A barátságról

   „A barátot a jó sors szerzi meg, a balsors teszi próbára.”
(Beda Vernerabilis)

Ha újrakezdhetném az egészet, mindent ugyanígy tennék

 

 „Ha újrakezdhetném az egészet, mindent ugyanígy tennék. Számtalan emberi gyengeséggel és gyarlósággal találkoztam, s mind a mai napig egyre újabbakkal találkozom. De hasznot kell kovácsolnunk belőlük. Alázatos szívvel, Krisztusért kell munkálkodnunk, Krisztus alázatosságával. Átjár minket, hogy mi legyünk az Ő szeretete és irgalmassága, az összes hibánk és gyarlóságunk ellenére”.

Kaluttai Szent Teréz anya beszédéből  

Oly sok mindent tanulhatnánk tőlük

  „Sokkal többet kapunk a szegényektől, mint amennyit mi adunk nekik. Rendkívül erős emberek, akik nap nap után étel nélkül élnek, de mégsem átkozódnak, vagy panaszkodnak. Nem kell szánnunk és sajnálnunk őket. Oly sok mindent tanulhatnánk tőlük”.

Kaluttai Szent Teréz anya beszédéből 

„Mit féltek annyira? "

 Jézus a tanítványok kérésére lecsendesíti a szelet és a hullámokat. És feltesz nekik egy kérdést, ami minket is érint: „Mit féltek annyira? Még mindig nem hisztek?”. A tanítványok hagyták, hogy félelem fogja el őket, mert a hullámokra szegezték tekintetüket, ahelyett, hogy Jézusra néztek volna. A félelem az, ami miatt a nehézségeket, a problémákat nézzük, nem az Urat, aki olykor alszik. Velünk is így van, mint a tanítványokkal: hányszor lehorgonyzunk mereven a problémák mellett, ahelyett, hogy az Úrhoz mennénk és rá bíznánk gondjainkat! Hányszor hagyjuk az Urat egy sarokban, az élet bárkájának mélyén, hogy csak a szükség pillanatában ébresszük fel! Az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédét a pápa a következő buzdítással és fohásszal zárta: „Kérjük ma egy olyan hit kegyelmét, amely nem fárad bele, hogy keresse az Urat, hogy kopogtasson Szívének ajtaján. Szűz Mária, aki életében soha nem szűnt meg Istenbe helyezni a bizalmát, ébressze fel bennünk azt a létfontosságú igényt, hogy minden nap bízzunk Őbenne”.

Forrás: Vatican news 

A hit azzal kezdődik, hogy hisszük

 Ma feltehetjük magunknak a kérdést: melyek azok a szelek, amelyek életemre törnek, melyek azok a hullámok, amelyek akadályozzák hajóutamat és veszélybe sodorják spirituális életemet, családom életét, még pszichémet is? Mondjuk mindezt el Jézusnak. Ő kívánja ezt, azt akarja, hogy belé kapaszkodjunk, hogy menedéket találjunk az élet rendellenes hullámai ellen. Az evangéliumi szakasz elbeszéli, hogy a tanítványok Jézushoz közelednek, felébresztik és szólnak hozzá. Ez hitünk kezdete: el kell ismernünk, hogy egyedül nem vagyunk képesek felszínen maradni, szükségünk van Jézusra, mint a tengerészeknek a csillagokra, hogy megtalálják az útirányt. A hit azzal kezdődik, hogy hisszük: nem vagyunk elegendők önmagunk számára, éreznünk kell, hogy szükségünk van Istenre. Amikor közeledünk a kísértéshez, hogy önmagunkba zárkózzunk, amikor túljutunk a hamis vallásosságon, amelyik nem akarja Istent zavarni, akkor kiáltsunk Őhozzá, Ő csodákat tud tenni velünk. Ez az ima szelíd és rendkívüli ereje, amely csodákat tesz.

Forrás: Vatican news

Bízzuk magunkat Istenre az élet viharaiban

Ahhoz, hogy Jézus tanítványai legyünk, nem elég hinni, hogy Isten létezik, hanem nekünk is vele együtt kell cselekednünk, kiáltanunk kell hozzá és el kell ismernünk, hogy egyedül nem vagyunk képesek a felszínen maradni, szükségünk van rá, mint a tengerészeknek a csillagokra, hogy megmutassa életünk útirányát – tanította Ferenc pápa.

Beszédét az évközi tizenkettedik vasárnap evangéliumi szakaszához fűzte, amely azt az epizódot beszéli el, amikor Jézus lecsendesíti a vihart (Mk 4,35-41). A bárkát, amelyen a tanítványok a tó túlsó partjára eveznek, szélvihar és hullámok támadják meg, és félnek, hogy elsüllyednek. Jézus velük van, de a bárka végében egy vánkoson alszik. A tanítványok félelemmel telve így kiáltanak hozzá: „Mester, nem törődöl azzal, hogy elveszünk?” – mondta a pápa, majd rámutatott, hogy mi is gyakran kiáltunk így az Úrhoz, amikor ránk nehezednek az élet megpróbáltatásai: „Miért vagy csöndben és nem teszel semmit értem?” Ferenc pápa felsorolta azokat az élethelyzeteket, amikor reményünket veszítjük, amikor úgy tűnik, hogy valami elsüllyed, mert szertefoszlik a szerelem vagy egy terv, amibe nagy reményeket helyeztünk; vagy amikor az aggódás hullámai tartanak fogva; amikor úgy érezzük, hogy elmerülünk az élet problémái között, vagy elveszünk az élet tengerén, irányvonal és kikötő nélkül. Vagy amikor megfogyatkozik erőnk, hogy tovább haladjunk, mert nincs munkánk, vagy egy váratlan diagnózis félelmet ébreszt egészségünk vagy egy szeretett személy egészsége miatt. Olyan sok pillanatban érezzük magunkat egy vihar közepén, úgy érezzük, hogy szinte végünk van.

Forrás: Vatican news  

Ez az Ő munkája

 „Nem hinném, hogy bármiféle különleges képességeim lennének. Semmit sem várok el a munkámért cserébe. Ez az Ő munkája. Én csupán egy aprócska ceruza vagyok a kezében. Ő gondolkodik. Ő ír. Ez nem a ceruza érdeme. A ceruza mindössze rendelkezésre áll, hogy használhassák”.

Kaluttai Szent Teréz anya beszédéből