1936-ban 10 évvel az Egri Norma
bevezetése után Oslay Oswald atya a következőkről számolt be a Ferences
Szegénygondozó Nővérek megbecsült működésükről a könyvében: Ez évének húsvéti
ünnepjei előtt kegyesen kézcsókra bocsátott megyés-főpásztorunk. Őkegyelmessége
annyira jóságosan leereszkedő volt, hogy megmertem kérdezni: ”Mi ragadta meg főpásztori
szívét a Mária gondozónővérek életéből, hogy oly sok dicsérettel halmozta el
őket? – Megmondhatom, páter, ha ezt tőlem óhajtja hallani. Három
jellegzetességet látok bennük: ferencesen természetesek, evangéliumosan
szerények – alázatosak és kálváriásan hősök. Legyen gondja, hogy e három
jellegzetessége mindenkorra megmaradjon.” – Csak ez kellett, gondoltam és
éreztem, kötelesség egészemhez, súlyos gondomhoz!...
Szeretett
nővéreim! Életükért mindent-mindent megteszek, amit Isten Hét fáklyájának
fényénél, szegénységem alapján, megtehetek. Ezt a mindent és mindent betűkbe
préselem – objektiválom – hogy vele sas-magasan tartsák szellemüket és
életüket, mert csak ezzel lesznek képesek evangéliumosan szolgálni, mosogatni a
sivár helyzetbe került testvéreinket. Mert a lelki magasság a mélységgel és a lelki mélység a magassággal karba fonódva jár. Tehát, akiben az egyik hiányzik, a
másik sincs otthon. Lélekben, a tulajdonságok kölcsönös egymásban vannak;
egymást átitatva, egymást átszínezve léteznek.
Részlet a Fr. Oslay Oswald O.
F. M.: Morális istenszolgai érzület (Ludány 1936)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése