A nõi élethivatásról, küldetésrõl

Boldog II. János Pál pápa 2001-ben Az életszentségre szóló meghívás című írásában a következőket írta: „Az Egyház egyik elsődleges feladata, hogy segítse a keresztényeket az életszentség útján, és így »a hit megértése által megvilágosodva « megtanulják, hogyan ismerjék meg és szemléljék Krisztus arcát, hogyan fedezzék fel benne saját hiteles önazonosságukat és azt a küldetést, amit az Úr minden egyes keresztényre bíz.”
Mulieris Dignitatem kezdetű apostoli levelében a nő méltóságára és hivatására is hangsúlyt helyez. Az írásban, amelyet a Mária-év (1987) alkalmából tett közzé Boldog II. János Pál, a legfontosabb gondolatok egyike, hogy az asszony erkölcsi és lelki ereje szorosan összefügg annak tudatával, hogy Isten egész különlegesen rábízta a férfit, magát az embert. Ugyanakkor Boldog II. János Pál mindig a nő hivatásának két dimenziójára hívta fel a figyelmet. Az egyik dimenzióban az anyaság, a másikban a szüzesség kerül a középpontba. Az apostoli levél további számunkra megfontolandó gondolatai: „A házasságban a személyek kölcsönös ajándékozása kitárul egy új élet, egy új ember ajándéka felé, aki szüleihez hasonlóan szintén személy. Az anyaság kezdettől fogva magával hozza a kitárulkozást az új személy felé: és éppen ez a nő »szerepe«. Mert ebben a kitárulkozásban, tudniillik a gyermek foganásában és szülésében talál magára az asszony »őszinte odaadása által«. […] A szüzesség a nő számára is utat nyit, olyan utat, amelyen a nő másként valósítja meg személyiségét, mint a házasságban. A nő, aki kezdettől arra hivatott, hogy szeressék és szeressen, a szüzességre szóló meghívásban Krisztust elsősorban úgy találja meg, mint Megváltót, aki önmaga teljes ajándékozásával »mindvégig szeretett«; s erre az ajándékra válasz a nő egész életének »őszinte elajándékozása «.”

forrás: Magyar kurir

Felajánlom....

Boldogságos Szűzanyám!

Felajánlom és Szeplőtelen Szent Szívednek szentelem magamat: testemet és lelkemet, minden képességemet, jövőmet és sorsomat, összes enyéimet, édes hazámat.Irgalmasság Anyja! Benned bízom és remélek.Add meg a békét és a jó halál kegyelmét. Amen

Assisi Szent Ferenc életrajzából

Assisi Szent Ferenc " valósággal lángolt a közösségi fogadalomért és  a Reguláért, s akik hasonló buzgóságot tanúsítottak, különleges áldásával halmozta el.

Úgy jellemezte a Regulát, mint az élet könyvét, az üdvösség reményét, az Evangélium foglalatát, a tökéletesség útját, a paradicsom kulcsát, az örök szövetség okmányát. Ezért megkívánta, hogy mindenkinek legyen belőle egy példánya, mindenki kívülről tudja, s az unalom elűzésére s a tett eskü emlékének az ébrentartására sohase szűnjék meg bensejében foglalkozni vele. Legyen mindig szinte a szemük előtt, hogy irányítsa viselkedésüket, sőt mi több, vele kell hogy meghaljanak."

Tapasztaljuk meg....

„Kereszténynek lenni azt jelenti, hogy megtapasztaltam:
Isten engem végtelenül szeret, előbb szeretett, még
amikor nem is léteztem, még mikor bűnös voltam. Ezt a
megtapasztalt szeretetet akarom utánozni. Ez nem e világból
való, de ennek a világnak halálosan szüksége van rá.”

(P. Barsi Balázs OFM)

„Arra a szeretetre, mely maga az Isten, kérve kérem
minden testvéremet, a minisztereket éppúgy, mint a
többieket, hogy elhárítva minden akadályt és félretéve
minden gondot és aggódást, amennyire csak tudják, tiszta
szívvel és tiszta lélekkel szolgálják, szeressék, imádják és
tiszteljék az Úristent, mert Ő mindenekfölött ezt kívánja
tőlünk. Készítsünk tehát neki ott mindig hajlékot és
tartózkodási helyet, mert Ő a mindenható Úristen, Atya,
Fiú és Szentlélek. Ámen.”

(Assisi Szent Ferenc).

Jövendölés a hanyag papokról és a válásról

Jövendölés. Az Úr szózata, amelyet Malakiás által intézett Izraelhez:

„Szerettelek benneteket! — mondja az Úr. - - Ti mégis így beszéltek: Mivel mutattad meg, hogy szeretsz bennünket? Ugye, Ézsau, a testvére voltál Jákobnak? — mondja az Úr. — Mégis Jákobot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem: városait pusztasággá tettem, örökséget sivár legelővé. Hiába mondja Edom: Elpusztítottak bennünket, de újra felépítjük romjainkat*, mert a Seregek Ura ezt mondja: Ha fölépítik, lerombolom! így nevezik majd őket: A gonoszság vidéke* és: A nép, amelyre mindörökre megharagudott az Úr. Meglátjátok ezt saját szemetekkel, és így szóltok: Nagy az Úr Izrael határain túl is!

A gyermek tiszteli apját, a szolga pedig urát. Ha tehát én atya vagyok, hol az irántam való tisztelet? Ha én Úr vagyok, hol a tőlem való félelem? Ezt kérdezi tőletek a Seregek Ura, tőletek, papok, akik megvetitek a nevemet. Azt kérdezitek: Mi által vetettük meg a nevedet? Azáltal, hogy tisztátalan kenyeret hoztok oltáromra. Azt kérdezitek: Mivel szentségtelenítettük meg? Azzal, hogy azt gondoljátok: Az Úr asztalát semmibe kell venni.Vagy nem rossz-e az, hogy vak állatot hoztok áldozatul? S ha sántát és beteget hoztok, nem rossz-e az? Ha elvinnéd a helytartódnak, vajon tetszene-e neki, és örömmel fogadna-e téged? — mondja a Seregek Ura.

Most tehát könyörögjetek az Istenhez, hogy irgalmazzon nekünk (bizony, a ti kezetek műveli ezt!). Vajon örömmel fogad-e titeket? — kérdezi a Seregek Ura.

— Bárcsak bezárná valaki közületek az ajtókat, hogy ne gyújtson senki hiába tüzet oltáromon! Nem találom kedvemet bennetek — mondja a Seregek Ura —, nem fogadom szívesen kezetekből az ételáldozatot. De nap keltétől napnyugtáig nagy az én nevem a népek között. Jó illatú áldozatot mutatnak be mindenütt, tiszta ételáldozatot a nevemnek. Mert nagy az én nevem a népek között — mondja a Seregek Ura.

Ti mégis megszentségtelenítitek, mert azt gondoljátok: Tisztátalan az Úr asztala, és megvetendő rajta minden étel. Azt mondjátok: Lám, mennyi a munka!, és méltatlanul bántok vele — mondja a Seregek Ura. Idehoztok lopott, beteg és sánta állatot, hogy be­ mutassátok áldozatul. Vajon elfogadjam-e az ilyet kezetekből? — mondja a Seregek Ura. Átkozott az a csaló, aki — bár van szép hím a nyájában fogadalmi áldozatul — mégis egy sérültet áldoz fel. Mert én vagyok a Nagy Király — mondja a Seregek Ura —, és nevem félelmetes a népek között.

S egy másik dolog, ( amit elkövettetek: Könnyeitekkel árasztjátok el az Úr oltárát, sírással és jajgatással, amiért nem tekintek többé az áldozatra, és semmit sem fogadok kedvesen a kezetekből. S azt kérdezitek: Miért? Azért, mert az Úr a tanú közötted és ifjúkori feleséged között, akihez hűtlen lettél, noha ő volt a társad, a szövetséggel elkötelezett feleséged. Nemde egy élete van annak, aki testből és lélekből áll? És mi a vágya ennek az egynek? Az, hogy utódai legyenek az Isten által. Tartsatok hát tiszteletben életeteket, és ne légy hűtlen ifjúkori feleségedhez. Mert gyűlölöm a válást — mondja az Úr, Izrael Istene — és azt, hogy igazságtalansággal borítsa el az ember a ruháját — mondja a Seregek Ura. — Tartsátok hát tiszteletben az életeteket, és ne kövessétek el ezt a hűtlenséget!"

Assisi Szent Ferenc levél a hívekhez - részlet

Mindazok a férfiak és nők, akik nem bűnbánatban élnek és nem veszik magukhoz a mi Urunk Jézus Krisztus testét és vérét, hanem bűnt bűnre halmoznak, testük rossz kívánságai és vágyai után járnak, tett ígéreteiket elhanyagolják, testükkel a világnak, érzéki vágyaiknak s e világ múló gondjainak és aggodalmainak s ezen élet gondjainak élnek, az ördög kísértésének áldozatai és egyben fiai és cselekedeteinek utánzói. Vakok ők, mert nem látják az igazi világosságot, a mi Urunk Jézus Krisztust. Az ilyenekben nem lakozik lelki bölcsesség, mert nincs meg bennük az Isten Fia, az Atya igazi bölcsessége. Az ilyenekre áll az Írás szava: minden bölcsességük odalett, és átkozott, aki parancsaidtól eltér. Látják, világosan felismerik, tudják és cselekszik a rosszat, és szántszándékkal elveszítik lelküket. Ti vakok, kiket ellenségeitek, azaz a test, a világ és az ördög rászedtek, lássátok be, hogy a testnek édes a bűn elkövetése, de keserű az Isten szolgálata, mert az Úr evangéliumi szava szerint minden vétek és bűn az emberi szívből jön és sarjad ki. És sem ezen a világon, sem az eljövendőn semmit sem mondhattok a magatokénak.     Mert vélitek ugyan, hogy a világ múló javait még soká élvezhetitek, de csalódtok, mert eljön a nap és az óra, melyre most nem gondoltok, s melynek jövetelét nem tudjátok és nem sejtitek; a test megbetegszik és a halál közeleg, és így múlik ki keserű halállal. És bárhol, bármikor és bármilyen körülmények közt elégtétel nélkül, halálos bűnben hal meg az ember, - már aki adhatna, de nem ad elégtételt - annak az ördög ragadja ki lelkét testéből; mégpedig olyan szorongattatás és kínok közepett, hogy arról csak annak lehet fogalma, akinek része van benne. Minden vagyon és hatalom és tudomány, amiről gondolták, hogy az övék, elvétetik tőlük. Vagyonukat rokonaikra és barátaikra hagyják. Azok pedig elvették és szétosztották maguk közt s a végén mondták: "Átkozott legyen a lelke; többet is adhatott és szerezhetett volna számunkra, mint amennyit szerzett." Testét pedig megemésztik a férgek. Így tehát testüket és lelküket egyaránt elvesztik ebben a rövid életben, alászállnak a pokolba, hol vég nélkül gyötörtetnek.

Mindazokat, akikhez ez a levél eljut, kérjük arra a szeretetre, amely az Isten, hogy fogadják isteni szeretettel és jóakarattal ezeket a mi Urunk Jézus Krisztus fent leírt illatos igéit, és akik nem tudnak olvasni, gyakran olvastassák fel maguknak; és őrizzék meg magukban szent közreműködéssel mindvégig, mert ezek lélek és élet. És azok, akik ezt nem teszik, azoknak számot kell adniuk az ítélet napján a mi Urunk Jézus Krisztus ítélőszéke előtt.

Hogyan lehet Assisi szent Ferenc ma egy szerzetes számára formáló erő és értelmet adó személyiség

Ahogyan Krisztus állandóan időszerű és fiatal, így élem meg, hogy az Ő hű követője szent Ferenc is ilyen. Ifjú korunkban néhány társammal, barátommal sokat kísérleteztünk, a hivatáson belüli hivatást keresve (Bőjte Csaba, Páll Leó) Szegényekhez jártunk, öreg otthonba, elmegyógyintézetbe. Színdarabot tanultunk be többekkel szent Ferenc életéről és több templomban is előadtuk. Így döbbentünk rá, hogy ezt szervezett formában, kiegyensúlyozottan – rendi keretek között is lehet tenni. Így lett szent Ferenc életformája számunkra – számomra is életprogram, és ma is az. Ide kívánkozik, amit Rendünk legfőbb elöljárója írta szent Ferenc ünnepére: „Térjünk vissza az Evangéliumhoz és akkor az életünk visszanyeri a kezdetek költészetét, szépségét, varázsát ... Szabadítsuk fel az Evangéliumot és az Evangélium felszabadít bennünket.' Engedjük, hogy szabadítson fel a lelki tompaságból, a száraz megszokásból, a fáradságból és a beletörődésből, hogy Krisztussal és az Ő igéjével, s szent Ferenctől kísérve, újra útra kelhessünk, azzal az erős vággyal, hogy a mai világban és a mai világért Jézusnak igazi tanítványai lehessünk"  Hát valahogy ez a kihívás, a mindennapi sürgetés, és megvalósítandó feladat.