Jézus Krisztus szeretet parancsa.

“Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet.
Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket.”

(Máté 5; 43-44.)

Kedves testvérek!

Kérem engedjék meg, hogy ezen Újszövetségi idézettel kezdjem. Miért? Gondoljuk végig. E szakasz mindegyik evangélistánál szinte megtalálható, főként a szinoptikusoknál. Nagyon fontos és nehéz parancs ez. Hisz mi emberek nem igazán tudunk ezzel nagyon sokat kezdeni emberi mivoltunkból kifolyólag. Istennek persze ez sokkal könnyebb. Viszont Jézuson keresztül megmutatja, nekünk hogyan is kell ezt tennünk. Gondoljunk csak arra, hogy mikor eljön az idő, és neki a próféták által megjövendölt áldozatot be kell mutatnia Isten akaratából nem haragszik azokra kik elfogják, megkorbácsolják és megfeszítik. Sőt sajnálja és imádkozik értük a kereszten. Képesek vagyunk e mi erre? Megtudjuk e tenni, hogy aki valamilyen formában nagyon mélyen megbánt minket, azt nem utáljuk meg, hanem imádkozunk érte? Nehéz, ugyan de nem lehetetlen Isten segítségével mind ez menni fog.

De találunk, más szeret parancsot is például: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.” (Lukács 10:27)

Újra és újra megtaláljuk, a szeret parancsot valamilyen formában. Ez az egyik legfontosabb parancs. Itt a földi vándorlásunk során nem csak próbatételek teljesítést kell végezzük az örök boldogság elérése érdekében. Mi egymásra is vagyunk utalva. Nem ölhetjük, verhetjük vagy bármely más módon bánthatjuk a másikat! Miért? Nagyon egyszerű erre a válasz. Mi TESTVÉREK vagyunk. Krisztus Urunk által. Ki emberré lett, és így a mi testvérünk is. Gondolkodjunk el rajta.

Így karácsony közeledtével ez nagyon is aktuális kérdés. Hisz nem csak a megváltónk születése napját várjuk, hanem egy számunkra nagyon fontos testvér születésnapját is egyben. Mind két elnevezés fontos és igaz. Megváltónk és testvérünk, sőt Urunk is, hisz az Atyának fia. Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy aki minket megváltott és Urunk is az egyben testvérünk is. Testvérek szeresük egymást. Ne ellenségeskedjünk, legalább ebben az időben bocsássuk, meg egymásnak minden bűnt-mit ellenünk elkövetett valaki.

A tanítványok befogadása (10, 40-42)

(Mk 9,41; Lk 10,16; Jn 13,20)

40. Aki titeket befogad, az engem fogad be,
és aki engem fogad be, az azt fogadja be,
aki elküldött engem.
41. Aki befogad egy prófétát azért, mert az
próféta, prófétának járó jutalmat kap;
aki pedig egy igaz embert fogad be azért,
mert az igaz, igaz embernek járó jutalmat
kap.
42. Aki pedig csak egyetlen pohár friss vizet
ad inni egynek a kicsinyek közül, mert
az tanítvány: bizony, mondom nektek,
semmiképpen sem fogja elveszteni jutalmát.

Ez az ige szakasz mit itt olvashattak pedig hívja fel figyelmünket arra, hogy ne csak megbocsássunk egymásnak, de ha valamelyikünknek szüksége van valamire, akár egy pár kedves szóra akkor azt ne tagadjuk meg tőle. Ha „elesett” segítsünk rajta. Segítsünk azon testvéreknek kik így karácsony közeledtével hajlék nélkül vagy mély szegénységben élnek. A hajléktalannak ne pénzt adjunk, hanem ruhát vagy ételt. Mint ahogyan nemrégiben a híradásokban halhattuk, hogy egy pesti aluljáróban egy rendőr saját pénzéből vett cipőt egy hajléktalannak. Nem sok, vagy nagy értékű ajándékot adott. De mégis azt, adta amire a legnagyobb szüksége volt ott a hideg aluljáróban. Cipőre. E cipő akkor és ott a legértékesebb volt a hajléktalan számára. Sokan nem tudják, hogy a Ferences Szegénygondozó Nővérek egész évben ehhez hasonló módon segítenek embertársaiknak. Egy 85 évvel ezelőtt megalkotott program, módszer alapján. Gondolom kitalálták, hogy ez az Egri Norma.

Karácsony táján legyünk mi is szociálisan érzékenyek, vállaljuk fel ha segítünk valakinek. Ne féljünk segíteni másoknak. Sosem tudhatjuk, hogy mikor van ránk szükség. Álljunk készen a segítségnyújtásra. Egy - két évvel ezelőtt a Ferences Szegénygondozó Nővérek általános főnöknője Takács M. Klarissza nővér cikkét közöltük le itt a blogon. A következő rész is szerepelt benne. Engem nagyon megfogott és az óta sokszor beszéltem róla másoknak. Így karácsony közeledtével a segítség nyújtás egyik igen megható példájaként szeretném, újra elővenne e kis szakaszt a cikkből. Bízom benne, hogy önöket is megérinti e megható történet.

„Egy este csengetnek. Jól öltözött fiatalember kér két gyermekének valami ennivalót, mert a felesége lelépett pénzzel, bankkártyával, gondolkodni is alig képes. Vasárnap este van, minden zárva. Kihez forduljon? Milyen nagy értékké válik ilyen helyzetben egy fél kenyér, egy péksütemény, 1 kg. cukor.”

 

Segítsünk egymásnak, egymáson. Álljunk készen a segítségnyújtásra vagy annak elfogadására! A saját környezetünkben, ha kicsit jobban körülnéznünk biztosan találunk, olyan valakit kinek segíthetünk valahogyan. Például egy magányosan karácsonyozó szomszéd vagy ismerős, vagy ismeretlen laki környékünkön. Ne menjünk el mellette szó nélkül. Álljunk meg egy kicsit, beszélgessünk vele. Legyen hozzá egy pár kedves szavunk. Ha beinvitál, fogadjuk jó szívvel és éreztessük vele, hogy van aki odafigyel rá, és nincs egyedül. Soha sem tudhatjuk, hogy mikor kerülünk hasonló helyzetben. Gondoljunk bele és így látogassuk meg magányosan élő embertársainkat környezetünkben. Ne szégyelljünk segíteni vagy éppen segítséget kérni.

Kívánok minden kedves testvéremnek Krisztus Urunk és Istentől áldott, békés karácsonyi Ünnepeket!

Szabó Tamás