Ujjongjunk az Úrban,
kedveseim, és a lélek gyönyörködésével vigadozzunk. Mert felragyogott nekünk az
új váltság napja, mely helyreállítja a régi üdvöt, s megszerzi az örök boldogságot.
Az év körforgásával megújul számunkra üdvösségünknek misztériuma, mely kezdettől
fogva megígértetett, a végső időben megadatott, s vég nélkül maradandó. Mely ünnepen
méltó, hogy fölemelt szívekkel az isteni titkot imádjuk, hogy ami Isten
felséges ajándéka képpen megtörténik, azt az Egyház nagy örömek között
kultuszában ünnepelje. Mert a mindenható és kegyelmező Isten, kinek természete
a jóság, akarata a hatóerő, és kinek művelkedése tiszta irgalmasság, - mindjárt
azután, hogy a Sátán rosszakarata irigységének mérgével minket halálra adott,
atyai jóságának előre elhatározott orvosszereit a halandók megújítására már a
világ kezdetén előre megígérte. Kijelentette ugyanis a Kígyónak, hogy el fog
jönni az, ki az ártó fejnek fennhéjazását a maga erejével megtöri, az
asszonynak Magzata, vagyis Krisztus, aki testben érkezik. Egy emberről beszél,
aki a szűztől születik, s az emberi nemnek megrontóját a maga romlatlan
születésével megítéli. Mert a Sátán azzal dicsekedett, hogy cselével rászedve
az embert isteni adományaitól megfosztotta, a halhatatlanság ruhájától lemeztelenítette,
a halál kemény ítéletének alárendelte, s hogy maga-magának vigasztalást talál a
kárhozat kínjai közt abban, hogy bukásának társakat talált. Sőt azzal
dicsekedett, hogy Isten igazságosságát, az emberrel szemben hozott szigorú
ítéletét kihasználva őt eredeti elhatározásának megváltoztatására tudta
kényszeríteni. Ezért Isten elrejtett döntésének elrendezése folytán szükséges
volt, kedveseim, hogy a megváltozhatatlan Isten – kinek akaratát nem lehet
jóindulatától megfosztani - atyai jóságának első elhatározását egy titokzatosabb
misztériummal valósítsa meg, nehogy az ember, akit a Sátán gonosz ravaszsága a
bűnbe hajtott, Isten terve ellenére végleg elvesszen.
Mikor eljött tehát az
idő, kedveseim, mely az ember megváltására előre kijelöltetett, belép e földi
mélységekbe Urunk, Jézus Krisztus. Alászáll a mennyei székből, de el nem hagyva
az atya dicsőségét, s új renddel, újfajta születéssel megszületik. Új renddel,
minthogy aki a maga természetében láthatatlan, a mi természetünk szerint
láthatóvá vált. A meg foghatatlan megfoghatóvá akart lenni. Aki minden idők előtt
létezik, elkezdett időben létezni. A világmindenség ura fenséges méltóságát
mintegy elburkolva, fölvette a szolgai alakot. A szenvedésre képtelen Isten nem
tartotta magához méltatlannak, hogy szenvedésre és halálra képes ember legyen,
s magát a halál törvényének alávesse. És újfajta születéssel születik a világra:
Szűz méhében fogant, szűztől született, atyai testnek érzéki vágya nélkül, az
anyai test érintetlenségének megsértése nélkül. Mert ilyen származás illett
ahhoz, aki majd az embert üdvözíti: aki az emberi nemhez illő természetet
birtokolja, de nem ismeri az emberi test szennyezettségét. Mert a testben
megszülető Alkotó maga Isten, amint az arkangyal a boldogságos szűz Máriához
szólván tanúsítja: "A Szentlélek száll le rád, és a Magasságbelinek ereje
megárnyékoz téged, azért a Szent, aki tőled születik, Isten Fiának hívattatik."
A származás módjában tehát nem hasonlít a többi emberhez, de hasonlít emberi természetében.
Hitünk szerint e származás nem az emberi szokások szerint történt, hanem az Isteni
hatalom tette lehetővé, hogy a szűz foganjon, hogy szűzen szüljön és szűzen megmaradjon.
Nem annak képességére kell tehát gondolnunk, aki szül, hanem annak döntésére,
aki születik, s aki úgy születik meg emberként, ahogy ő akarja és végrehajtja.
Ha az emberi természet valóságát keresed, ismerd meg testének anyagát. De ha
származásának mikéntjét vizsgálód, valljad meg isteni erejét. Azért jött Urunk
Jézus Krisztus, hogy a mi betegségünket elvegye, nem pedig azért, hogy maga is
beteg legyen. Nem azért jött, hogy vétkeinkben részt vegyen, hanem hogy azokat
orvosolja. Azért jött, hogy a romlottság mindenféle betegségét és a fertőzött
lelkeknek mindenfajta sebeit kezelje, s emiatt szükséges volt, hogy újfajta
születéssel szülessen az, aki a szennyezetlen ártatlanság új kegyelmét hozta meg
az emberi testeknek.
Illett, hogy a szülőanya
kezdeti sértetlenségét a megszülető romlatlanság megőrizze, a tisztaság zárját,
a szentség Istennek tetsző szálláshelyet - a Szentlélek erejének beárasztása folytán
- épségben megtartsa az, aki az elesetteket felemelni akarta, a megtörteket megszilárdítani,
a testi gyönyörök fölött győzni képes tisztaság erényét jött adományozni. Hogy
a szüzesség, mely másokban nem maradhat épen a nemzés során, nekik is
utánozható legyen a hitvallás és újjászületés által.
És ebben, kedveseim,
hogy Krisztus szűztől akart születni, vajon nem egy magasabb okosság működése tűnik-e
elénk? Az ugyanis, hogy a Sátán előtt rejtve maradjon, hogy az emberi nem
szabadítója születik meg, s midőn a Lélek által való fogantatásról nem tud, s
nem lát mást, mint amit bármely más születésnél, azt hihesse, nem másfajta ez a
születés, mint a többieké. Akinek természetét ugyanis mindenki máshoz
hasonlónak látja, annak születése okát is mindenki máséhoz hasonlónak vélheti.
Nem érti meg, hogy szabad a kihágás által okozott kötelektől az újszülött,
hiszen látja, hogy érvényes reá a halandóság gyöngesége.
Igaz ugyanis az Isten irgalmassága, amikor bár
az emberi nem helyreállítására kimondhatatlanul sokféle eszköz állna
rendelkezésére, elhatározása azt az utat választja, hogy az ördögi mű
lerombolására nem hatalmának erejét használja, hanem igazságosságának logikáját.
Mert nem volt az indokolatlan, hogy az ősi ellenség kevélysége magának minden ember
fölött zsarnoki jogokat követelt. Nem volt az jogtalan, hogy uraskodásával
elnyomta azokat, akiket Isten parancsától úgy elédesgette, hogy az ő saját
akarata előtt önként meghódoljanak. Nem lehetett a neki meghódolt emberi nem
eredeti szolgaságát másképpen megszüntetni, csak ha az győzi le őt, aki neki
alá van vetve, az Ember. S hogy ez megtörténhessen, a szűztől férfi magva
nélkül születvén lép föl Krisztus, a szűztől, kit nem férfivel való együttlét tett
termékennyé, hanem maga a Szentlélek. És bár egyetlen anya sem foganhat az
(eredeti) bűn megjelenése nélkül, Mária éppen attól nyer mentesítést, aki megtermékenyítette
őt. Ahol ugyanis nem történik meg az atyai mag átömlése, ott az (eredeti) bűn
foltja sem keveredhet be. A sértetlen szüzesség nem ismer testi kívánságot, de
megadja az emberi természethez az anyagot. Az anyától az emberi természetet
veszi a szülött, de nem veszi az (eredeti) bűnt. A "szolgai alak"
férfi hozzájárulása nélkül teremtetik meg, hogy az új ember úgy viszonyuljon a
régihez, hogy az emberi nem valóságát magára vegye, de kizárja a régi ember
alaphibáját.
Minthogy az irgalmazó
és mindenható Üdvözítő az ember fölvételének kezdő eseményeit úgy rendezte el,
hogy az ő emberségétől elválaszthatatlan istenségének erejét a mi gyöngeségünk
fátyla alatt elrejtse, akkor megcsalatott a magabiztos ellenség ravaszsága:
mert az egész emberi nem üdvösségére világra jött gyermek születéséről azt
hitte, éppúgy le van az kötelezve neki, mint minden más emberi szülött. Látta,
mint sírdogál, mint könnyezik, látta őt pólyákba takarva, látta őt a
körülmetélésnek alávetve, látta őt, amint a törvényszabta áldozat felajánlását
teljesíti. Aztán látta őt, amint a gyermekkor rendje szerint felserdül, s amíg férfikorba
nem jutott, nem kételkedhetett benne, hogy a természet rendje szerint
növekedik. A Sátán kellemetlenségeket hozott reá, sokféle átkos dolgot,
sértést, gyalázatot szitkot halmozott reá, végül pedig dühének egész erejét reá
zúdította. Kísértéseinek egész fegyvertárát kipróbálta rajta, és mivel tudta,
milyen méreggel van megmérgezve az emberi természet, azt hitte, sohasem tud az
első kihágás következményeiből fölkelni az, akinek halandóságára oly sok
bizonyítékot tapasztalhatott. Kitartóan támadt a szemtelen ragadozó, a mohó
végrehajtó az ellen, akinél pedig semmije sem volt, s mert az eredeti bűnről
szóló ítélet általános adóslevelet és felhatalmazást adott arra, amire
törekedett, behajtani törekedett a gonoszság büntetését azon is, akiben pedig
semmi bűn nem találtatott. Ezért azután a gonosz sugalmazásra létrejött
halálthozó paktum-szerződés felbontatik, s amikor a jogosnál többet követel,
attól is egészen megfosztatik, ami járna neki. Az erős saját bilincseivel
köttetik meg, és minden kiagyalt gonosz terve saját fejére fordul vissza.
Amikor láncra verik az urat, a szolgaságban tartottak is kiszabadulnak. Az ősi
folttól megtisztított természet visszatér méltóságába, a halált lerombolja a
Halál, a születést helyreállítja a Születés, mert a megváltás is elveszi a
szolgaságot, az újjászületés is megváltoztatja a rossz származást, a hit pedig megigazulttá
teszi a bűnöst.
Aki tehát a krisztusi
névvel igazul és hűségesen élvén dicsekedel, ennek a kiengesztelődésnek
kegyelmét igaz ítélettel vedd fontolóra. Neked, aki egykor elvetett voltál, neked,
aki a paradicsomból kiűzettél, neked, aki hosszas számkivetésben haldokoltál,
neked, aki porrá és hamuvá foszlottál, akinek már reménye sem volt arra, hogy
éljél: az Ige Megtestesülése által hatalom adatott, hogy a nagy távolságból
visszatérjél alkotódhoz, hogy felismerjed igazi szülődet, hogy szolgából
szabaddá válj, hogy idegenből fiúvá lépj elő,, hogy aki romlandó testben születtél,
az Isten lelkének erejéből újjászülessél, hogy elnyerd a kegyelem által azt,
amit nem nyerhettél el a természet által, s ha a gyermekké fogadás lelke által
az Isten Fiát megismerheted, az Isten atyádnak merjed szólítani! A rossz
lelkiismeret vádló súlyától megszabadultan a mennyei országra áhítozzál; Isteni
segítséggel ellátva az Isten akaratát cselekedjed; az angyalokat utánozzad a
földön; a halhatatlan természet erejével táplálkozzál; az ellenség kísértései
ellen az atyai gondviselésben biztosan viaskodjál; s ha a mennyei hadsereg hűségjelét
megőrzöd, ne kételkedjél abban, hogy az örök Király győzedelmes táborában a győzelemért
koronában részesülsz, amikor az igazaknak előkészített feltámadás a mennyek
országának sorsközösségébe majd felvesz téged.
Mivel pedig ily nagy
reménységből ered a mi bizalmunk, kedveseim, azért a hitben, melyre alapozva
vagytok, szilárdan megmaradjatok, nehogy ugyanaz a Kísértő, kinek uralma alól titeket
kiszabadított immár Krisztus, valami csellel újra rászedjen titeket. Nehogy még
ennek napnak örömeit is megrontsa csalárdságának művészetével bemesélve némely
egyszerűbb lelkeknek pestises sugallatával, hogy ünnepünknek ezen napja nem
annyira Krisztus születése miatt, hanem mint mondják, az Új Nap születése miatt
tiszteletre méltó. Kiknek szíve sűrű sötétségbe van takarva, s az igazi fénynek
növekedésétől igencsak távol áll, hiszen pogányság legostobább tévedései
vonzzák őket. S mivel nem tudják elméjüket a fölé, amit testi szemlélettel
meglátnak, fölemelni, a világ világító szolgálattevőit Istennek kijáró
tisztelettel tisztelik. Távol legyen a krisztusi lelkektől az efféle istentelen
babonaság és csodaleső hazudozás. Az örökkévalótól mérhetetlen távolságban van
az időbeli, a szellemitől a testi, a uralkodótól a neki alávetett. Mert habár
csodálatra méltó e dolgok szépsége, de nincs bennük semmi imádatra méltó isteni.
Azt az erőt, azt a bölcsességet, azt a fenséget kell tisztelnünk, mely a világ
egyetemét a semmiből teremtette, és meghatározván mindennek formáját és mértékét,
minden földi és a mennyei létezőt mindenható értelmével a létbe hozott. A nap,
a hold és a csillagok hasznosak azoknak, akik belőlük hasznot merítenek és
ékesek azoknak, akik nézik őket. De úgy, hogy miattuk az alkotónak adnak hálát,
s Istent imádják, aki alkot, nem pedig a teremtményt, mely szolgál. Dicsérjétek
tehát az Istent, kedveseim, minden művében és minden ítéletében. Legyen meg
bennetek nem kételkedő hit a szűzi születésben. Az ember helyreállításának
szentséges, isteni misztériumát szent és szennyezetlen istenszolgálattal
tiszteljétek. Öleljétek át Krisztust, amikor a mi testünk valóságában megszületik,
hogy majdan ugyanőt, a dicsőség Istenét amikor fenségében uralkodik, meglátni méltók
legyetek. Ki az Atyával és a Szentlélekkel együtt megmarad az istenség
egységében mindörökkön örökké. Amen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése