Életünk forrása: Az Eukarisztia bensőséges tisztelete és imádása.
„Mária Nővérek a tabernákulumban lakó fehér Jézusnak eljegyzett jegyesei s az Ő élő, mozgó, meleg monstranciái.”
(Alapító atyánk szavai) Szent Ferenc szavai szerint az Isten fölséges Fiából semmit sem látunk testi szemeinkkel itt a földön, csak az Ő legszentebb Testét és Vérét. Szent Ferenc atyánk szavaival üdvözöljük Urunkat, ahányszor templomba lépünk:
„Imádunk téged, legszentebb Urunk, Jézus Krisztus, itt és a világon lévő minden templomodban, és áldunk téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot.”
Naponta több órát az imádságnak szentelünk, mert „szüntelenül kell imádkozni és abba bele nem fáradni, mivel az Atya ilyen imádókat akar”. (Regulánkból) Naponta egy órát az Úr jelenlétében töltünk, Róla elmélkedve és az Igében gazdagodva. Példaképünk és kísérőtársunk Jézus felé vezető utunkon Mária, akinek nevét minden nővérünk viseli. Mária, Isten anyja tanít meg Jézust helyesen imádni és csendesen, rejtetten, állhatatosan szolgálni. Az Atya szeretett Fiát, az Ő arcát szemléljük csendes szentségimádásaink alkalmával és akkor is, amikor a szegényekben és betegekben szolgáljuk. Így egész napunkat Krisztussal töltjük, Őt imádva, szemlélve és szolgálva.
Amint Szent Ferenc nagy odaadással és szeretettel gondozta a leprásokat Assisi környékén, úgy próbáljuk mi is felkarolni a mai társadalom legszegényebbjeit. Származásra, nemre, korra és vallási hovatartozásra való tekintet nélkül szolgáljuk azokat, akikhez Isten küld bennünket.
„A testvérek és nővérek hivatása ugyanis arra szól, hogy a sebeket gyógyítsák, a sérülteket bekötözzék és a tévelygőket visszahívják.” (Regulánkból)
Krisztus békéjét és szeretetét visszük mindazoknak, akik befogadják. Az Atya kedvencei, Jézus barátai –a világ kicsinyei-, akiket lenéznek, megvetnek, senkinek sem kellenek. Ők Jézus szegényei –ők az Egyház kincsei- és mi hozzájuk kaptuk a küldetést, hogy ne elítéljük őket, hanem szolgáljuk. Siófokon hajléktalanoknak és családoknak osztanak ebédet a nővérek, családokat látogatunk, magányosokhoz járnak, öregeket, betegeket gondozunk, megosztva velük mindennapi gondjaikat és reményeiket. Szécsényben és Nagyvenyimben két kis szeretetházunk működik, ahol testvéri közösségben fogadjuk be azokat, akik súlyos betegek, akiket nincs aki eltartson.
„Abban az órában fölujjongott a Szentlélekben és így szólt:
Áldalak téged Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és a kisdedeknek jelentetted ki. Igen Atyám, így tetszett neked.” (Lk 10, 21)
Áldalak téged Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és a kisdedeknek jelentetted ki. Igen Atyám, így tetszett neked.” (Lk 10, 21)
Elköteleződve, életünket engedelmességben és testvéri alávetettségben éljük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése