Milyen nagyon szerettél minket, jóságos Atyánk

Szent Ágoston püspök Vallomásainak könyvéből

Az igazi közvetítőt rejtett irgalmasságoddal mutattad meg az alázatosaknak, és elküldötted, hogy példáján magát az alázatosságot megtanulják: Isten és emberek közvetítőjeként az ember Krisztus Jézus (l Tim 2, 5) jelent meg körünkben, bűnös halandók és a halhatatlan Igazság között. Halandó az emberekkel együtt, és igaz, miként az Isten. És mert élet és békesség az igazság bére, Istennel egyesült igazságával a megigazult bűnösök halálát összetörte. E halált meg akarta osztani velük. Milyen nagyon szerettél minket, jóságos Atyánk. Nem kegyelmeztél egyetlen Fiadnak, hanem érettünk, bűnösökért odaadtad őt (Rom 8, 32), Mennyire szerettél bennünket.

„II. János Pál pápa a Szűzanya pápája"

„II. János Pál pápa a Szűzanya pápája;

ő mondta: a második évezreddel Mária

korszaka kezdődik el. Nincs a Szentatyának

megnyilatkozása, írása, buzdítása, amit

valamiképpen ne Máriával fejezne be. Az

ősi szép és tiszta értelemben vett szerelem

szavunkkal jellemezhetjük megboldogult

Szentatyánkat igazán: szerelmes szeretettel

szereti Máriát. De jó is volna, ha ő is… a

csíksomlyói Babba-hagyomány alapján

ismerné meg népünk szerelmét Mária

iránt…; hogy ezt a szent szerelmet hogyan

őrzi az a maroknyi székely nép… Honnan

tudta az ősmagyar, hogy azt a második Évát

már kezdettől Boldogasszonynak nevezze?”

(Daczó Árpád Lukács OFM)

Boldogságos Szűz rózsafüzére

A Boldogságos Szűz rózsafüzére, mely a második évezredben a Szentlélek indítására fokozatosan alakult ki, olyan imádság, melyet sok szent szeretett, és a Tanítóhivatal buzdít imádkozására. A maga egyszerűségében és mélységében most, az épp megkezdődött harmadik évezredben is nagyon jelentős imaforma, s az a rendeltetése, hogy az életszentség gyümölcseit teremje. Nagyon jól beleillik annak a kereszténységnek a lelki útjába, mely 2000 év múltán sem veszített semmit a kezdeti frissességből, s érzi Isten Szentlelkének „evezz a mélyre” késztetését, hogy újra elmondja, sőt elkiáltsa a világnak, hogy Krisztus az Úr és Üdvözítő, „az út, az igazság és az élet” (Jn. 14,6.), „az emberi történelem célja, az a végpont, melyre a történelem és a civilizáció vágyai irányulnak”.
A rózsafüzér ugyanis – jóllehet jellegzetesen máriás imádság – lényegét tekintve krisztologikus. Alkotóelemeinek egyszerűségében sűrítve tartalmazza az egész evangéliumi üzenet mélységét, melynek mintegy rövid összefoglalása. Benne visszhangzik Mária imádsága, az ő örök Magnificatja, a megváltó megtestesülés művéért, mely az ő szűz méhében
kezdődött el. A rózsafüzérrel a keresztény nép beiratkozik Mária iskolájába, hogy bevezessék Krisztus arca szépségének szemlélésébe és az ő szeretete mélységének megtapasztalásába. A rózsafüzér által a hívő kegyelmek bőségét nyeri el, mintegy magának a Megváltó Anyjának kezéből.

II. János Pál pápa
apostoli levele a szent rózsafüzérről (részlet)

Mi a nagylelkűség?

Gyermeki bizalommal

Az isteni ígéretek hordozója az ószövetségi időben a zsidó nép volt, ezért a messiás hozzájuk jött. Isten hű maradt ígéretéhez az emberek gyarlósága ellenére. Tanításával és tetteivel Jézus meggyőzte a világot, hogy ő több, mint Mózes vagy a próféták. Ezért az  ószövetségi ígéreteknek és kinyilatkoztatásnak igazi értelmét is csak ő tárhatta fel. Ezért mondta Jézus, hogy ő nem eltörölni akarja a törvényt, hanem teljessé tenni. Azt is kiemelte, hogy nem a törvény betűjét kell nézni, hanem arra gondolni, hogy Isten a törvénnyel segíteni, irányítani akarta az embert. Irányt mutatott neki és ösztönözte a jóra. A teljességet akkor valósítjuk meg, ha Isten akaratát a gyermek bizalmával és szeretetével teljesítjük.

Buzdítás Isten dicséretére

(Exhortatio ad laudem Dei)


A Naphimnusz előfutára ez az imádság. Ferenc a Szentírás és a liturgia szavaival szólítja fel az egész teremtést Isten dicséretére.


Féljétek az Urat és adjátok meg neki a tiszteletet.
Méltó az Úr, hogy övé legyen a dicséret és a tisztelet.
Mindnyájan féljétek az Urat, dicsőítsétek őt.
Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes, az Úr van teveled .
Dicsérjétek őt ég és föld.
Dicsérjétek mind ti folyóvizek az Urat.
Isten fiai, áldjátok az Urat.
Ez az a nap, melyet az Úr szerzett, örvendezzünk és ujjongjunk rajta , alleluja, alleluja, alleluja! Izrael királya!
Minden lélek dicsérje az Urat !
Dicsérjétek az Urat, mert jó ; mindnyájan, kik ezt olvassátok, áldjátok az Urat!
Minden teremtmények, áldjátok az Urat!
Az ég minden madarai, dicsérjétek az Urat!
Gyerekek mindnyájan, dicsérjétek az Urat!
Ifjak és szüzek , dicsérjétek az Urat!
Méltó a bárány, aki megöletett , hogy megkapja a dicsőítést, dicsőséget és a tiszteletet!
Áldott legyen a Szentháromság, az osztatlan Egység!
Szent Mihály Arkangyal, védj meg bennünket a küzdelemben!

"Láttam a Lelket, amint galamb alakjában leszállt rá "

Az a béna (a jeruzsálemi Juh-kapunál lévő fürdőben) a maga emberére várt. Kire várt volna, ha nem az Úr Jézusra, aki a Szűztől született? Az ő eljövetele óta már nem az előkép gyógyít meg egy-egy embert, hanem a beteljesült valóság gyógyít meg mindenkit. Tehát ő az, akinek az eljövetelére vártak, hogy rászálljon a Lélek. Az Atyaisten róla mondta Keresztelő Jánosnak: Akire látod, hogy leszáll a Lélek, s rajta is marad, az majd Szentlélekkel fog keresztelni (fn l, 33). Erről tett tanúságot János, amikor ezt mondta: Láttam a Lelket, amint galamb alakjában leszállt rá (az égből), és rajta is maradt 0n l, 32). S miért szállott volna alá a Szentlélek galamb alakjában, ha nem azért, hogy te is belásd és megértsd: az a galamb, amelyet az igaz Noé bocsátott ki a bárkából, előképe volt ennek a galambnak, hogy felismerd ennek a szentségnek az előképét.

Szent Ambrus püspök "A misztériumok" című érteke­zéséből