szeretetét. Sokat kell tenni a családokért, a szerzetescsaládokért is. Például úgy, hogy megajándékozzuk egymást a minőségi együttlét perceivel. De leginkább meg kell köszönnünk Istennek azokat az embereket, akiket mellénk adott.
Istenem, köszönöm neked az én szűkebb és tágabb Ferences Családomat! Amen
M. Teréz nővér
CsíksomlyóSzámomra nagy ajándék volt, eljutni Csíksomlyóra. Nagyon vágytam már rá, hogy egy ilyen kegyelmi helyre eljussak, ahol is a kegyelem ereje még inkább megérinthet és én is nyitottabb, odafigyelőbb tudok lenni az Isten ajándékaira. A gyönyörű természet- a hegyek, a tiszta vizű hegyi patakok, a fenyőerdők illata- engem, hozzásegítettek ahhoz, hogy az Istenhez közelebb kerüljek. A ferencességnek egy alapvető eleme, hogy a természetben való imádságot fontosnak tartjuk, és hisszük, hogy a teremtett világ szépségein keresztül az Isten jósága és békéje van jelen és így könnyebb az imádságra figyelni! Legalább is számomra jó volt azt látni, hogy ferences nővérek együtt, más- más rendből, mind kerestük a lehetőségeket arra, hogy találkozzunk a Teremtővel, a gyönyörű természetben!
A másik örömteli dolog, az a Máriával való kapcsolat volt! Jó volt látni, az embereken azt a gyermeki bizalmat, amit Mária iránt tanúsítottak! Fiatalok és idősebbek együttesen szeretettel és bizakodással fordultak a Szűzanyához, abban bízva, hogy az Ő közbenjárására Fia biztosan meghallgatja imáikat, ha azt tiszta szívvel viszik elé! A sok hálaadó táblából látni, hogy igen is meghallgatja az imáinkat! Nagyon örülök annak, hogy ezt május hónapban tapasztalhattam meg, és abban bízom, hogy a Szűzanyával való kapcsolatom is egyre tisztább és egyre mélyebb lesz! Úgy legyen.
M. Lúcia nővér
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése