Assisi Szent Klára áldása

Áldjon meg benneteket  az Úr és  őrizzen meg titeket.  Mutassa meg  nektek  orcáját és könyörüljön rajtatok. Fordítsa  felétek arcát és adjon  nektek,  nővéreimnek  és leányaimnak  békességet,  és  mindazoknak,  akik  közétek  jönnek, és  meg  is maradnak közösségetekben,  és  a többi  most  élő  és  eljövendő nővérnek is,  akik mindvégig állhatatosan  kitartanak a  szegény  úrnők monostoraiban.  A mennyei  Atya  adja  meg nektek  és erősítse  is  meg  rajtatok  ezt  a  szentséges áldást a mennyben és a földön: a földön, a küzdő Egyház szolgái  és szolgálói  között,  sokszorozza meg  bennetek  kegyelmét és  erejét,  a  mennyben pedig,  a  győzelmes  Egyház szent  férfiai  és  szent  asszonyai között, magasztaljon fel és dicsőítsen meg benneteket!

   Assisi Szent Klára áldása

Evangéliumi tanácsok: nemcsak szerzeteseknek

A szerzetesek a három evangéliumi tanács: engedelmesség, szegénység és állapotbeli tisztaság ideiglenes, majd örök megtartására tesznek ünnepélyes, örök fogadalmat. Mi, ferencesek így kaptuk a Regulában: „a Kisebb Testvérek életszabálya ez: tartsák meg a mi Urunk, Jézus Krisztus evangéliumát, élvén engedelmességben, tulajdon nélkül és tisztaságban”. Mindhárom rend a neki előírt módon vállalja ezeket a fogadalmakat. Amikor 1208-ban Assisi Francesco kopott ruhás kis csapatával belépett a Lateráni bazilikába a fényesen öltözött pápa, III. Ince és előkelő udvartartása közé, elmondta, hogy Jézus szegénységét tisztán, pontosan akarja megtartani, azt tanácsolták a Szentatyának, ne engedélyezze, mert biztos megélhetés nélkül gyanús, kóborló közösség jön létre. A Szentatya mélyen elgondolkodott, és így válaszolt: „Ha nem engedélyezem nekik Krisztus szegénységét, akkor azt állítom, hogy az evangéliumot a XII. században nem lehet megtartani”. Engedélyezte az első rend számára. Majd hosszú kivárással 1253-ban utódja megengedte ugyanezt Szent Klárának és nővéreinek is. Némi változtatással III. Ince logikáját idézhetnénk: miért nem tarthatnák fogadalmak nélkül is az egész evangéliumot a világban élők is?

Kovács Bánk ofm 

Nagy Szent Leó karácsonyi beszéde

   Ujjongjunk az Úrban, kedveseim, és a lélek gyönyörködésével vigadozzunk. Mert felragyogott nekünk az új váltság napja, mely helyreállítja a régi üdvöt, s megszerzi az örök boldogságot. Az év körforgásával megújul számunkra üdvösségünknek misztériuma, mely kezdettől fogva megígértetett, a végső időben megadatott, s vég nélkül maradandó. Mely ünnepen méltó, hogy fölemelt szívekkel az isteni titkot imádjuk, hogy ami Isten felséges ajándéka képpen megtörténik, azt az Egyház nagy örömek között kultuszában ünnepelje. Mert a mindenható és kegyelmező Isten, kinek természete a jóság, akarata a hatóerő, és kinek művelkedése tiszta irgalmasság, - mindjárt azután, hogy a Sátán rosszakarata irigységének mérgével minket halálra adott, atyai jóságának előre elhatározott orvosszereit a halandók megújítására már a világ kezdetén előre megígérte. Kijelentette ugyanis a Kígyónak, hogy el fog jönni az, ki az ártó fejnek fennhéjazását a maga erejével megtöri, az asszonynak Magzata, vagyis Krisztus, aki testben érkezik. Egy emberről beszél, aki a szűztől születik, s az emberi nemnek megrontóját a maga romlatlan születésével megítéli. Mert a Sátán azzal dicsekedett, hogy cselével rászedve az embert isteni adományaitól megfosztotta, a halhatatlanság ruhájától lemeztelenítette, a halál kemény ítéletének alárendelte, s hogy maga-magának vigasztalást talál a kárhozat kínjai közt abban, hogy bukásának társakat talált. Sőt azzal dicsekedett, hogy Isten igazságosságát, az emberrel szemben hozott szigorú ítéletét kihasználva őt eredeti elhatározásának megváltoztatására tudta kényszeríteni. Ezért Isten elrejtett döntésének elrendezése folytán szükséges volt, kedveseim, hogy a megváltozhatatlan Isten – kinek akaratát nem lehet jóindulatától megfosztani - atyai jóságának első elhatározását egy titokzatosabb misztériummal valósítsa meg, nehogy az ember, akit a Sátán gonosz ravaszsága a bűnbe hajtott, Isten terve ellenére végleg elvesszen.

   Mikor eljött tehát az idő, kedveseim, mely az ember megváltására előre kijelöltetett, belép e földi mélységekbe Urunk, Jézus Krisztus. Alászáll a mennyei székből, de el nem hagyva az atya dicsőségét, s új renddel, újfajta születéssel megszületik. Új renddel, minthogy aki a maga természetében láthatatlan, a mi természetünk szerint láthatóvá vált. A meg foghatatlan megfoghatóvá akart lenni. Aki minden idők előtt létezik, elkezdett időben létezni. A világmindenség ura fenséges méltóságát mintegy elburkolva, fölvette a szolgai alakot. A szenvedésre képtelen Isten nem tartotta magához méltatlannak, hogy szenvedésre és halálra képes ember legyen, s magát a halál törvényének alávesse. És újfajta születéssel születik a világra: Szűz méhében fogant, szűztől született, atyai testnek érzéki vágya nélkül, az anyai test érintetlenségének megsértése nélkül. Mert ilyen származás illett ahhoz, aki majd az embert üdvözíti: aki az emberi nemhez illő természetet birtokolja, de nem ismeri az emberi test szennyezettségét. Mert a testben megszülető Alkotó maga Isten, amint az arkangyal a boldogságos szűz Máriához szólván tanúsítja: "A Szentlélek száll le rád, és a Magasságbelinek ereje megárnyékoz téged, azért a Szent, aki tőled születik, Isten Fiának hívattatik." A származás módjában tehát nem hasonlít a többi emberhez, de hasonlít emberi természetében. Hitünk szerint e származás nem az emberi szokások szerint történt, hanem az Isteni hatalom tette lehetővé, hogy a szűz foganjon, hogy szűzen szüljön és szűzen megmaradjon. Nem annak képességére kell tehát gondolnunk, aki szül, hanem annak döntésére, aki születik, s aki úgy születik meg emberként, ahogy ő akarja és végrehajtja. Ha az emberi természet valóságát keresed, ismerd meg testének anyagát. De ha származásának mikéntjét vizsgálód, valljad meg isteni erejét. Azért jött Urunk Jézus Krisztus, hogy a mi betegségünket elvegye, nem pedig azért, hogy maga is beteg legyen. Nem azért jött, hogy vétkeinkben részt vegyen, hanem hogy azokat orvosolja. Azért jött, hogy a romlottság mindenféle betegségét és a fertőzött lelkeknek mindenfajta sebeit kezelje, s emiatt szükséges volt, hogy újfajta születéssel szülessen az, aki a szennyezetlen ártatlanság új kegyelmét hozta meg az emberi testeknek.

   Illett, hogy a szülőanya kezdeti sértetlenségét a megszülető romlatlanság megőrizze, a tisztaság zárját, a szentség Istennek tetsző szálláshelyet - a Szentlélek erejének beárasztása folytán - épségben megtartsa az, aki az elesetteket felemelni akarta, a megtörteket megszilárdítani, a testi gyönyörök fölött győzni képes tisztaság erényét jött adományozni. Hogy a szüzesség, mely másokban nem maradhat épen a nemzés során, nekik is utánozható legyen a hitvallás és újjászületés által.

   És ebben, kedveseim, hogy Krisztus szűztől akart születni, vajon nem egy magasabb okosság működése tűnik-e elénk? Az ugyanis, hogy a Sátán előtt rejtve maradjon, hogy az emberi nem szabadítója születik meg, s midőn a Lélek által való fogantatásról nem tud, s nem lát mást, mint amit bármely más születésnél, azt hihesse, nem másfajta ez a születés, mint a többieké. Akinek természetét ugyanis mindenki máshoz hasonlónak látja, annak születése okát is mindenki máséhoz hasonlónak vélheti. Nem érti meg, hogy szabad a kihágás által okozott kötelektől az újszülött, hiszen látja, hogy érvényes reá a halandóság gyöngesége.

   Igaz ugyanis az Isten irgalmassága, amikor bár az emberi nem helyreállítására kimondhatatlanul sokféle eszköz állna rendelkezésére, elhatározása azt az utat választja, hogy az ördögi mű lerombolására nem hatalmának erejét használja, hanem igazságosságának logikáját. Mert nem volt az indokolatlan, hogy az ősi ellenség kevélysége magának minden ember fölött zsarnoki jogokat követelt. Nem volt az jogtalan, hogy uraskodásával elnyomta azokat, akiket Isten parancsától úgy elédesgette, hogy az ő saját akarata előtt önként meghódoljanak. Nem lehetett a neki meghódolt emberi nem eredeti szolgaságát másképpen megszüntetni, csak ha az győzi le őt, aki neki alá van vetve, az Ember. S hogy ez megtörténhessen, a szűztől férfi magva nélkül születvén lép föl Krisztus, a szűztől, kit nem férfivel való együttlét tett termékennyé, hanem maga a Szentlélek. És bár egyetlen anya sem foganhat az (eredeti) bűn megjelenése nélkül, Mária éppen attól nyer mentesítést, aki megtermékenyítette őt. Ahol ugyanis nem történik meg az atyai mag átömlése, ott az (eredeti) bűn foltja sem keveredhet be. A sértetlen szüzesség nem ismer testi kívánságot, de megadja az emberi természethez az anyagot. Az anyától az emberi természetet veszi a szülött, de nem veszi az (eredeti) bűnt. A "szolgai alak" férfi hozzájárulása nélkül teremtetik meg, hogy az új ember úgy viszonyuljon a régihez, hogy az emberi nem valóságát magára vegye, de kizárja a régi ember alaphibáját.

   Minthogy az irgalmazó és mindenható Üdvözítő az ember fölvételének kezdő eseményeit úgy rendezte el, hogy az ő emberségétől elválaszthatatlan istenségének erejét a mi gyöngeségünk fátyla alatt elrejtse, akkor megcsalatott a magabiztos ellenség ravaszsága: mert az egész emberi nem üdvösségére világra jött gyermek születéséről azt hitte, éppúgy le van az kötelezve neki, mint minden más emberi szülött. Látta, mint sírdogál, mint könnyezik, látta őt pólyákba takarva, látta őt a körülmetélésnek alávetve, látta őt, amint a törvényszabta áldozat felajánlását teljesíti. Aztán látta őt, amint a gyermekkor rendje szerint felserdül, s amíg férfikorba nem jutott, nem kételkedhetett benne, hogy a természet rendje szerint növekedik. A Sátán kellemetlenségeket hozott reá, sokféle átkos dolgot, sértést, gyalázatot szitkot halmozott reá, végül pedig dühének egész erejét reá zúdította. Kísértéseinek egész fegyvertárát kipróbálta rajta, és mivel tudta, milyen méreggel van megmérgezve az emberi természet, azt hitte, sohasem tud az első kihágás következményeiből fölkelni az, akinek halandóságára oly sok bizonyítékot tapasztalhatott. Kitartóan támadt a szemtelen ragadozó, a mohó végrehajtó az ellen, akinél pedig semmije sem volt, s mert az eredeti bűnről szóló ítélet általános adóslevelet és felhatalmazást adott arra, amire törekedett, behajtani törekedett a gonoszság büntetését azon is, akiben pedig semmi bűn nem találtatott. Ezért azután a gonosz sugalmazásra létrejött halálthozó paktum-szerződés felbontatik, s amikor a jogosnál többet követel, attól is egészen megfosztatik, ami járna neki. Az erős saját bilincseivel köttetik meg, és minden kiagyalt gonosz terve saját fejére fordul vissza. Amikor láncra verik az urat, a szolgaságban tartottak is kiszabadulnak. Az ősi folttól megtisztított természet visszatér méltóságába, a halált lerombolja a Halál, a születést helyreállítja a Születés, mert a megváltás is elveszi a szolgaságot, az újjászületés is megváltoztatja a rossz származást, a hit pedig megigazulttá teszi a bűnöst.

   Aki tehát a krisztusi névvel igazul és hűségesen élvén dicsekedel, ennek a kiengesztelődésnek kegyelmét igaz ítélettel vedd fontolóra. Neked, aki egykor elvetett voltál, neked, aki a paradicsomból kiűzettél, neked, aki hosszas számkivetésben haldokoltál, neked, aki porrá és hamuvá foszlottál, akinek már reménye sem volt arra, hogy éljél: az Ige Megtestesülése által hatalom adatott, hogy a nagy távolságból visszatérjél alkotódhoz, hogy felismerjed igazi szülődet, hogy szolgából szabaddá válj, hogy idegenből fiúvá lépj elő,, hogy aki romlandó testben születtél, az Isten lelkének erejéből újjászülessél, hogy elnyerd a kegyelem által azt, amit nem nyerhettél el a természet által, s ha a gyermekké fogadás lelke által az Isten Fiát megismerheted, az Isten atyádnak merjed szólítani! A rossz lelkiismeret vádló súlyától megszabadultan a mennyei országra áhítozzál; Isteni segítséggel ellátva az Isten akaratát cselekedjed; az angyalokat utánozzad a földön; a halhatatlan természet erejével táplálkozzál; az ellenség kísértései ellen az atyai gondviselésben biztosan viaskodjál; s ha a mennyei hadsereg hűségjelét megőrzöd, ne kételkedjél abban, hogy az örök Király győzedelmes táborában a győzelemért koronában részesülsz, amikor az igazaknak előkészített feltámadás a mennyek országának sorsközösségébe majd felvesz téged.

   Mivel pedig ily nagy reménységből ered a mi bizalmunk, kedveseim, azért a hitben, melyre alapozva vagytok, szilárdan megmaradjatok, nehogy ugyanaz a Kísértő, kinek uralma alól titeket kiszabadított immár Krisztus, valami csellel újra rászedjen titeket. Nehogy még ennek napnak örömeit is megrontsa csalárdságának művészetével bemesélve némely egyszerűbb lelkeknek pestises sugallatával, hogy ünnepünknek ezen napja nem annyira Krisztus születése miatt, hanem mint mondják, az Új Nap születése miatt tiszteletre méltó. Kiknek szíve sűrű sötétségbe van takarva, s az igazi fénynek növekedésétől igencsak távol áll, hiszen pogányság legostobább tévedései vonzzák őket. S mivel nem tudják elméjüket a fölé, amit testi szemlélettel meglátnak, fölemelni, a világ világító szolgálattevőit Istennek kijáró tisztelettel tisztelik. Távol legyen a krisztusi lelkektől az efféle istentelen babonaság és csodaleső hazudozás. Az örökkévalótól mérhetetlen távolságban van az időbeli, a szellemitől a testi, a uralkodótól a neki alávetett. Mert habár csodálatra méltó e dolgok szépsége, de nincs bennük semmi imádatra méltó isteni. Azt az erőt, azt a bölcsességet, azt a fenséget kell tisztelnünk, mely a világ egyetemét a semmiből teremtette, és meghatározván mindennek formáját és mértékét, minden földi és a mennyei létezőt mindenható értelmével a létbe hozott. A nap, a hold és a csillagok hasznosak azoknak, akik belőlük hasznot merítenek és ékesek azoknak, akik nézik őket. De úgy, hogy miattuk az alkotónak adnak hálát, s Istent imádják, aki alkot, nem pedig a teremtményt, mely szolgál. Dicsérjétek tehát az Istent, kedveseim, minden művében és minden ítéletében. Legyen meg bennetek nem kételkedő hit a szűzi születésben. Az ember helyreállításának szentséges, isteni misztériumát szent és szennyezetlen istenszolgálattal tiszteljétek. Öleljétek át Krisztust, amikor a mi testünk valóságában megszületik, hogy majdan ugyanőt, a dicsőség Istenét amikor fenségében uralkodik, meglátni méltók legyetek. Ki az Atyával és a Szentlélekkel együtt megmarad az istenség egységében mindörökkön örökké. Amen.

Dsida Jenő - Itt van a szép karácsony

Itt van a szép, víg karácsony,
Élünk dión, friss kalácson:
mennyi finom csemege!
Kicsi szíved remeg-e?

Karácsonyfa minden ága
csillog-villog: csupa drága,
szép mennyei üzenet:
Kis Jézuska született.

Jó gyermekek mind örülnek,
kályha mellett körben ülnek,
aranymese, áhítat
minden szívet átitat.

Pásztorjátszók be-bejönnek
és kántálva ráköszönnek
a családra. Fura nép,
de énekük csudaszép.

Tiszta öröm tüze átég
a szemeken, a harangjáték
szól, éjféli üzenet:
Kis Jézuska született!

Mi az én hivatásom? A szeretet

Lisieux-i Szent Teréz hivatását keresve Assisi Szent Ferencre bukkan, aki nem akart pap lenni. Így könnyebben megérti a fiatal karmelita apáca, hogy nem kell mindenkinek pappá szentelődnie ahhoz, hogy nagy szent legyen. Keresése ugyan sántít, mert Ferenc férfi volt, s ha nem is áldozópap, de szerpap, klerikus, érinthette az Eukarisztiát, prédikálhatott. Teréz megtalálta helyét az Úr Jézus titokzatos Testében, az Egyházban. Szív vagyok benne!- ujjongott fel. Mint minden embernek a szeretetre van hivatása és küldetése, a pap sem kivétel. Azzal, hogy sok természetes örömtől elesik hivatás-vállalása miatt, ezekért pótlást kap. Lemondása éppen úgy érdemszerző, mint a házastársak-szülők szeretete, önfeláldozása, amikor társukat és gyermekeiket boldogító szeretettel szolgálják. A papoknak szolgálatuk van kegyelemosztásra, türelemre, misézésre, gyóntatásra. Mindezzel boldogítani tudják embertestvéreiket. A papnak óriási szívnek kell lennie. – Ifjú teológus koromban a megyéspüspök atya méltatta gyémántmisés rendtársunkat Szombathelyen. Ki is tüntette, püspöki tanácsossá nevezte ki .Amikor szerényen átvette a megérdemelt kitüntetést,válaszában azt mondta, amit nekünk Jézus Krisztus ajánl: „Így ti is, amikor mindent megtesztek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettük, ami a kötelességünk volt”. (Lk 17,10) Örömömre szolgál, hogy Krisztus haszontalan szolgája vagyok!

Bánk atya

Szent Borbála ábrázolása

A Szent Borbála legendában a vértanú alakja és tisztelete mintegy másfél évezreden át ma is sugárzik. A hirtelen, a váratlan, és a készületlen halál elleni oltalmazónak tekintik.

A bányászok mindig örökös veszedelemben dolgoztak. Végszükségben fordultak Borbálához, mint védőszenthez, aki védett a hirtelen halál, a sebesülés, a villámcsapás és a tűzvész ellen. A hirtelen halál elleni védelem magyarázatát abban kereshetjük, hogy Borbála azt a kegyelmet kérte Istentől, hogy ne hagyja meghalni az utolsó kenet felvétele nélkül.

A bányászok - a hagyománytiszteletük következtében - mindig kiemelkedtek a többi szakma művelői közül., mert a legősibb mesterség művelői a bányászok.  Évszázadokon át a leszállás előtt - a felolvasóteremben - a kijelölt vájár így fohászkodott: "Oh, Szent Borbála!  Hozzád fordulunk mindazok, kik a föld mélyébe leereszkedünk. Oltalmazz meg minket minden szerencsétlenségtől és bajtól. Könyörögj érettünk és légy erős pártfogónk mindörökké. Ámen."Így vált Szent Borbála a bányászok védőszentjévé, akik a sújtólég veszélyében dolgoznak, életüket nap, mint nap kockáztatva.

Bányász himnusz harangjátéka: http://youtu.be/wFd9SAFh8yo

A bányászaton kívül más foglalkozási ágaknak is védőszentje lett:

A harangot meghúzták vész esetén, ezért a harangozók és harangöntők védőszentje. A puskapor feltalálása után, amelyet úgy tekintettek, mint a villám és a tűz egyesített erejét, Borbála a tüzéreknek is védőszentje lett. A torony miatt, amelyben lakott, és amellyel oly gyakran ábrázolják az építészek, kőművesek, cserepesek védőszentje.

Valahányszor Borbála pogány apja kereskedelmi útra ment, leányát egy magas toronyba zárta. Egy ilyen távollétet ragadott meg Borbála arra, hogy miután már régóta vágyott a keresztségre, fölvételét kérje az Egyház közösségébe. A Szentháromságba vetett hite jeleként a torony falába, amelyen addig csak két ablak volt, vágatott egy harmadikat is. Atyja hazatérve az ablakok számából fölismerte, hogy leánya elhagyta ősei hitét. Emiatt azonnal meg akarta ölni, ám Borbálának sikerült elmenekülnie, mert a torony fala és a sziklák megnyíltak előtte. Ezért a szent ábrázolásában a torony ott szerepel, valamint a kard is. Apja bíró elé vitte, aki fővesztésre ítélte, és ekkor történt a legszörnyűbb: az apa, aki korábban esztelen féltékenységgel óvta a leányát, most maga ragadta meg a kardot és fejezte le. Mikor azonban hazafelé ment, villám sújtotta őt, és nem maradt belőle más, csak egy maréknyi hamu. A legenda különböző elemeihez kapcsolódik. Így a ,,hirtelen és készületlen halál'' elleni oltalmazónak tekintik, mivel atyja ezzel bűnhődött gonoszságáért. Gyakran így imádkoznak: ,,Add meg, ó Urunk, hogy Szent Borbála közbenjárására halálunk előtt részesülhessünk szentségeidben.'' Ez a magyarázata annak, hogy a művészek gyakran ábrázolják Borbálát úgy, hogy a kezében cibóriumot és felette ostyát tart.