Ferenc korának egyházából nem hiányoztak a közösségi élet kipróbált mintái: ott voltak Szent Ágoston kanonokjai, Szent Vazul (Bazil) követői keleten és nyugaton egyaránt, valamint a nagy Szent Benedek vagy Szent Bernát reguláját követő monasztikus apátságok. Ferenc hallani sem akart ezekről az életformákról, ő nem akart monachus (aki egyedül él) lenni. Elvetette a monasztikus szokásokat, az Evangéliumra hivatkozott s élte is azt.
A ferences család 2009-ben megünnepelte* a Szent Ferenc által megszerkesztett regula nyolcszázadik évfordulóját.
Abban az időben Guido, a tiszteletreméltó assisi püspök, aki nagyon kedvelte és bensőségesen szerette Szent Ferencet, de a többi testvért is, szintén Rómában időzött. Mikor megpillantotta Ferencet és a testvéreket, mivel sejtelme sem volt jövetelük céljáról, először nagyon meghökkent, és magában neheztelt megjelenésük miatt. Attól félt ugyanis, hogy végleg el akarják hagyni szülőföldjüket, ahol már annyi nagy dolgot kezdett általuk véghezvinni az Úr. Nem győzött eleget örvendezni afelett, hogy egyházmegyéje ilyen kitűnő férfiakkal dicsekedhetik, és a lehető legszebb eredményeket várta életüktől és példamutatásuktól. Mikor tehát megtudta jövetelük okát és célját, nagyon megörült az Úrban, és megígérte, hogy tanácsával mellettük fog állni, és a segítségükre lesz. Szent Ferenc ezenkívül a sabinai püspököt, a Szent Pálról nevezett János urat is felkereste, akiről a római Kúria vezető emberei közül úgy hírlett, hogy a földieket megveti és az égieket keresi. János úr jóságosan és szeretetteljesen fogadta őt, és nem győzte eleget dicsérni szándékát és elhatározását.
 |
| testvérek |
Mégis, mint afféle bölcs és körültekintő ember, alaposan vallatóra fogta őt, és azon igyekezett, hogy választását a szerzetesi, illetve remeteélet felé terelje Szent Ferenc azonban a lehető legnagyobb alázatossággal kitért ellenvetései elől, nem mintha lebecsülte volna azokat, hanem mert a bensejét feszítő vágyak más, magasabb célok felé terelték törekvéseit. A jó úr váltig csodálkozott lángoló buzgóságán, és attól való félelmében, hogy esetleg visszalép nagy elhatározásától, járhatóbb utat próbált neki mutatni. De végül is állhatatosságától legyőzetve beleegyezett szándékába, és most már azon igyekezett, hogy minden lehető módon elősegítse ügyét a pápa előtt. Isten Egyháza élén abban az időben III. Ince pápaúr állott, a nagy hírű, nagy tudományú, ékes szavú és az igazságért élő-haló ember minden olyan kérdésben, mely a keresztény vallás és istentisztelet körébe tartozott. Ince, miután megismerte Isten embereinek kívánságát, előzetes megfontolás után teljesítette kérésüket, és sok buzdítás és intelem kíséretében megáldotta őket. "Járjatok az Úrral, testvéreim - mondotta nekik -, és amint az Úr jónak látja sugalmazni benneteket, hirdessétek mindenkinek a bűnbánatot. Ha azután a Mindenható Úr megsokasítja számotokat és kegyelmét, és örömtől repeső szívvel újból visszatértek hozzám, én a mostaninál még több kedvezményt nyújtok nektek, és nyugodt lélekkel még nagyobb feladatokat bízok reátok." 1 Cel. 32-33
 |
| Assisi Sacro Convento |
Ferenc életformájának első megfogalmazását III. Ince pápa hagyta jóvá szóban, 1209-ben. A közösség növekedése, arculatának kialakulása kiegészítéseket, átdolgozásokat, javításokat tett szükségessé. Ez a közös munka a káptalanokon folyt. A regula első ismert formáját 1221-ben állították össze, és 1. regula, vagy „Meg nem erősített regula" néven utalnak rá. Bartolomeo di Sassoferrato XIV. századi jogász szerint „a testvérek élete olyan újdonság, hogy előzmény hiányában nem lehet rá jogi formulát alkalmazni". A regula végleges, azóta is érvényes szövegét III. Honoriusz pápa hagyta jóvá 1223-ban, 2. regula, „Megerősített regula". Eredetijét az assisi Sacro Convento (minorita) kolostorban őrzik. Ez a végső változat sem pusztán jogi dokumentum, hanem inkább Szent Ferenc buzdítása az evangéliumi életre, az ő életeszményének leghitelesebb, szerzetes követői számára normatív megfogalmazása.
Honoriusz püspök, Isten szolgáinak szolgája, szeretett fiainak, Ferenc testvérnek és a Kisebb Testvérek Rendjébe tartozó minden testvérnek köszöntését és apostoli áldását küldi.
Helyeselni szokta (Solet annuere) az Apostoli Szentszék a jámbor szándékot és a hozzá folyamodók illő kívánságait jóakaratú pártfogásában részesíti. Ezért, szeretett fiaim az Úrban, jámbor kéréseteket figyelembe vesszük és rendeteknek itt közölt és elődünktől, a boldog emlékű Ince pápától jóváhagyott Reguláját apostoli tekintélyünkkel számotokra megerősítjük és jelen iratunkkal védelmünkbe, vesszük.
 |
| Francisco de Zurbarán: Assisi Szent Ferenc |
A „Meg nem erősített regula" XXIV fejezetből tevődik össze, és a Szentírásból merítve egy szeráfi törvényhozásra hasonlít. A testvérek regulája és életmódja röviden ez: éljenek engedelmességben, tisztaságban és szegénységben, és kövessék a mi Urunk Jézus Krisztus tanításait és nyomdokait, aki ezt mondja: "Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el, amid vagyon, oszd el a szegényeknek, és kincsed leszen mennyekben, és kövess engem." És: "Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen engem." Hasonlóan: "Ha valaki hozzám jön, és nem gyűlöli atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fivéreit s nővéreit, sőt még önnön lelkét is, nem lehet az én tanítványom." És tovább: "És mindaz, aki elhagyta házát, vagy fivéreit, vagy nővéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy földjeit az én nevemért, százannyit kap és az örök életet fogja örökölni." (Regula Non Bullata)A „Megerősített regula", XII fejezetből áll, amely így kezdődik: Az Úr nevében! Kezdődik a kisebb testvérek élete: A kisebb testvérek regulája és élete ez: kövessék a mi Urunk Jézus Krisztus szent evangéliumát és éljenek engedelmességben, tulajdon nélkül és tisztaságban. Ferenc testvér engedelmességet és hódolatot ígér Honoriusz pápa úrnak és törvényes utódainak, valamint a római Szentegyháznak. A többi testvér pedig Ferenc testvérnek és utódainak tartozik engedelmességgel. (Regula Bullata) Ferenc nem a teória embere, a gyakorlat mestere. Találkozni akar Krisztussal, ezért kilép önmagából, mert tudja, hogy nincsen ember cél nélkül, sem közösség eszmény nélkül. A regula szövegében benne van egy nagyon mély kérdés: Uram mit cselekedjem? Akik e regula szerint élnek, együtt keresik az Isten akaratát, együtt akarnak Neki engedelmeskedni és szolgálni. Egy új közösséget alkotnak az egyházon belül, a megkereszteltekkel és megváltottakkal, beleolvadnak Krisztus által az üdvösség misztériumába. Ezáltal a világ világosságává és a föld sójává válnak. Ez a világosság sohasem veszíti el fényét, és a só sem veszíti el izét, mivel a fény és az íz forrása kimeríthetetlen, örökké ízletes és ragyogó.
Cadar Pavel Ferenc testvér
Ferences Szegénygondozó Nővérek szervezésében tavaly volt a második lelkigyakorlatom, melyen részt vettem. Mátraverebély- Szentkúton azonban először jártam.
Ismeretlen dombok, keskeny aszfalt utak, elhagyatott épületek kísértek bennünket a Szűzanya völgyébe.
Bár a lelkigyakorlaton elsősorban Istennel való személyes kapcsolatunk elmélyítése volt a cél, hogy megpihenjünk annál, kihez valójában tartozunk, és ennek óhatatlan pozitív hozadékaként kis csapatunk összekovácsolódását is megélhettük. Az egyszerre felhangzó zsolozsma, a közös étkezések alkalomról alkalomra közelebb hoztak bennünket egymáshoz is. Volt, hogy a napfelkeltét a remetebarlangoknál vártuk énekelve. Igaz, nagyon korán - négy órakor - kellett kelnünk, s a felfelé vezető utat sötétben, botorkálva, egymás kezét fogva tettük meg, de maradandó emlék maradt még egy év távlatából is.
