A Ferences Szegénygondozó Nővérek pártfogói

Miből fakad a türelem?

2012-02-25T09:59:00.002-08:00

Sokan mondják: nincs mit meggyónnom..segítség a felkészüléshez

2012-02-24T15:11:00.000-08:00

Gondolatoka szentgyónásra való felkészüléshez

Hogy a gyónástmint fölösleges terhet, vagy mint szabadulást éljük meg, az nagy mértékben függattól, hogy hogyan készülünk fel rá. Ezért az alábbiakban szeretnénk segítségetadni a felkészüléshez. Sokan mondják: nincs mit meggyónnom.. Az itt következő felkészülésigondolatok azon alapulnak, hogy nem magamat vizsgálom, hanem megkérem Istent: vizsgáljmeg Te engem, mutasd meg, milyennek látod az életemet!. A felkészülésre szánjegy órát (a köv. 3 lépésre 20-20 percet) egészen egyedül Istennel, ahol semcsengő, sem telefon nem fog zavarni.

Első lépés: Nefeledd el jótéteményeit! (Légy hálás, mert az bizalmat szül!)

Kezdetneklassan, nyugodtan, imádkozva olvasd el a 103. Zsoltárt! Állj meg azoknál a mondatoknálamelyek megérintenek. Végy egy darab papírt és írd a tetejére a 103. zsoltár 2.versét (.Áldjad lelkem az Urat..). Kérd az Urat, hogy mutasson meg nekedmindent, ahol az elmúlt időben (utolsó gyónásod óta) jó irányban változtatotttéged. Ezeket a felismeréseket írd fel a papírra, lehetőleg minél konkrétabban.Közben olvasd el újra meg újra a 103. Zsoltárt és adj hálát Istennek, mindenegyes dologért, emberért, ahol, vagy akik által pozitív változást

tapasztaltál. Ahála által erősödik a bizalmad Istenben.

Második lépés:Megbocsátja minden bűnödet (Itt a bűneidről van szó!)

Gondold végig,hogy mennyire szeret az Isten. Végy egy újabb papírt, és a tetejére írd fel a139. zsoltár 23-24 verseit (.Vizsgálj meg Istenem..) A szívedről, agondolataidról, az utadról, az életed alakulásáról van szó. A következő 20percben olvasd el újra meg újra a tékozló fiú történetét (Lk 15,11-32). Figyeljaz apára, hogyan viselkedik a fiaival. Isten ugyanígy szeret téged! Imádkozdközben többször: .Vizsgálj meg Istenem., és kérd Őt, hogy tényleg vizsgáljon

meg. Írj fölminden bűnt egész konkrétan, amelyet Isten megmutat neked, még a legkisebbeket,legjelentéktelenebbnek tűnőket is! A 20 perc végén írd az oldal végére Istenígéretét 1Jn 1,9-et (.Ha megvalljuk bűneinket..) Most talán szégyen vagymegtörtség vesz erőt rajtad. Ez jól van így (vö. Zsolt 51,19 Iz 57,15) Istenszeret téged mindenek ellenére!

Harmadik lépés:Minden sebedet meggyógyítja (A lelki sérüléseidről van szó!)

Vannak lelkisérüléseid, amelyeket mások okoztak, de olyanok is, amelyeket magadnak köszönhetsz.Ezek a sérülések lehetnek nagyon régiek is, de még ma is azonnal véreznikezdenek, ha valaki megérinti. Sokszor egy ilyen lelki seb az oka annak, habizonyos helyzetekben helytelenül viselkedsz, pedig harcolsz ellene. Az Úrnemcsak meg akarja bocsátani a bűneidet, hanem meg akar gyógyítani mindensérültséget, ezeket a lelki sebeket is. Olvasd el: 1Sám 1,1- 20. Kérd Istent,hogy mutassa meg ezeket a sebeidet. Ha felfedezel ilyeneket, írd fel őket egy papírra.Olvasd el közben még egyszer a 103. Zsoltárt, időzz el azoknál a verseknél,amelyek segítenek abban, hogy tekintetedet a szerető és gyógyító Isten feléfordítsd.

Gyónás:Megvallottam neked a bűneimet... (A bűneid megvallásáról van szó...)

A pszichológusokszerint, amit nem mondunk ki, az nem fog meggyógyulni. A 32. Zsoltár első 5verse is erről szól, olvasd el. A gyónásban öntsd ki bátran a szívedetIstennek: a hálában, bűneid megvallásában, gyógyulás kérésében. A felkészülésminden pontjára térj ki. Nyugodtan magaddal viheted a jegyzeteidet is, amiketkészítettél. A gyóntatód Krisztusra irányítja figyelmedet, aki a te bűneidértis meghalt a kereszten és végső szava ez volt: Beteljesedett!. Istentől kapotthatalmánál fogva feloldoz téged a bűneid alól, és megjelöl a megbocsátáspecsétjével. Hálát ad veled Istennek, akinek irgalmassága nagyobb minden bűnünknél.Végül imádkozni fog veled gyógyulásért. Fogadd Isten megbocsátó szeretetét. Ezta leginkább azáltal teheted, ha hálát adsz azért, hogy megbocsátott neked. Aköszönet azt jelenti: elfogadom a bocsánatot. Kérd, hogy Isten mutassa megneked, ha jóvá tehetsz valamit. Ezt lehetőleg tedd meg azonnal!

forrás: Hírharang VI. évfolyam 7. szám 

Nagyböjti időszak a készület ideje

2012-02-24T12:29:00.000-08:00

A Nagyböjti időszaka készület ideje a legfontosabbra, a Megváltásra, a Feltámadt Úrral való találkozásra, Aki életünkközéppontja kell, hogy legyen.

Hogyan készüljünk erre?

• Böjt: Önkiüresítés.Az éhezésben, mint Jézus is, felfedezhetem, hogy az

Atyától függök, Ő adeledelt. Mindez segít, hogy a lelki táplálékokra éhezzek.

• Ima: Istennek adott idő; bizalom, hogy a Feltámadott rendezi el tetteimetés Őad erőt tevékenységeimben.

• Bűnbánat: Szentgyónásbanmagammal szembesülve érezhetem meg Isten felemelő irgalmasjóságát.

• Lelkinapok:Egy-egy elmélkedés segítségével újra és új szempontok alapján gondolhatomát a Megváltásomat és Istenhez tartozásomat.

Achilles ferencesatya

Betánia Szécsényben

2012-02-23T23:50:00.002-08:00

forrás: Kisvárosi Krónika 2011_2évf_3szám

Értem halt meg; ne mondd, hogy sokakért!

2012-02-23T05:03:00.000-08:00

levétel a keresztről

Nagyböjtielmélkedés

Teljesbíbordíszben, koronával fején, jogarral kezében, kísérettel lép fel s vonul ela keresztúton a penitencia királya. Aki ezt megérti, sírni kezd; aki elindulnyomában, nem győzi tisztára mosni lelkét.

Jézus alázatbaés szenvedésbe öltözve eleget tesz bűneinkért;mélyebben fölfogva: bűneimért. Akit a penitencia kegyelmemegérint, annak szemei előtt a passió izgalmas jeleneteinekalakjai szétfoszlanak, a zaj elcsitul, Jeruzsálem környéke puszta lesz, a kétlator keresztje eltűnik, s a lélek magára marad Jézusával. Keresztjeelőtt térdelek, vérének csepegését hallom,minden kínja lelkemre borul; megnyitja ajkait s kérdi: Ember, mit tettél?

S öntudatomfeleli, az egész világnak kiáltja: Vétkeztem! Bűneimet senkivelmeg nem oszthatom, értük mások könnyeit föl nem ajánlom; hisz úgy állok itt,mintha az egész világban én magam volnék, mintha nem volna anyám, atyám,barátom! Valóban, ezek most számba sem kerülnek; nekem, nekem magamnak kell penitenciáttartanom!

De a penitenciaérzése tüzesebb, mélyebb: ezt az az öntudat, hogy vétkeztem, nem jellemzieléggé. Jézus, miután kérdőre vont, magáraveszi bűneimet; megrémülve kérdezem: Mit akarszUram? Hová mész? „Megyek a keresztre.” Én voltam a bűnös, de a penitenciát azÚr Jézus tartotta meg helyettem s meghalt értem. Értem halt meg; ne mondd, hogysokakért! Minden virág a földön azt mondja: a nap értem van az égen; belőle, általa élek.Így az Úr Jézus értem szenved; értem gyullad ki a lelke vérvörösen. S aztmondják a szentek: értem, értem halt meg; ezt mondja Szent Szűz a maga módjaszerint; ezt mondom én is; értem, értem szenved; úgy szeret, hogy értem haltmeg. Ah, Istenem, van-e melegebb, feneketlenebb mélység, mint ez az igazság:értem halt meg az Úr!

Erőszakos,szenvedélyes bánattá válik szeretetem, ha hozzágondolom, hogy hol volnéknélküle. Bűnben születtem; ha jogról van szó, nincsa kegyelemre nagyobb jogom, mint a kannibál négereknek! Örvényből, poklokbólemel ki minket Jézus megváltó szeretete. Ha az Úr nem könyörül rajtunk – lettünkvolna, mint Szodoma, és hasonlók volnánk Gomorrához. Azért karoljuk át akeresztet, bűnösök és szentek. Nem, nem szentek; ittnincsenek szentek; a kereszt alatt a ragyogó szentek is mind, mind elkárhozandólelkek. Az Isten kegyelméből lettekszentek, lettek bűnbánó, lettek szerető lelkek! A kereszt alattmegszálljaőket is méltatlanságuk érzete, nemtaláljákhelyüket. Zsákba öltöznek Jolánta, Margit, Kinga,Erzsébet: penitenciát tartanak és sírnak!Mindnyájan lelkek vagyunk, akikhez lehajolt a keresztre feszítettnekkegyelmes fölemelt minket.

(ProhászkaOttokár)

Könyörögjünk. – Úristen! KiAnyaszentegyházadat a negyvennapi böjt évenkénti gyakorlásával tisztogatod, addnépednek, hogy amit tőled önmegtartóztatása által megnyerniigyekszik, azt jótetteivel végrehajthassa. A mi Urunk JézusKrisztus által.

Ámen

Bárhol térdelsz

2012-02-23T02:09:00.000-08:00

Bárhol térdelsz –előttem térdelsz!

Bárhová nézel –szemedbe nézek!

Bármi a gondod,bármi a vágyad

Énreám gondolj:ott vagyok nálad!

Hol emberlélekvan – Én ott vagyok!

Hol minden néma –Én szólhatok!

Hol üres minden –Engem láss meg ott!

Hol megsemmisülminden – Én ott alkotok

Mert én Ember –s megváltó Isten vagyok!

Szegényekről

2012-02-22T10:47:00.000-08:00

Ferences Szegénygondozó Nővérek

" Amint a ragyogó aranyszemek az iszapban és a homokban láthatatlanok, de ha lemossuk a salakot, rögtön szemünkbe mosolyog a fényük. Mi is úgy vegyük le a szegényekről az elhagyatottság salakjait, fájdalmas lelki lehangoltságát, és rögtön kigyullad a szemük és fénylik a lelkük."

P. Oslay Oswald

Ferences Szegénygondozó Nővérek rendjének alapítója

Nagyböjti lelkinap a Ferences Szegénygondozó Nővérekkel március 10-én

2012-02-21T00:27:00.000-08:00

Szeretettel hívnak a Ferences Szegénygondozó Nővérek Nagyböjti lelki napjukra 17 és 35 év közötti lányokat az esztergomi Anyaházukba.

A lelki nap témája a bűnbánat - avagy "Tiszta szívet teremts bennem, Ó Isten"

Az érdeklődők számára lehetőség nyílik megismerni Szent Ferenc szellemiségét, a Ferences Szegénygondozó Nővérek Rendjét, valamint egy napra betekintést nyerhetnek a szerzetesi életbe. Nem csak azokat a lányokat várják szeretettel a Nővérek, akik a szerzetesi hivatásról érdeklődnek, hanem azokat is, akik a házasságra a családra vágynak.

Időpont:2012 március 10. (szombat) 10-17 óráig

Helyszín: Esztergom, Kossuth L. u. 50.

Érdeklődni és jelentkezni lehet:

Takács M. Klarissza nővérnél: tklarissza@gmail.com vagy 06207700590

M. Teréz ferences szegénygondozó nővér

Kérünk Téged Krisztus, a mi Urunk által.

2012-02-19T12:20:00.000-08:00

A Szentatya, Benedek pápa szavaival kérjük Teremtő Istenünket:

„Ó, Atyánk, add, hogy a keresztények közül
számos szent papi hivatás szülessen,
akik élő hittel őrzik Fiad, Jézus szent emlékét,
igéjének hirdetése, és a szentségek kiszolgáltatása által
amelyekkel folyamatosan megújítod híveidet.

Adj szent szolgákat oltárodhoz,
legyenek figyelmes és lelkes őrzői az Eucharisztiának,
amely szentség Krisztus legfőbb ajándéka
a világ megváltásáért.

Hívj szolgákat a te irgalmasságod kifejezésére,
hogy a kiengesztelődés szentsége által
megbocsátásod örömét terjesszék.

Add meg, ó, Atyánk, hogy az Egyház örömmel fogadja
Fiad Lelkének számos sugallatát,
és iránta való tanulékonysággal gondoskodjon
papi és szerzetesi hivatásokról.

Erősítsd meg a püspököket, papokat, diakónusokat,
szerzeteseket, és minden Krisztusban megkereszteltet,
hogy hűségesen teljesítsék küldetésüket
az evangélium szolgálatában.

Kérünk Téged Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.”

(XVI. Benedek pápa)

Názáret, a családi és közösségi élet iskolája

2012-02-19T03:00:00.000-08:00

Isten egyszerű és szegényes életkeretet választott az isteni Ige megtestesüléséhez: Betlehemben, egy istállóban született, sötét éjszaka. Egy vidéki kisvárosban nevelkedett. Mindenről lemondott az Istenember, amikor erre a világra jött, mindenről, csak Máriáról és Józsefről nem, vagyis arról, hogy szerető családba szülessen és abban nevelkedjen. A szeretet roppant fényűzéséről nem mondott le az Isten, mert úgy gondolta, hogy az minden embernek kijár; enélkül megőrülnénk, s még Isten Fia sem lehetne normális ember. Ezért kiválasztotta azt a lányt, akinek a szíve a világon a legfogékonyabb volt Isten csodálatos működésére, és azt a férfit, aki a történelemből valószínűleg egyedül volt képes elfogadni Szűz Mária titkát. Isten nem olyan szülőket választott Fiának, akik két diplomával rendelkeznek, nem fővárosiakat, nem gazdagokat, hanem szegényeket, egyszerűeket, tanulatlanokat, akik ugyanakkor zseniálisak voltak Istenre, és úgy tudtak szeretni, ahogy csak ember szeretni tud a földön. Mária és József között olyan mélységes szeretet volt, melyhez fogható nem volt azelőtt, s nem is lesz soha többé férfi és nő között. Mária főállású anya és feleség, József pedig ugyancsak főállású atya és férj volt.

Ha szép gyermekkorunk és családi otthonunk volt, akkor egészen biztos tapasztalatunk van az édenkertről, mert a boldog gyermekkor hiteles képe, mintegy szentségi jele a paradicsomi állapotnak. A bőrünkön éreztük, hogy feltétlenül szeretve vagyunk, és magától értetődő természetességgel elfogadtuk, hogy létezésünkre igent mondtak. Szüleinknek semmi haszna nem volt akkor belőlünk, semmi céljuk nem volt velünk, elfogadtak, szeretetük elérte létezésünk legmélyét, és ennek mélye mindent beragyogott körülöttünk. Ez az édenkerti megvilágítás. Az a kisgyermek, aki valaha voltunk, úgy tudta, hogy öröktől fogva és mindörökké szeretve van, hiszen a szeretet legbenső természetéből fakadóan örökkévaló.

Nagyon messzire vezet ez a felfedezés. Nyilvánvalóvá teszi, hogy Isten elsősorban az emberen, az emberi szereteten keresztül van jelen a világban. Isten az embert a saját képére és hasonlatosságára teremtette, pontosabban - és ez a látásmód Szent Ferenctől Boldog Scotus Jánoson át napjainkig a ferences rend legnagyobb kincse - a megtestesült Ige képére. Isten legtökéletesebb jelenléte a világban maga Jézus Krisztus. Földi létének csaknem kilenctized része, harminc év csendes tudomásulvétele annak, hogy szeretve van; nyilvános működésének három éve annak kimondása, hogy minket is szeret az Isten általa; háromórányi szenvedése pedig, amikor megbocsátja bűneinket, arra való, hogy bűneink ellenére se féljünk a szeretettől.

Az az édesanya lépi át Názáret küszöbét, aki képes lemondani a karrierről szeretteiért, és sohasem tesz szemrehányást emiatt sem Istennek, sem a férjének, sem a gyermekeinek. Persze nem arról van szó, hogy egy asszonyt be kell zárni a négy fal közé. Mária élete nem igen tetszhet a feministáknak, pedig királynőként élt a családban a két férfi társaságában. Ő adott nekik enni, ő ruházta őket. Ez az igazi méltóság! Az angyalok irigykednének, ha képesek lennének rá. Az a férj lépi át Názáret küszöbét, aki mindennap újra elfogadja feleségét, gyermekeit, életkörülményeit, s nem akar más lenni, mint férj és atya. Van más hivatás férfiember számára? A pap, a szerzetes is jegyesi misztériumot él meg, és lelki atyává válik.

Az a szerzetes lépi át Názáret küszöbét, aki nem csupán szerzetesdit játszik, hanem kész meghalni magának, hogy a mindennapok vértelen vértanúsága által Krisztus életét bontakoztassa ki saját életében. Ez nagyon sokba kerül, de jutalma is nagyon nagy: a szívbéli békesség. A szerzetesség nem egy meghatározott feladatra kiképzett ütőképes csapat, hanem elsősorban testvéri család, melyben a tagok Krisztus iránti szeretetből egymás alárendeltjei.

Az a pap lépi át Názáret küszöbét, aki megtalálja az igazi papi lelkiséget, ami csak egy van, egyetlenegy: "Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!" Nincs más papi lelkiség, csak a misézés, annak félelmetes nagy kihatásaival, ahogyan lassan átjárja a pap idegeit, testét-lelkét, emberi kapcsolatait, amikor is a pap a Krisztus-misztériumba emel mindenkit, akivel találkozik. Hiteles papság is csak közösségben képzelhető el, mint az apostolok korában.

Egy család, egy közösség akkor válik Názáretté, ha megszületett az alapdöntés Isten mellett, és aztán mindennap ennek az erőterében él. Názáretre hatalmas csönd borul. Odaadtuk az életünket, és most éljük a hétköznapokat, és a testvérek közötti kommunikáció is a mélyben zajlik. Názáret lakói Isten irgalmas szeretetének csöndjében élnek. Történetük olyan közösséggé válás, mely közösség az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal. Ez Názáret legvégsőbb mondanivalója.

Barsi Balázs

forrás: Új Ember Magazin

A "szerzetesség harmadik virágkorának csekély három évtizede" összekapcsolódik a Ferences Szegénygondozó Nővérek szolnoki és jászberényi jelenlétével.

2012-02-17T03:06:00.000-08:00

Ferences Szegénygondozó Nővérek

Egy rész a teljes anyagból:

A Jász-Nagykun-Szolnok megyei rendházak és tevékenységük ismertetésének végére érve megállapíthatjuk, hogy a magyar szerzetesség harmadik virágkorának csekély három évtizede alatt 1920-1950 között a megyében is hatalmas fejlődés ment végbe. A szerzetesházak száma 5-ről 22-re emelkedett. Ezen belül a férfirendeké 3-ról 6-ra, a női szerzeteké 2-ről 16-ra nőtt. 1948-ban az 50 férfiszerzetes közül 28 volt felszentelt pap.97 Ugyanabban az évben 111 szerzetesnő végezte szeretetszolgálatát az alföldi megyében.98 Ebből Szolnokon 5 (Pintér Ilona, szolnoki lakos szóbeli közlése), szegénygondozó nővér.

A magyar szerzetesség életét a két világháború közötti időszakban mindenekelőtt a már meglévő rendek számbeli erősödése, új rendek meghonosodása, illetve új magyar kongregációk keletkezése jellemzi.101 A 20-as évek végétől kezdve már ezek a tényezők éreztetik hatásukat az Alföldön is. Ehhez járul az egyházi vezetés törekvése az eddig elhanyagolt — helyenként protestáns többségű — területek szerzetesek segítségével történő misszionálására.102 Meg kell azonban állapítanunk, hogy ez a törekvés is csak csökkenteni tudta e területek elmaradottságát az ország — e szempontból — fejlettebb területeihez képest.103

A szerzetesség felvirágzásának másik jele a szerzetesi szellem és fegyelem megszilárdulása, illetve a szerzetesek aktivitásának rendkívüli fokozódása.104 Ennek számtalan jelét tapasztalhattuk a megye szerzetházainak ismertetésénél is, annak ellenére, hogy nem tudtuk minden tevékenységi területüket ismertetni. Munkánk természeténél fogva egyébként is csak a külvilág számára érzékelhető cselekvéseiket mutathattuk be.

A terjeszkedés a II. világháború után sem állt meg. Még 1948-ban is két rendházat alapítottak a megyében.

Ezzel azonban a harmadik virágkor végéhez értünk. 1948 és 1950 között az iskolák, kórházak és szociális intézmények államosítása következtében a szerzetesek nagy része elvesztette működési területét, majd 1950. szeptember 7-én az Elnöki Tanács törvényerejű rendelettel megvonta a szerzetesrendek működési engedélyét.105 Az év végéig Jász-Nagykun-Szolnok megye minden rendházát át kellett adni a hatóságoknak.106 A szerzeteséletet ezzel hosszú időre kioltották.107

Ferences Szegénygondozó Nővér

A Szegénygondozó Nővérek Társulatának az az Egerben kidolgozott szegénygondozási módszer az előzménye, amely „Egri Norma", később „Magyar Norma" néven országosan, majd külföldön is ismertté vált. Az akcióban dolgozó katolikus női munkatársak közül kerültek ki a Társulat első tagjai. A nővérek mindenhol a koldulást kívánták megszüntetni. Ennek érdekében a következő tevékenységet végezték: társadalmi gyűjtések lebonyolítása és elosztása, szegények kihelyezése, felügyelete, árvaszéki és hasonló kivizsgálások, környezettanulmányok készítése, egyházközségi segélyek elosztása.78

Már egy évvel az alapítás után, 1931-ben megkezdték szolgálatukat Szolnokon,79 külső gondozást végezve, majd 1932-től — az Isteni Megváltó Leányait felváltva — 30 nő és 30 férfi belső gondozását is vállalták a Városi Szeretetházban.80

Jászberényben 1936-tól külső,81 1948-tól — a Hatvani úti Városi Szeretetotthonban — 40 személy belső gondozását végezték a nővérek.82

+ a jászberényi ferences rendház a török hódoltság előtt 1472-1594 között már működött
+ + a jánoshidai premontrei rendház már működött a XII-XVI. században, majd újjászervezve 1786-ig

A szerzetesrendek, kongregációk és társaságok névrövidítéseinek feloldása:
C.S.C.Sz.	Páli Szent Vincéről nevezett Szatmári Irgalmas Nővérek (Congregatio Sororum Caritatis de Szatmár)
C.S.P.S.	Szegénygondozó Nővérek Társulata (Congregatio Sororum Pauperibus Succurentium)
C.S.S.M.	Szervita Nővérek, Szűz Mária Szolgálóleányainak Magyar Kongregációja (Congregatio Sororum Servarum Mariae)
F.S.C	Keresztény Iskolatestvérek Kongregációja (Institutum Fratrum Scholarum Christianarum)
Irg. Nőv.	Irgalmas nővérek, Páli Szent Vince Szeretetleányai
K.K.N.T.	A Krisztus Királyról nevezett Népművelő Testvérek Társasága
O.C.D.	karmeliták (Ordo Fratrum Discalceatorum Beatae Mariae Virginis de Monte Carmelo)
O.F.M.	ferencesek (Ordo Fratrum Minorum)
O.Praem	premontreiek (Ordo Canonicorum Regularium Praemosntratensium)
O.S.M.	szerviták (Ordo Servorum Mariae)
S.D.R.	Az Isteni Megváltó Leányainak Kongregációja (Congregatio Sororum a Divino Redemptore)
S.D.S.	Az Isteni Üdvözítő Nővérei, Salvátor Nővérek (Congregatio Sororum Divini Salvatoris)
S.F.S.B.	Szent Benedek Leányainak Társasága (Societas Filiarum Sancti Benedecti)

(A térképet tervezte és rajzolta, a rövidítésjegyzéket összeállította: Barna Gábor.)

forrás: forrás:
Kósa Károly: SZERZETESRENDEK ÉS HÁZAIK JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYE TERÜLETÉN 1920 és 1950 KÖZÖTT (Magyar egyháztörténeti vázlatok 3. 1991. Szerk. Horváth Tibor. Bp. 1992.
Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközössége, p. 149-159.)

http://www.kosakaroly.hu/irasok/szerzetes/rendek.html

Kegyelme áldott, szent erő, királyi törzsnek szentje nő....

2012-02-15T23:17:00.000-08:00

Kegyelme áldott, szent erő, királyi törzsnek szentje nő, gyermekként Istent tisztelő, hős, tisztaságot kedvelő.

Imre, keresztény jó vezér, ki trónra termett, hősi vér, hűséges harcos Krisztusért, testben, de égi módra él.

Tűnő világot megveti, test szenvedélyét megtöri, s a sátán ravasz, ördögi sok fegyverét mind szétveri.

így győzve hármas ellenit, az útja szűzen égbe vitt, s felölti kettős ékeit: királyi díszt és mennyeit.

Ott ékesítik fényesen, tündöklő csapat fényiben, a Bárány híve, bűntelen, véle van immár szüntelen.

Ki nem született: az Atyát dicsérjük, s véle szent Fiát, s a Léleknek is glóriát zengjünk örök időkön át.

Ámen.

Antifónák, zsoltárok és kantikum a Szent férfiak közös zsolozsmájából, 1707.

In memoriam II. János Pál pápa

2012-02-15T13:07:00.000-08:00

2005. április 2-án hunyt el II. János Pál pápa, a Katolikus Egyház történetének egyik legjelentősebb egyházfője. A temetési szertartáson Joseph Ratzinger bíboros – a nem sokkal később XVI. Benedek néven megválasztott új pápa – mondott szentbeszédet. II. János Pál pápára halálának évfordulóján e szentbeszéd egy részletével és egyik írásának néhány sorával emlékezünk.

Ő úgy közvetítette nekünk Húsvét misztériumát, mint az isteni irgalom misztériumát. Utolsó könyvében így írt: A gonosznak „végül az Isteni Irgalom” szab határt. Az őt ért merényletről így ír: „Krisztus, amikor mindannyiunkért feláldozta magát, új jelentést adott a szenvedésnek, megnyitva egy új dimenziót, egy új parancsot: a szeretet parancsát… Ez a szenvedés elégeti és felemészti a gonoszt a szeretet lángjával és még a bűnből is a jóság virágzik”. Ettől a látomástól ösztönözve a pápa Krisztussal egységben szenvedett és szeretett – szenvedésének és némaságának üzenete ezért bizonyult annyira emelkedettnek és gyümölcsözőnek. Isteni Irgalom: a Szentatya a Szűzanyában találta meg Isten irgalmának legtisztább visszatükröződését. Ő, aki fiatalon elvesztette édesanyját, égi édesanyját annál jobban szerette. Hallotta a keresztrefeszített Úr szavait, amelyek személyesen is neki szóltak: „Íme a te anyád”. És ő is úgy tett, ahogy a szeretett tanítvány: hazavitte őt otthonába. Totus Tuus. És ettől az édesanyától megtanulta, hogyan váljon Krisztushoz hasonlóvá.

Egyikünk sem felejtheti el, hogy a Szentatya életének utolsó Húsvétvasárnapján, a szenvedéstől megjelölve még egyszer megjelent az Apostoli Palota ablakában, és utoljára osztott Urbi et Orbi áldást. Biztosak lehetünk abban, hogy szeretett pápánk ma a Mennyei Atya házának ablakából néz bennünket, és megáld. Igen, áldj meg minket, Szentatyánk! Drága lelkedet a Szűzanya, a Te édesanyád kezébe ajánljuk, aki minden nap vezetett, és most az ő Fia, a mi Urunk Jézus Krisztus örök dicsőségébe vezet téged. Ámen.

(A Magyar Kurír nem hivatalos fordítása)

II. János-Pál pápa írása:
Mosolyod, mely szívből fakad,
Aranyozza be arcodat!
Mosolyod nem kerül pénzbe,
Mégis sokat ér testvéred szemében.
Gazdagítja azt, aki kapja,
S nem lesz szegényebb az sem, aki adja.
Pillanatig tart csupán,
De örök nyomot hagy maga után.
Senki sem oly gazdag,
Hogy nélkülözni tudná,
És senki sem oly szegény,
Hogy meg nem érdemelné.
Az igaz barátság látható jele,
Hintsd be a világot egészen vele.
Mosolyod: nyugalom a megfáradottnak,
Bátorság a csüggedőnek,
Vigasztalás a szomorkodónak.
Mosolyod értékes, nagyon nagy jó,
De semmiért meg nem vásárolható.
Kölcsönözni nem lehet, ellopni sem,
Mert csak abban a percben van értéke,
Amelyben arcodon megjelen.
És, ha ezután olyannal találkozol,
Aki nem sugározza a várt mosolyt,
Légy nagylelkű, s a magadét add,
Mert senkinek sincs nagyobb szüksége mosolyra,
Mint annak, aki azt másnak adni nem tudja.

forrás: vörösvári újság 2006 március

"Mély meggyőződésem, hogy minden ember kimeríthetetlen kincsestár."

2012-02-14T04:42:00.000-08:00

Mély meggyőződésem, hogy minden ember kimeríthetetlen kincsestár. S ha emberségünkben gazdagodni és fejlődni akarunk, akkor keresnünk kell a másikkal való találkozást. Tulajdonképpen egész életünk találkozások sorozata, amelyek segítségével jobban megismerjük önmagunkat. Mert például szeretetünk nagyságát is csak akkor tudjuk igazán felmérni, ha váratlanul segítségre szoruló emberrel találkozunk. Türelmünk erejét is csak akkor látjuk, ha például izgága személyt kell elviselnünk. Mert más az, amit bensőnkben magunkról elképzelünk, és más az, ami kihívó helyzetekben megnyilvánul.

Életünket nagymértékben befolyásolják az emberekkel való találkozások és a velük kialakított kapcsolatok. Szüleinket, nevelőinket, legközelebbi barátainkat csak azért említem, mert hajlamosak vagyunk megfeledkezni róluk. Nem vesszük észre, mi mindent nyújtottak nekünk. Gyakran csak a "nagy emberekkel" való találkozásokat tartjuk számon, amikor egy-egy jó tanácsuk, útbaigazításuk megváltoztatta életünk irányát.

Korunk emberének újra fel kellene fedeznie a találkozások üdvös hatását. Fokozatosan oda jutunk, hogy már egymás üdvözlése is elmarad, a tisztelettel teljes köszöntése a másik emberi lénynek, aki magán hordozza Isten teremtményeinek méltóságát, s ezért kalapunk megemelésével egyben az őt megalkotó Teremtőt üdvözöljük. Idegenként megyünk el egymás mellett, s közben nem észleljük: rendkívüli lehetőséget szalasztunk el.

Nem akarok lélektani elemzésekbe bocsátkozni, de azt már biztosan megtapasztaltuk, hogy még az "ellenségeinkkel", antipatikus személyekkel való találkozás is sokat segít abban, hogy megtisztuljunk és érettebbé váljunk. Valójában a másik embert Isten nem azért teremtette, hogy mindig legyen az életben gáncsoskodónk, hanem hogy mindig legyen támaszunk. És ha mégis gáncsoskodást élünk meg, akkor sem kellene megfeledkezni arról, hogy az egész élet egy akadályfutás, amelyen csak azok tudnak végigérni, akik megedződnek és kellő energiára tesznek szert.

Nekünk keresztényeknek van egy remek példaképünk: Jézus Krisztus. De felmerül a kérdés, hogy ő, aki mentes volt a bűntől, miért állt be a bűnös emberek sorába. Hiszen a Jordánnál beállt, mert sorsot akart vállalni az emberrel. Ezt nemcsak azért tette, hogy bátorságot öntsön belénk, hogy megértsük az üzenetet: ember, sorsodban nem vagy magadra hagyva -, hanem azért is, hogy megmutassa, mennyire fontos számára az ember. Találkozni akar vele, és ebben a találkozásban nem azt méricskéli, hogy ki mennyire bűnös, kinek milyen hibái vannak. Egyszerűen az ember a fontos. Ha Jézus találkozásaira gondolunk, láthatjuk, hogy a vele való találkozás felszabadító. Gondoljunk csak Zakeusra: megszabadul az egyéni kisebbségérzettől, de a karrier rabságából is.

A találkozás tehát sorsközösség vállalása a másikkal, megnyílás a másik felé, ugyanakkor gazdagodás a másik kincstárából. Használjuk ki tehát a szabadságok nyújtotta új találkozási lehetőségeket is - gazdagabbak leszünk általuk.

Harmath Károly OFM

forrás: 2005. augusztus II. évf. 8. szám

Szabó Xavér OFM - Az Evangéliumok Erőterében - február 15

2012-02-13T02:21:00.000-08:00

Az evangéliumok erőterében címmel Szabó Xavér ferences szentíráskutató tart előadás-sorozatot a Sapientia Szabadegyetem keretében február 15-től kéthetente, szerdánként 18 órai kezdettel a pesti ferencesek Szent Ferenc-termében (Bp., V. Ferenciek tere 9.).

Az öt részből álló sorozat egyes alkalmain egy-egy evangéliumot elemez. Akkor miért nem négy részes a sorozat? – kérdezte a Sapientia tanárát a Ferences Sajtóközpont. „VI. Pál pápa nevezte a Szentföldet az ötödik evangéliumnak – válaszolta Szabó Xavér. – A négy evangéliumot abban a sorrendben tárgyaljuk, ahogy az Újszövetségben találhatók és az utolsó, április 18-i előadás Az evangéliumok Jézusának nyomában: A Szentföld mint az ötödik evangélium címet kapta.”

A fiatal ferences szerzetes, aki a Sapientia Bibliatudományi Tanszékének tanára, tavaly tért haza, miután négy évig a Szentföldön folytatott tanulmányokat. Kedvenc témája, hogy a régészeti leletek hogyan vallanak Jézusról.

Az első négy előadás azt mutatja be, hogy mit tudunk az egyes evangéliumok szövegéről, a szerzőjéről, milyen teológia van az egyes művekben, és milyen lehetett az a közösség, amely magáénak vallotta az egyes evangéliumokat. Mert mindegyik evangélium mögött egy-egy keresztény közösség állt, Márknak, Máténak, Lukácsnak és Jánosnak a saját egyházi közössége.

A húsvéti lelki szellemi felkészüléshez is igen alkalmas a szabadegyetemi sorozat, mert a megváltás misztériuma felé tartó lelki zarándokutunkon az evangéliumok kiváló társak. Olyasmit tartalmaznak, ami képes bennünket is átalakítani, és ez által a világot is.

Van-e kedvenc evangéliuma a szentírástudósnak? „Régen úgy gondoltam – mondta Szabó Xavér –, hogy Márk evangéliuma, mert az a legősibb, a legkezdetlegesebb, a legegyszerűbb. Azonban egyre inkább megszerettem Máté evangéliumát, ami alapvetően egy zsidó-keresztény közösségnek íródott, és ugyanígy vagyok János evangéliumával is, aminek mélysége ragadott meg, ahol egyszerre van jelen a történetiség és a szimbólumok nagyon gazdag világa. De az ötödik, a Szentföld is a szívemhez nőtt, úgyhogy nem mernék sorrendet felállítani. Ugyanakkor mint a szövegekkel foglalkozó szakember, vagyis egzegéta, a János evangéliuma áll hozzám legközelebb, a Szentföld pedig a szövegektől függetlenül mindenek fölött áll.”

"Igen, ünnepelünk - de nem magunkat, hanem Istent, aki meghívott bennünket szolgálatára"

2012-02-12T01:29:00.000-08:00

M. Anna ferences szegénygondozó nővér

II. János Pál pápa 1997-ben nevezte ki Gyertyaszentelő napját a szerzetesi hivatások ünnepévé. Igen, ünnepelünk - de nem magunkat, hanem Istent, aki meghívott bennünket szolgálatára. A szentmise beszéde is erről szólt: a hivatást Istentől kapjuk, senki sem jöhet Jézushoz, ha az Atya nem vonzza. Vannak persze helyzetek életünkben, amikor döntenünk kell: vagy jobbra, vagy balra, lefelé vagy fölfelé... De ha újra elindulunk a "sziklás terepen", és napról-napra újra kimondjuk az igen-t és szeretetünket Istennek, akkor hűsége átsegít bennünket a nehézségeken. Az a fontos, hogy mindig meg tudjunk fordulni és újra kezdeni.

Több szerzetesközösség is megjelent ezen a szép ünnepen, valamint világi rendi közösségek tagjai Jászberényből, Esztergomból, Gyöngyösről, Fülekről.

Ebéd után szentségimádás keretében megújítottuk fogadalmainkat, és hivatásunk újbóli felajánlásaként mindenki egy-egy tömjénszemet tett a parázsra egészen elégő áldozatként Istennek.

írta: M. Anna

“Így kincsed lesz a mennyben”

2012-02-11T04:19:00.000-08:00

Hivatástisztázó lelkigyakorlat 2011

Imádkozzunk tovább a hivatásokért! Hogy azok, akikről Istennek az a terve, ismerjék fel és kövessék a hívást. És az Egyház megújuljon a hivatások által is.

Jézus egyeseket arra hív, hogy véglegesen osszák szét mindenüket. (Ez az evangéliumi tanács.) - De minden kereszténynek azt mondja: Istentől kaptad, amid van. Nem azért kaptad, hogy ragaszkodjál hozzá, hanem, hogy embertársaid és a magad javára hasznosítsd (vö. 1 Kor 12,7; Mt 6,19-20).

Nézz körül tehát játékaid, holmid között. Mi az, amire nincs szükséged? Gondold meg, kinek mivel szerezhetnél örömet, s add oda neki. “Így kincsed lesz a mennyben” (Mk 10,21).

Egy hittanos mesélte: “Amikor arról a szentírási mondatról beszélgettünk, hogy “adjátok el amitek van”, a beszélgetés közben megjelent előttem a fiókom, és benne kedves dolgaim, amikhez nagyon ragaszkodom. Már aznap este nekifogtam, hogy kiválogassam azokat a dolgokat, amelyeket szeretek, de igazában nincs rájuk nagyon szükségem. Néhány nap alatt szétosztottam azokat. Lehetőleg olyanoknak adtam, akikről tudtam, hogy örömet szerez nekik. Talán legnehezebb volt naptárgyűjteményemtől megválnom. Régóta gyűjtöm a naptárakat, és sikerült régieket is összeszednem, úgy hogy születésemig visszamenőleg minden évből voltak naptáraim. Egy ismerős kisfiúnak adtam, aki gyűjti. Nagyon örült. - Amikor mindent odaadtam, olyan nagy szabadságot éreztem, amit nem is tudok elmondani. Örültem, hogy másoknak örömet szereztem, de úgy éreztem, sok hely szabadult fel bennem a jó Isten számára.”

Egy egyházközségben felnőttek és gyerekek együtt próbálják élni azt, hogy mindenüket amijük van, azért kaptak, hogy másokat szolgáljanak vele. - A templom ajtajára minden héten kitesznek két lapot. Az egyikre az van írva: Kérések. Erre ilyeneket írnak: (Egy öreg néni): Kérek kedden valakit favágásra. - Szükségem volna valakire, aki szombat este vigyáz a gyerekekre. - Segítséget kérek az orosz tanuláshoz. (egy VI. osztályos). - A másikra ez van írva: Felajánlások. Ezen ilyeneket olvashatunk: Szívesen segítek bevásárolni. - Vasárnap időseket el tudok hozni kocsival a szentmisére. - Vállalok segítséget, felolvasást, betegápolást délutánonként. (Természetesen mindenki feltünteti címét is.) - Mindkét lapra a kérések vagy felajánlások mellé “fel lehet iratkozni”. - Ez a szellem megfelel az ősegyház szellemének (vö. ApCsel 4,32-35).

forrás: Dr. Tomka Ferenc: Találkozás a Kereszténységgel

...mert katolikusok vagyunk

2012-02-10T01:00:00.000-08:00

“Add el amid van, és árát oszd szét a szegények között”. (Mk 10,21) - olvassa Assisi Szent Ferenc (+1226) az evangéliumban. Szétosztja mindenét, s közösséget alapít, amely erre az evangéliumi mondatra épít.

2012-02-09T03:49:00.000-08:00

- “Ahol ketten vagy hárman összejönnek a nevemben, ott vagyok közöttük” - mondja Jézus. (Mt 18,20). - És Keleten Remete Szent Antal (+356), Nagy Szent Vazul (+379), stb. Nyugaton Szent Benedek (+547) megalapítják (illetve megszervezik) az első szerzetesközösségeket.
- “Add el amid van, és árát oszd szét a szegények között”. (Mk 10,21) - olvassa Assisi Szent Ferenc (+1226) az evangéliumban. Szétosztja mindenét, s közösséget alapít, amely erre az evangéliumi mondatra épít.
- “Tegyetek mindent Isten dicsőségére” (1 Kor 10,31) - írja a Szentírás. Loyolai Szent Ignácot (+1556) megragadja a gondolat. Létrehozza a jezsuita rendet, amelynek jelmondata: “Minden Isten nagyobb dicsőségére” az Egyház szolgálatában.
- “Amit egynek tettetek legkisebb testvéreim közül... nekem tettétek” - mondja Jézus. És szerzetesrendek és keresztény közösségek indulnak el a legkülönbözőbb korokban, akik életre akarják váltani Jézus e szavát. (Gondolj a betegápoló, szegénygondozó, stb. rendekre.)
- “Szüntelen imádkozzatok” - írja a Szentírás. (1 Tessz 5,17; Lk 18,1) És Nagy Szent Teréz (+1582) megalapítja a Karmelita-rendet, amelynek sajátos célja a folytonos Istennel egyesülő imádságos élet.
- “Tegyetek tanítványommá minden népet” (Mt 28,19) - mondja Jézus. - Lavigerie Károly (+1868), majd Jansens Arnold (+1909) és mások missziós szerzetes-közösségeket hoznak létre, amelyek tagjai elmennek távoli országokba, hogy hirdessék az evangéliumot.
- “Aki első akar lenni, legyen mindenkinek szolgája” (Mk 10,44) - mondja Jézus. És Charles de Foucauld (+1916) nyomán létrejönnek a “kis testvérek” és “kis nővérek” közösségei, amelyeknek egyik legfőbb jellemzője a csendes szolgálat.
- “Legyetek mindnyájan egy...” (Jn 17,20) - imádkozik Jézus. És korunkban világszerte közösségek alakulnak, amelyek az egység megélését, az egységről való tanúságtételt tűzik ki célul. (vö. 15. rész 1; 35. rész 1).
És sorolhatnánk tovább... Mintha az Egyház különböző korszakaiban Jézus egyik-másik szava, igéje új pompában virágozna ki egy-egy szent, egy-egy keresztény közösség által...

Jézus minden keresztényt tökéletességre hív. Egyesek mégis külön hívást éreznek, hogy sajátos teljességgel adják Istennek életüket. Ilyen hivatással rendelkeznek a szerzetesek.
A legtöbb szerzetesrend, egy-egy kor igényére válaszként jött létre, - hogy a szükségnek megfelelően szegényen éljenek, tanítsanak, beteget ápoljanak, prédikáljanak, stb. De a szerzetesközösségeket még inkább felfoghatjuk úgy, mint Jézus egy-egy megvalósult szavát. Világító fáklyák ezek, amelyek emlékeztetik az emberiséget Jézus egy-egy tanítására: pl. a felebaráti szeretetre, a szolgálatra, a gyermekek vagy az ifjúság nevelésének fontosságára, az Istenre hagyatkozásra, az imádságra, engedelmességre, alázatra, önmegtagadásra, apostolkodásra vagy az egységre - attól függően, hogy mi a rend sajátos “karizmája”.
A Szentlélek titokzatos terve, hogy a különböző embereket az evangélium különböző titkainak megélésére hívja. S így az Egyházban láthatóvá válik az evangélium színes gazdagsága (vö. 56. rész 3).

forrás: Dr. Tomka Ferenc: Találkozás a Kereszténységgel

Szeretettel várunk Téged is, most pénteken (10-én) Taizéi imaórára Siófoki Rendházunkba!

2012-02-08T00:41:00.000-08:00

Jó egy fárasztó nap után kicsit megpihenni, időt szakítani, olyanra, ami erővel, frissességgel, békével tölt el!

Sok szeretettel várunk a Taizéi közösség lelkületében imádságra, csendes elmélkedésre. A város fiataljai imádkoznak együtt, akik gitáros taizéi dalokat énekelve vezetik ezt a minden fiatal számára nyitott lelki programot. Minden alkalom végén lehetőség nyílik kötetlen beszélgetésre.

M. Lúcia ferences szegénygondozó nővér gondolatai:

Számomra nagy örömet jelentett ez a kezdeményezés, mivel már voltam többször ilyen imaórán, és nekem ez az egy óra mindig sokat adott! Például, ezeken az alkalmakon gyűjtöttem bátorságot ahhoz, hogy saját szavaimmal dicsérjem az Urat, kérjem Őt és áldjam a sok jóért amit nekem juttatott! Az Istennel való személyes kapcsolat alakulását segítette!
Emiatt is nagyon örültem, mert azt gondolom, hogy ez egy lehetőség lehet más fiatal számára is abban, hogy az Istenre figyeljen a csendben, az énekek szövegein keresztül, a Szentíráson keresztül. Azt gondolom, különösen a fiatalok számára nagyon fontos, hogy megérezzék, a keresésük elején az Isten közelségét, a szeretetét.

Az alkalmak minden hónap 2.péntekén 19-órától vannak,

amelyre szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt!

Az imaórák helyszíne: Siófok, Kele utca 23. Ferences rendház.

Légy Te is a közösség része és alakítója!

"Tenyered hajlatába fogadd Krisztus testét, rámondva az áment. Elővigyázattal szenteld meg a szent test hozzáérintésével szemeidet, ügyelj rá, nehogy valamennyi is elmorzsolódjon belőle"

2012-02-07T10:44:00.000-08:00

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 1986 szeptemberétől engedélyezte a kézbe áldoztatás gyakorlatát. Bevezetése előtt a püspökök körlevélben fordultak a papsághoz és a hívekhez, amelyben emlékez-tettek az Oltáriszentség iránti tisztelet fontosságára, "függetlenül a módtól, ahogyan a szentáldozáshoz járulunk". Nyilvánvaló, hogy a kézbe áldoztatásnak is ki kell fejeznie - amiként a nyelvre történő áldozásnak is - a tiszteletet Krisztus valóságos jelenléte iránt az Oltáriszentségben.

Mára természetessé vált a kézbe áldozás lehetősége, ám sajnálatos módon sokan vannak, akik nem ismerik a kézbe áldozás helyes és ajánlott módját. Az áldoztató papok egészen furcsa kéztartásokkal találkoznak, de áldoztatás közben nincs mód és lehetőség a méltóságteljes áldozás megtanítására.

A kézbe áldozás legrészletesebb és legszebb leírását a jeruzsálemi Szent Cirill müsztagógikus katekézisében (IV. század) találjuk meg. Érdemes idézni, mert alkalmas arra, hogy mindnyájunkat megtanítson a méltó és megfelelő tiszteletet megadó szentáldozásra: "Amikor odajárulsz, ne kinyitott tenyérrel és szétfeszített ujjakkal jöjj, hanem egyik tenyered legyen a másik tenyered trónja, így fogadd az eljövendő Királyt, és tenyered hajlatába fogadd Krisztus testét, rámondva az áment. Elővigyázattal szenteld meg a szent test hozzáérintésével szemeidet, ügyelj rá, nehogy valamennyi is elmorzsolódjon belőle. Mert ha valamennyit is elmorzsálsz belőle, az olyan, mintha saját tested egy tagja menne veszendőbe. Mondd meg nekem: ha valaki aranyport adna neked, nem tartanád-e igen óvatosan, nehogy valami is elvesszen belőle, és megkárosodj? Hát akkor nem fogsz-e még sokkal jobban vigyázni, hogy még egy szemernyi se essen el belőle, ami aranynál és drágaköveknél is értékesebb?"

Ebből a leírásból is láthatjuk, hogy az első évszázadokban a keresztények milyen nagy tisztelettel járultak szentáldozáshoz, annak ellenére, hogy még szó sem volt a nyelvre való áldoztatásról. Ebből az időből, az ötödik századból más leírások is fennmaradtak, melyek nagyon hasonlítanak az előbbi leíráshoz. Mopszvesztiai Tivadar (+428) prédikációjában olvashatjuk a következő leírást: "Amikor valaki közülünk közeledik, összeszedett tekintettel és kinyújtott kézzel közeledjen. Az a tény, hogy az áldozó mindkét keze ki van nyitva, azt jelenti, hogy ő megértette annak az ajándéknak a nagyságát, amit fogadni kíván. Kinyitja a bal tenyerét, hogy fogadja az ajándékot, de aláhelyezi a jobb kezét, hogy így is kifejezésre jusson a mély tisztelete. A celebráns azután, amikor áldoztat, így szól: Krisztus teste. Te így fogsz válaszolni: ámen! És amikor kezeidbe fogadtad, imádd a Testet, vagyis ismerd fel annak a nagyságát, aki most a kezedben van."

Nyilvánvaló, hogy elsősorban a papok feladata és kötelessége, hogy megtanítsák híveiket a kézbe áldozás hogyanjára. Nem elegendő az, hogy az elsőáldozás előtt megtanítjuk a gyermekeket a szabályos, szép kéztartásra. Időnként, például az Oltáriszentség ünnepein is, szóvá kell tenni a helytelen gyakorlatot. Nem mindegy, hogy milyen lélekkel és milyen kéztartással fogadjuk az Urat!

A hívő ember a kézbe áldozáskor az egyház által kapja az Oltáriszentséget. Ezért nem magának kell vennie a kehelyből, vagy a pap kezéből, hanem nyújtania kell a kezét, hogy a szentáldozást a kiosztó pap kezéből kapja a saját kezébe. Az áldozók úgy nyújtsák ki két kezüket, hogy kezükből trónust alakítsanak ki, amelynek majd a szentségi Jézust kell fogadnia. A legfőbb szabály: a bal kéz legyen a jobb kéz fölött, hogy azután könnyen tudják megfogni a szentostyát, majd pedig rögtön magukhoz venni. Mindenkit figyelmeztetni kell, különösképpen a gyermekeket, a kezek tisztaságára, az Oltáriszentség iránti tiszteletből.

Magyar nyelven is megjelent Romano Guardini Örökmécs című könyve, melyben elemzi a liturgia legfontosabb szimbólumait. Leírásában rádöbbent bennünket arra, hogy nemcsak az arc, hanem a kéz is a lélek eszköze és tükre. Talán a kézbe áldozásra is vonatkozik a következő figyelmeztetése: "Ne csináljunk a kéztartásból üres, mesterkélt játékot, hanem legyen az olyan nyelv, amellyel a test tiszta igazságában elmondja Istennek azt, ami a lelket eltölti."

Dolhai Lajos

Forrás: Új Ember 2008.03.02

Szenteltessék meg a te neved!

2012-02-07T00:10:00.000-08:00

Szent Ciprián püspök és vértanúnak „Az Úr imádsága" című értekezéséből

Milyen nagylelkű az Úr! Milyen gazdag az ő kegyes jósága irántunk! Hiszen ő akarta: úgy imádkozzunk hozzá, hogy az Ég Urát Atyánknak szólítsuk, és amint Krisztus az Isten Fia, úgy minket Isten gyermekeinek hívjanak. Melyikünk merte volna még imádságban is Atyának szólítani őt, ezt a szót csak kimondani is, ha ő maga nem engedte volna meg, hogy így imádkozzunk? Jól jegyezzük meg tehát, szeretett testvéreim, és tartsuk is mindig szem előtt, hogy ha Istent Atyának szólítjuk, akkor Isten gyermekei módjára kell viselkednünk. Mert ahogyan mi kedvünket találjuk abban, hogy Isten az Atyánk, úgy ő is lelje kedvét bennünk.

Ügy éljünk tehát, mint Isten templomai, hogy biztosan bennünk lakjék az Úr. Ne legyen a cselekvésünk elütő attól, amik lélek szerint vagyunk: lelki és mennyei embernek indultunk, ezért csak lelki és mennyei módra gondolkodjunk és cselekedjünk; maga Urunk, Istenünk mondotta ugyanis: Aki tisztel, azt én is megtiszteltetésben részesítem, aki azonban megvet, azt megszégyenülés éri (l Sám 2, 30). A szent Apostol is hangsúlyozza levelében: Nem vagytok a magatokéi. Nagy volt a váltságdíjatok. Dicsőítsétek meg, és hordozzátok tehát Istent a testetekben! (l Kor 6, 20).

Majd így folytatjuk imádságunkat: Szenteltessék meg a te neved (Mt 6, 9). Nem azt kívánjuk Istennek, hogy a mi imádságaink szenteljék meg őt, hanem azt kérjük az Úrtól, hogy szenteltessék meg az ó' neve mibennünk. Mert ugyan ki által is szentelődnék meg Isten, hiszen ő maga szentel meg minket? Viszont ő maga mondta: Szentté legyetek, mivel én szent vagyok (Lev 11, 45), azért kérjük könyörögve, hogy akik a keresztségben szentek lettünk, meg is maradjunk ebben a szentségben, amelyben már élni kezdtünk. És ezt mindennap esdve kérjük! Szükségünk is van mindennap a megszentelődésre, hiszen mindennap vetkezünk; akkor pedig kell, hogy szüntelen megszentelődés által újra megtisztuljunk bűneinktől.

Az Apostol azt is megmondja, hogy miben áll ez a megszentelődés, amelyet Isten kegyes jósága ad nekünk, így tanítja: Sem tisztátalan, sem bálványimádó, sem házasságtörő, sem kéjenc, sem kicsapongó, sem tolvaj, sem kapzsi, sem részeges, sem átkozódó, sem rabló nem részesül Isten országában. Néhányan bizony ilyenek voltatok, de megtisztultatok, megigazíthatok, és szentek lettetek Urunk, Jézus Krisztus nevében, Istenünk Lelke által (l Kor 6, 9-11). Azt írja tehát az Apostol, hogy szentek lettünk Urunk, Jézus Krisztus nevében, Istenünk Lelke által. Mi tehát azt kérjük, hogy ez a megszentelődés maradjon meg bennünk. Urunk és Bíránk szigorúan meghagyta, hogy akit ő egyszer meggyógyított, és életre keltett, az többé már ne vetkezzék, nehogy valami még nagyobb bajba essék. Kérjük tehát imádságunkban szüntelenül, esdekeljünk éjjel és nappal azért, hogy őrizze meg Isten ezt a megszentelődésünket és ezt az új életünket, amelyet Istentől kaptunk ajándékba.

Assisi Szent Ferenc: Mária-köszöntő

2012-02-06T05:33:00.000-08:00

Üdvözlégy, szent Úrnő,
legszentebb Királynő,
Isten Anyja, Mária!
Te örökké Szűz,
téged a mennyei Atya választott ki,
megáldott szeretett Szent Fiad által
a Vigasztaló Lélekkel,
aki a kegyelem teljessége
és a tökéletes jóság.
Üdvözlégy, Isten palotája,
Üdvözlégy, Isten lakóhelye,
Üdvözlégy, Isten sátora,
Üdvözlégy, Isten öltözéke,
Üdvözlégy, te az Úr szolgálóleánya!
Üdvözlégy, Istennek Anyja!

Az Úrangyala 1948-ból

2012-02-05T01:59:00.000-08:00

1948-ból Egyházközségi Apostol - Csíkszereda

Krisztus Urunk kettős szeretete

2012-02-04T04:09:00.000-08:00

Prohászka Ottokár elmélkedése

Ha nem szerettek, nem lesz élet bennetek, ha nem szerettek, nem lesz örömötök, nem lesz erőtök, sem lelkesüléstek; mert a Szentírás mondja, hogy aki nem szeret, az halálban marad. Amily mohón kívántok élni s amily kevéssé akartok meghalni, oly igazán kell hát szeretnetek.

Jézus is azt akarja. Szeret és szerettetni kíván, s hogy e szeretetet bennünk kiválthassa, két ,,excessus”-ra ragadtatta magát; az egyik az Oltáriszentség rendelése, a másik a kereszthalál. Krisztus Urunk kereszthalálából van életünk, s az Oltáriszentség a lelkek ez élesztésének legfinomabb s leghatalmasabb orgánuma; mert a kereszthalál életforrása itt bugyog föl legélénkebben; a kereszt szent tüze itt gyullad ki leghatalmasabban; a kegyelmeknek behatása a lelkekre itt érvényesül a legszerencsésebben; szóval az Oltáriszentség az Úr Jézus szeretetének művészi szerve s csodálatos eszköze.

Ez orgánum létesítésében remekelt a Mester s belerejtette hatalmát, erejét, tüzét, lelkének finomságát, szívének bensőségét; s amely lélek fölgondolja s fölérti e szentség szellemét, lehetetlen, hogy az Úr Jézus tüzes szeretetét ne merítse belőle.

Mindenekelőtt belerejtette e szentségbe a tanítványaihoz ragaszkodó, baráti léleknek szeretetét. A barátság szent közösség, gondolatok, érzések, fájdalmak s örömök, vágyak és remények közössége, vagy mondjuk inkább egysége; egy életnek két szívre s két lélekre való kiáradása; kettős életnek, kettős szeretetnek élvezése. Jézus barátja az ő tanítványainak; a baráti együttérzés ülteti őket az utolsó vacsorához; a baráti szeretet szenvedélye forr föl bennük ez utolsó estén, mely együttlétüknek alkonyata, búcsúztató találkozása volt. Azért természetes, hogy a jó barátnak arca hevül, hangja lágy, keze párás; a ,,filius hominis'” érzi, hogy mennyire nőtt szíve hozzá e tanítványokhoz, e házhoz, e falakhoz, mennyire szokott hozzá arcukhoz, hangjukhoz, s e mély benyomásoktól olvadozik szíve. A szerető szív beszédes is; beszél ő is; beszél szeretetről s viszont szeretetet kér; panaszkodik, bizalmat kér, buzdít. Azután nemcsak beszél, de tesz; leveti ruháját -- mert a szeretet mindig alázatos, s megmossa tanítványainak lábait; azt is utoljára. Csak el ne felejtsék őt; csak el ne felejtsék, hogy szereti őket!

Ez a baráti, búcsúzó s mégis hozzánk tapadó szeretet rejlik az Oltáriszentségben, s aki beleáll az utolsó vacsorának hangulatába, annak lelkében visszhangot talál Krisztus Urunknak búcsúkiáltása; annak szívében öntudatra ébred a tudat, hogy Krisztus szeretett; mit kell tehát viszont neked tenned?!

De nemcsak ez a búcsúzó, baráti szeretet alkotja az Úr Jézus érzületét az Oltáriszentségben, hanem az áldozatos szeretetnek szenvedélye s tüze lobog benne. Jézus azt a szeretetet is lehelte az Oltáriszentségbe, mely őt Istennel szemben életének utolsó estéjén, szenvedésének szent vigíliáján eltöltötte, s az az Istent engesztelő, Istent imádó s magát testvéreiért fölajánló szeretet volt.

Istennek imádás s áldozat járt, mert végtelen nagy, s a teremtménynek megsemmisülésében is imádandó fölség ő; s szinte természetes, hogy ha áldozatot kell neki bemutatnunk, akkor bizonyára a legszebb lélekre, a legértékesebb gyöngyre, a legtökéletesebb szívre vetette tekintetét s azt kívánta meg. Jézus tudta, hogy e virághullásnak, e szívmegtörésnek, ez odaadásnak most üt az órája. Tudta, hogy az ő lelke az a tulajdonképpeni nazarénus, vagyis virágos lélek, melynek le kell törnie, hogy az Isten elé tehesse ki szeretetét; tudta, hogy az ő szíve az a forrás, melyet át kell döfni, hogy a váltságnak s a tisztulásnak vizei árasszák el a földet. S miután ezt tudta, azért a ragaszkodó, baráti szereteten kívül Jézus szívét az Úrvacsoránál az Isten-szeretet áldozatos lelkületébe, a magát engesztelésül fölajánló szívnek lelkesülése, az áldozatnak alázata s az Isten kegyelmét kiesdő léleknek imádságos hangulata töltötte el.

Ó, hogy áll itt ez asztal, ez oltár előtt az áldozatos Úr Jézus; mily izzó, mily tüzes érzelmek hevítik szívét! Mily elérzékenyülés vesz erőt rajta, mikor ez esteli imát, az Üdvözítőnek esteli hálaimáját mondja s ez utolsó vacsorával az ószövetséget lezárja! Mily alázatos és szent volt az újszövetség főpapjának imája, melyet mint első testvér imádkozott gyámoltalan s csak dadogni tudó testvéreiért! Hogy alázta meg magát, hogy semmisült meg, mint ahogy áldozathoz illik! Hogy kiáltott föl lelke ,,erős kiáltással”, hogy meghallja azt a haragvó Isten! A szenvedésnek mily hevét, az érzésnek mily tüzét, a szeretetnek mily indulatát lehelte tehát Krisztus Urunk ez Oltáriszentségbe, miután e szentséget az Úrvacsora áldozatos szellemének emlékéül rendelte s áldozatát benne megújítja!

,,Ezt érezzétek – kiáltjuk föl Szent Pállal – ezt érezzétek, amit Krisztus érzett”, amit ott akkor érzett s amit itt és most érez; azt érezzétek, azt a hőt, azt a bensőséget, azt a tüzet, azt az égre csapó lángot, mely szívében kigyúlt, mikor az utolsó vacsoránál a kenyeret kezeibe vette s az Oltáriszentséget rendelte, hogy abban tovább éljen s égjen szeretettől az utolsó napig!

Ha ezt érezitek, ti is szeretni fogtok s hősök lesztek. Ha ezt érezitek, akkor a szenteket nem a múlt koroknak árnyában kell keresnünk; itt vannak azok körülöttünk; itt lángolnak, szenvednek s lelkesülnek, erőt s szeretetet merítve az Oltáriszentségből.

Az Oltáriszentséget szegélyezi a nagy s igazán keresztény lelkeknek koszorúja, kikben az Úr Jézus az ő művészi orgánumával kialakította saját hasonmását s akikbe beleoltotta érzelmeit. Itt nem uralkodik a félelem, hanem a szeretet; itt nincs halál, hanem élet; itt az ember istenül.

Lehetne-e más imánk, mint hogy tért foglaljon bennünk az Oltáriszentség szelleme, hogy azután Krisztus élete is megnyilatkozzék bennünk s mindegyikünk elmondhassa:

,,Élek én, már nem én, hanem Krisztus él bennem”.

Jézus mondja: „Szegények mindig lesznek veletek...“ (Mt 26,11)

2012-02-03T00:01:00.000-08:00

A felvetett témánk az éhezés és a szegénység. Azért, hogy tisztábban lássunk, kikerestem egy Újszövetségi görög-magyar szótárból a fent említett alapfogalmak meghatározásait.

A következõket találtam:
Éhezés: A táplálék hosszabb vagy rövidebb idõn át való nélkülözése (nincs tartaléka).
Éhínség: A megélhetéshez szükséges táplálék hiánya.

Szegénységre vonatkozó szavak a Bibliában:
- Mindenes szolgáló, aki csak nehéz és alantas munkákat kap, nincs feleslege, sem tartaléka.
- Szükségben lévõ, akinek hiánya van valamiben, szûkölködik.
- (Koldus)szegény: ínségben él, nyomorult, akinek semmije nincs, a létfenntartáshoz szükséges dolgok hiányoznak az életébõl. Van köztük olyan is, aki ezeket csak koldulásból tudja beszerezni. Ez az utóbbi kategória az, amelyrõl Jézus a legtöbbet beszél.

A munkám során akkor találkoztam testközelbõl az éhezéssel és a szegénységgel, amikor bizonyos rendszerességgel levest osztottunk a budapesti aluljárók egyikében, s amikor a Menedék Alapítvány munkatársaként hajléktalan - vagy szenvedélyek rabságában megnyomorodott életû - fiatalokat befogadó otthonban szolgálhattam Istennek és felebarátaimnak. Számtalan oka lehet annak, hogy ki miért és hogyan jut a szegénység és az éhezés élethelyzetébe. Egyeseket sajnálhatunk, másokról pedig megállapíthatjuk, hogy ki mint vet, úgy arat. (Péld 22,8; Gal 6,8) Mi is gyakran és jogosan tesszük fel azt a kérdést, hogy italra, cigarettára van pénzük, élelemre, rezsire miért nincs? Miért nem dolgozik az illetõ, akkor el tudná tartani magát és családját?! És közmondásszerûen tudjuk idézni a Bibliát: „hogy aki nem akar dolgozni, ne is egyék“. (2Tessz 3,10) De a kérdés mégis az, vagy divatosabban megfogalmazva a kihívás az, hogy mint Jézus Krisztus követõi mit tegyünk, ha ezekkel az élethelyzetekkel találkozunk? Alapelveink lehetnek, de nincs általános megoldó képlet erre a kérdésre. Mivel az élet összetett, így a Szentírás (az ÉLET Könyve) is összetett válaszokat képes adni számunkra. Hiszen minden helyzet más és más. Egyedüli eligazítónk az Atya Isten és Jézus Krisztus példájának és tanításának a követése a Szentlélek aktualizáló világosságában. (2Kor 13,13) Az emberi természetünk számára ez rossz hír, kényelmetlen, hiszen így mindig készenlétben kell lenni. Istentõl nyert szeretetünket és lelkiismeretünket folyamatosan „edzésben“ kell tartanunk! „A gonoszság megsokasodása miatt sokakban kihûl a szeretet, de aki mindvégig kitart, az üdvözül.“ (Mt 24,12-13) Sajnos a sok visszaélés miatt nehéz eldönteni, hogy mi a helyes! De vigyáznunk kell, ki kell tartanunk, nehogy emiatt a szeretet meghidegüljön bennünk! Nekünk minden külsõ körülmény ellenére a Biblia tanításában és a Szentlélek vezetésében kell járnunk! A gonoszság megsokasodása miatt nem vonulhatunk vissza közösségeinkbe, templomainkba, nem zárkózhatunk be. Nem erre szól a Jézustól kapott küldetésünk! Nem kegyes áldozataink, szokásaink: templomba járás, adakozás, böjt, amit Isten kér tõlünk elsõsorban (ez is fontos), hanem Jézus ezt így fogalmazza meg Máté 9,13-ban: „Menjetek és tanuljátok meg, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot.“ Békés-Dalos Újszövetségi fordítás lábjegyzete a következõket fûzi an fenti vershez: Isten az irgalmasság és a szeretet tetteit többre becsüli a külsõ áldozati szertartásoknál. (Zsid 13,6) Izaiás 58,6-10 pedig az igazi böjtrõl beszél: „...ha odaadod az éhezõnek kenyeredet, és jóllakatod az elnyomottat, akkor felragyog a sötétségben világosságod, és homályod déli verõfényre változik.“ Tehát Istentiszteletünk, hitünk minõségét Isten azon is megméri, hogy hogyan viszonyulunk a szegényekhez és éhezõkhöz. (Péld 3,27; Péld 14,31; Péld19,17; Péld 21,26/b; Péld 22,9) Isten folyamatosan megmér, és minõségi -hitpróbának tesz ki bennünket. Nem azért, hogy Õ megtudja, milyenek is vagyunk, hiszen Õ mindent tud, hanem hogy mi tudjuk meg magunkról eközben, hogy hol is tartunk a hit útján. Isten irgalmasságot akar, ez gyakorló szeretetet jelent, amely az Istentõl átélt szeretetet a felebarát felé viszonozza. S a felebarátról tudjuk, hogy az egy olyan személy, aki képletesen a legközelebb áll hozzám, szorosan mellettem van. Más nyelvek a szomszéd szóval adják vissza jelentését. Az irgalmas szamaritánus példázatából az is kiderül, mikor és kinek vagyok én az igazi felebarátja!? Annak, aki bajban van, aki nem tud magán segíteni. „...Mit gondolsz, e három közül ki volt az igazi felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?“„Aki irgalmas szívû volt iránta“ - felelte. Jézus így folytatta: „Menj és tégy te is hasonlóképpen.“ (Lk 10,25-36-37) Ebbõl adódik az, hogy a mi elsõdleges feladatunk és felelõsségünk a közvetlen környezetünkben van. Ez nem jelenti azt, hogy nem lehet adakozni a távoliak szükségleteire, az Írás ere is bátorít. (Róm 15,26) [Az utolsó idõk jelei közt megjelenik majd az éhínség is, amely már több, mint az éhezés (Mt 24,7). Ennek elõjeleit a híradásokon keresztül láthatjuk Afrika és Ázsia egyes vidékein.] A Szentírásból tudjuk, hogy a mi Atyánk irgalmas, és Jézus arra szólít fel minket, hogy hozzá hasonlóan mi is legyünk irgalmasok! (Kiv 34,6; Lk 6,36) Mit jelent ez valójában számunkra? Jézus kijelentése Máté evangéliumában kibontja ennek a gondolatnak a további mélységeit. Isten a gonoszokra is fölkelti napját, esõt ad a bûnösöknek is. (Mt 5,45) Õ abban gyönyörködik, hogy a gonosz megtérjen és éljen. (Ez 33,11) Szt. Pál apostol a jézusi ige alapján: szeressétek ellenségeiteket (Mt 5,44) tovább tágítja ezt a perspektívát. „Sõt, ha ellenséged éhezik, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki inni...“ (Róm 12,20) Ehhez már emberi szeretet, emberi erõ kevés! Mindenben Jézus az etalon, s ha minden dolgunkat Õhozzá mérjük, akkor hamar kész a következtetés: „...Mert mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik az Isten dicsõségét...“ (Róm 3,22-25) így mi is irgalomra szorultak vagyunk! (Zsolt 49,8-10;.Mt 18,23-27) S csak ebbõl a felismerésbõl táplálkozhat minden tettünk, s így nem érdemeket keresünk cselekedeteink által, hanem azt mondjuk: „…csak azt tettük, ami kötelességünk volt“ (Lk 17,10), persze ezáltal mennyei kincseket is gyûjtünk, de ennek is az a lényege „...Ahol a kincsed, ott a szíved is...“. (Mt 6,19-24) De azt hiszem, tovább kell látnunk a testi szükségletek betöltésénél! Kövessük Jézust! Õ, mint az irgalmas Atya egyszülöttje nemcsak a testi táplálék biztosításával törõdött, amikor az 5000 embert megvendégelte (Jn 6), hanem több ízben a következõképp vallott küldetésérõl: „Az Úr lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek.“ (Lk4,18) „Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden tanítással is, amely az Isten szájából származik.“ (Mt 4,4) A valódi élet az igazi megmentés több mint az étel! Az Õ küldetése és a mi küldetésünk a lelkek megmentése, hiszen Jézus maga mondja: „Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja?...“ (Mt 16,26)

Fontos megtalálnunk a jézusi egyensúlyt! Ha úgy hirdetjük a szegényeknek az evangéliumot, hogy nem gondoskodunk a nélkülözõk alapvetõ emberi szükségleteirõl, akkor az Írás alapján a hitünk halott (Jak 2,14-17), azonban ugyanígy céltévesztett az a segítség is, amely csak a földiekre koncentrál, és elmulasztja a fõ küldetést, hirdetni az evangéliumot minden teremtménynek. Õ tudta és hangoztatta azt, hogy az Isten országa elközelített, amelynek erejét, hatalmát, bõséges gondoskodását be is mutatta földi szolgálata során. Örök Élet beszédeit hirdette, az igazságot prédikálta. Tudta, hogy ha az emberek megismerik az igazságot, akkor az igazság szabaddá teszi õket. (Jn 8,32) „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet - válaszolta Jézus. - Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.“ (Jn 14,6) Igazán Õt, a vele való bizalmas, személyes kapcsolatot kell éheznünk. Õ tart meg minket! „Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele.“ (Mt 5,6)
Isten szereti az embert, és Jézusban gondoskodik róla, ezt kell elmondanunk és bemutatnunk. Van helyreállás, van kiút, van bûnbocsánat, van megmenekülés, van gyógyulás, van remény, van örök élet! Ez az Örömhír, amelyet hirdetnünk kell, miképpen Mesterünk is tette! Mert a valódi és végleges megoldás minden lelki és fizikai szükségletünkre egyaránt az Úr Jézus, a Messiás, aki maga az örök élet! És, akik Benne hisznek, és Vele vannak, azoknak így szól a mennyei ígéret:„...Nem éheznek és nem szomjaznak többé...“ (Jel 7,16-17)

Roóz Zoltán

"Aki szereti az Istent, azt az Isten is magáénak tudja"

2012-02-01T23:33:00.000-08:00

Február 2. az Istennek szenteltség napja, a szerzetesek világnapja. Az Istennek szentelt életről szép gondolatokat találunk Szent Pálnál: "Aki szereti az Istent, azt az Isten is magáénak tudja" (1Kor 8,3). Szeretni az Istent, ez a szerzetesek legfőbb kötelessége. Minden gondolatuknak, szavuknak, érzésüknek és tettüknek ebből kell fakadnia és táplálkoznia. "Nem tudjátok, hogy nem vagytok a magatokéi?" (1Kor 6,19). Istennek szenteli őket az egyház, Istennek szentelik ők is magukat a hármas fogadalommal: a tisztaság, szegénység és engedelmesség fogadalmával. De ezzel nem lesznek szegényebbek, ellenkezőleg! "Minden a tietek... Ti azonban Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig az Istené" (1Kor 3,22-23). Ettől többet nem tud adni senki itt a földön. Ezt fogja adni a mennyország is.

A katolikus világegyháznak több mint 800 ezer szerzetese van, közülük 760 ezren a női közösségek tagjai, a férfi szerzetesek létszáma hatvanezer. Európában és Ausztráliában az utóbbi években csökken, a többi földrészen azonban növekszik a szerzetesek száma.
A nemzeti kegyhelyen a szerzetesek együttléte fél 10-kor Majnek Antal munkácsi püspök előadásával kezdődik, aki maga is ferences szerzetes. Katekézisének címe: Az evangéliumi szegénység. Ő a 11 órakor kezdődő szentmise főcelebránsa is. Lévén február 2. Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe, a szentmisét megelőzően elvégzik a gyertyaszentelési szertartást. A mise után a szerzetesek megújítják életfelajánlásukat és tisztelegnek a kegyhely Boldog II. János Pál pápa ereklyéje előtt, amelyet karácsonykor kaptak a szentkúti ferencesek Stanislaw Dziwisz krakkói bíboros érsektől, a pápa egykori titkárától.
Papp Tihamér szentkúti szerzetes a Ferences Sajtóközpontnak elmondta, hogy a kegyhelyen minden évben emelkedik a világnap alkalmából oda zarándokló szerzetesek száma. A világi rendiekkel együtt az idei bejelentkezettek száma duplája a tavalyinak. Az eseményre várják a szerzetesi élet iránt érdeklődő, illetve a szerzetesekért imádkozó híveket is.
Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét a lengyel pápa tizenöt éve nyilvánította a szerzetesek világnapjává. Az ünnep célja hálát adni Istennek a szerzetesi élet ajándékaiért, előmozdítani a hívek körében a szerzetesek életének ismeretét, valamint lehetőséget adni a szerzeteseknek, hogy egyre inkább rácsodálkozzanak életük szépségeire és azokra a csodákra, melyeket az Úr bennük és általuk művel az egyház és a világ javára.

Kérjétek az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába!

2012-02-01T11:32:00.000-08:00

Kérjétek az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába! Könyörögjünk. Úristen, te nem akarod a bűnös halálát, hanem inkább, hogy megtérjen és éljen. Adj, kérünk a boldogságos és mindenkoron Szűz Mária és minden szented közbenjárására Egyházadnak munkásokat, hogy mint Krisztus munkatársai a lelkek üdvének munkálására átadják és teljesen föláldozzák magukat.
Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen.

Február 2.-a a szerzetesi hivatásokért való imanap - M. Klarissza nővér gondolatai

2012-01-30T03:08:00.000-08:00

„JÖJJ, KÖVESS ENGEM”

Jézus az apostolok kiválasztása előtt az egész éjszakát imádságban töltötte. Minden döntését mennyei Atyjával megbeszélve, az Ő tetszését keresve hozta meg.

Az apostolok kiválasztása nem csodálatos, átlag feletti tulajdonságok mentén történt. Nem volt bennük semmi rendkívüli- egyszerű, gyarló, átlagemberek, mint a többség: halászok, vámosok, írni, olvasni sem tudtak. Viszont életrevalóak, képesek voltak egy családot eltartani, talpraesettek. Jézus őket választotta ki.

Egy fontos dologgal rendelkeznek, és erre tud építeni az Úr: készségesek a jóra, szívük nyitott az Úrra. Képesek elhagyni addigi életüket és képesek változtatni, hagyják, hogy Jézus átalakítsa őket.

Jézus ma is meghív és mondja: „JÖJJ, KÖVESS ENGEM”.

Köves engem, úgy ahogy vagy, nem a tehetségedre vágyom, nem a rendkívüli tulajdonságaid kellenek, nem kell nekem bizonyíts és ezért rekordokat megdönts, úgy gyere ahogy vagy.

Egy dolgot kérdez Jézus: Szeretsz engem? Ez az egyetlen és legfontosabb dolog.

Merjük az Atya ölébe vetni magunkat és követni Jézust oda ahová Ő küld. Életünk egy csodálatos kaland lesz, ahol Jézus mutatja az utat és mi Rá tekintve, arcát szemlélve követjük síkságon és hegyvidéken, sivatagban és dús legelőkön egyaránt. A lényeg, hogy Ő velünk van. Ehhez kell a Lélek bátorsága és a bizalom, hogy higgyük, vele mindig jó úton járunk.

Jézus küld, hogy légy vigasz és bátorító szó, küld, hogy megetesd az éhező gyermeket és rá nyisd az ajtót a szomszédodban lakó magányosra, gondoskodj a betegről, beszélj Jézusról kicsiknek és nagyoknak, küldd, hogy légy gyógyszer a testvéred számára.

Tegnap bementem egy idős fekvő beteg nénihez, akit ott találtam éhesen és sírt, hogy a fia minden pénzt, amit a gyermekei után kap, alkoholra költi, nincs mit egyen, de kedve sincs enni. Ez a néni hamarosan bekerül egy barátságos idős otthonba, ahol gondoskodni fognak róla, de vajon hány ilyen idős beteg van? És van-e aki segítsen neki? És a gyermekek sorsáról is gondoskodni kell.

Jöjj, kövess engem…. Mondja Jézus halkan és szelíden, mondja szüntelen 2000 évvel ezelőtt és mondja ma is Neked, aki e sorokat olvasod.

M. Klarissza
ferences szegénygondozó nővér

Milyen jóságos és szeretetreméltó lelkű vagy, Uram, mindenben!

2012-01-28T06:32:00.000-08:00

Sienai Szent Katalin szűznek „Az isteni gondviselés" című párbeszédes művéből

Amikor az örök Atya kimondhatatlan jóságával rátekintett erre a lélekre, így kezdett beszélni:

„Ó, szeretett leányom, elhatároztam, hogy mindenképpen irgalmas leszek a világhoz, és minden szükségében gondját akarom viselni az embernek. De tudatlanságában az ember, mint a halált, úgy utasítja vissza azt, amit én életként ajándékozok neki, és így éppen saját magával szemben lesz szörnyű kegyetlen; de én mégis állandóan gondot viselek rá. Ezért azt akarom, hogy te tudjad: minden, amit az embernek adok, végtelen gondviselésemből származik.

Ezért van az, hogy amikor gondviselésemmel megteremtettem az embert, magamba tekintettem, és foglya lettem teremtményem szépségének: mert azt határoztam, hogy szerető' gondviselésemmel a saját képemre és hasonlatosságomra teremtem meg őt, sőt adtam neki emlékezetet is, hogy el ne feledje a jótetteimet. Azt akartam, hogy az ember az örök Atya hatalmából is részesüljön.

Ezenfelül adtam még neki értelmet is, hogy Fiam bölcsességében megismerje és megértse az én akaratomat, aki lángoló atyai szeretetemben minden kegyelem forrása és ajándékozója vagyok. Adtam még neki akaratot is, hogy szeretni tudjon, megajándékoztam a Szentlélek kegyelmével, hogy tudja szeretni mindazt, amit az értelmével megismert és belátott.

Mindezt pedig azért tettem jóságos gondviselésemmel, hogy az ember képes legyen majd a boldog örök másvilágban végtelen örömmel egyedül csak engem szemlélni, és belőlem élni. Amint már máskor elmondtam neked, bezárult az ég ősszülőtök, Ádám engedetlensége miatt: és ebből az engedetlenségből áradt szét azután az egész világra minden rossz.

Hogy pedig engedetlensége büntetését, a halált elvegyem az embertől, mindent felülmúló szerető gondviselésemmel odaadtam nektek egyszülött Fiamat, hogy ő segítsen nyomorúságtokon. Nagyon engedelmessé tettem őt, hogy az emberi nem megszabaduljon attól a romlástól, amely ős szüleitek engedetlensége következtében szétáradt a világon. Ezért mintegy a szeretet foglyaként őszinte engedelmességgel sietett a szent kereszten való gyalázatokkal tetézett halála felé, és szent halála közvetítésével felkínálta nektek az életet nem embersége, hanem istensége erejével."

Adamcsik M. Cecília nővér nekrológja január 26-án

2012-01-26T12:09:00.000-08:00

Cecília nővér (1909-1995.)

„ Az élő hit mindig tevékeny.”

A lajosvárosiak Cecília Nővérnek ismerték, és a születési nevét kevesen tudták. Valójában Adamcsik Izabella Klára néven született 1909. augusztus 7-én, és Ferences Szegénygondozó Nővérként vette fel a Mária Cecília nevet. A története, amit ismerek, Egerben játszódik, pontosabban Lajosvárosban. A legkorábbi esemény, amit vele kapcsolatban Visontai Andrásné (Terike) elmondott, a következő:
„Az 1950-es évek végén a Sóház utcában lakott, és onnan járt a Lajosvárosi Templomba, ahol kántor volt. Akkoriban én és a férjem sekrestyésként dolgoztunk, így napi kapcsolatban voltunk Cecília nővérrel. A kántorizálás mellett irányította a munkánkat, énekkart szervezett, és karitatív tevékenységet is végzett, amire a legszegényebbeken való segítés motiválta. Azt mondta, hogy újra kellene éleszteni a karitast. A szegények, öregek, betegek ápolását, látogatását, imaközösségek alakítását szorgalmazta. Karácsonykor csomagokat osztott szét a rászorulók között. Mindig talált támogatókat, és segítőket.”
A jelenleg működő lajosvárosi karitas csoportnak erre az időszakra nyúlnak vissza a gyökerei.
Én 1975-ben találkoztam vele, ami nagyon elevenen él az emlékezetemben. A helyi járat megállójában várakoztam, munkába igyekeztem. Ő is ott állt, és megszólított. Azt kérdezte tőlem, hogy, járok-e templomba. „Igen, járok.”- válaszoltam, és tovább folyt a beszélgetésünk. Szóba került az énekkar is, megemlítette, hogy kórustagokat keres. Mindig szerettem énekelni, ezért megígértem neki, hogy lehetőségeim szerint segítek mindenben. Ez így is történt. Azóta a kóruson vagyok, először, mint énekkari tag, majd 1992-től kántorként.
Hogy az időbeli sorrendet kövessem, visszatérek az 1980-as évek elejére. Ekkor költözött Cecília Nővér a Kolozsvári utcába, abba a házba, ahol most a RÉV működik. Sokan segítettünk a ház rendbe tételében, berendezésében. A ház egyik szobájában tárolta a hívek adományait, elsősorban ruhaneműket, és adta tovább a rászorulóknak. Eltökélte, hogy egy kis „kápolnát” alakít ki a házban. Ezt adományokból valóra is tudta váltani. A bútorokat, a házi oltárt és a tabernákulumot Visontai Andrásné fia, Visontai Tibor és egy társa készítette el. Itt gyűltünk össze minden csütörtökön 15 órakor, és elvégeztük a Szeretetláng Engesztelő Imaórát.

Katona Rózsa, aki az édesanyját kísérte el, így emlékszik vissza:
„Az édesanyám rendszeresen járt ide imádkozni. Általában 8-12 asszony gyűlt össze a kb. 16 m2-es szobában.Középen állt az asztal, azon a „Jézus Szíve” és a „Mária Szíve” szobor, szenteltvíz, imakönyv, rajta egy rózsafűzér és két gyertyatartó. Oldalt egy harmóniumot helyeztek el. Az oltáriszentség a bejárattal szemközti falon függő tabernákulumban volt elhelyezve. Az előimádkozó külön ült, a többiek az oldalt felállított két személyen padokban. Az együttlét és a közös imádság egyaránt élmény volt számunkra. Sajnos Cecília Nővér halála után a szobát kiürítették, és a tárgyak különböző helyekre kerültek.”
Az imádságos lelkület viszont megmaradt, és a plébánián jelenleg is több imacsoport működik.
86 évesen még mindig aktív volt, rendszeresen járt a templomba. Egy vasárnap azonban nem jött el. A szentmise után elmentek néhányan a lakására, mert aggódtunk érte. Akkoriban már különböző egészségi problémái voltak: nehezére esett a járás, gyakran érezte gyengének magát. Látogatói az ágyban fekve találták, rosszul volt. Azonnal a kórházba szállították, de már nem tudtak segíteni rajta. 1995. január 26-án elhunyt.

Kántorként természetesen Cecília Nővér előttem a példa. Minden misén, litánián ott volt, sokat gyakorolt, a misékre felkészülten érkezett. Pontos volt, és fegyelmet tartott. Tőle hallottam először, hogy aki énekel, az kétszeresen imádkozik. A hivatástudata nagy hatással volt rám, ezért, amikor 1984-ben lehetőségem adódott, hogy kántorképzésen vegyek részt, minden egyéb teendőmet háttérbe szorítva, elkezdtem az iskolát. A négy év alatt sokat tanultam, de még nagyon keveset tudtam. 1992. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén ültem először az orgona mellett. Bizonytalan voltam magamban, talán nem is leszek alkalmas arra, hogy átvegyem a kántornő feladatát. Nagyon sok biztatást kaptam a családomtól: nem adhatom fel, higgyem el, képes vagyok rá. Azt tettem, amit tehettem: nagyon sokat gyakoroltam, és a mai napig így teszek.
Hittel, nagy elszántsággal kell végeznünk a munkánkat, ahogyan Cecília Nővértől láttuk.

Eger, 2012. január 25.

Kovács Imréné (Margó)

Reményik Sándor: Csendes csodák

Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.

Tedd a kezedet a szívedre
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?

Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?

Nézd, árnyékod hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? – s hogy tükröződni
Látod a vízben az eget?

Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.

A világban, de nem a világból

2012-01-25T00:18:00.000-08:00

Nagy Szent Gergely pápának az evangéliumokról mondott szentbeszédeiből

Buzdítani szeretnélek benneteket, hogy hagyjatok el ti is mindent, de mégsem merem. Ha viszont nem tudtok lemondani a világ minden javáról, akkor legalább úgy tartsátok meg azokat, hogy miattuk ne ragadjatok meg a világban. Birtokoljátok ugyan a földi dolgokat, de azok ne birtokoljanak titeket. A lelketek legyen az úr

mindenek fölött, ami a tiétek, nehogy a földi dolgoktól meghódítva, azok ragadják hatalmukba lelketeket.

Használjuk tehát az ideig valókat, vágyakozzunk viszont az örökkévalók után; az ideig valók legyenek velünk e vándorutunkon, az örökkévalók pedig majd óhajtott célba érésünkkor. Tekintsük szinte mellékesnek evilág dolgait, de annál jobban törekedjünk és figyeljünk az eljövendőkre.

Irtsuk ki gyökeresen a bűnöket, nemcsak tetteinkből,, hanem a szív érzéseiből is. Ne tartson minket távol az Úr lakomájától a test gyönyöre, kíváncsiság, aggodalom vagy hiú becsvágy. Ami tisztes dolog van itt a világban, arra mindig ügyeljünk, hogy szolgaija ugyan a testünket a földi dolog, de a lelkünknek sose ártson.

Testvérek, tehát nem merjük nektek azt tanácsolni, hogy hagyjatok el mindent. Ha úgy tetszik, mindent megtartotok és mégis mindent elhagytok, ha úgy használjátok fel az ideig valókat, hogy egész lélekkel az örökkévalókra törekedtek. Mert e világot hasznára fordítja az ember, de szinte mégsem használja azt az, aki a szükséges dolgokat élete szolgálatára fordítja ugyan, de nem hagyja, hogy azok uralkodjanak fölötte, így csak külsőleg szolgálja őt a világ, de a lélek belső szárnyalását nem akadályozza. Akik tehát így élnek, azoknak az összes földi dolog valóban nem a vágyukat elégíti ki, hanem csak szolgálja az életüket. Semmi se korlátozza tehát a lelketek vágyát, és semmi földi kívánság se béklyózzon le titeket.

Ha megkedvelnél valami földi jót, forduljon lelked a tökéletesebb javak felé: az égiek felé; ha riasztana valami földi rossz: tárd lelked elé az örök kárhozatot, hogy lelked meg ne zavarja többé sem a földi jó, sem a földi rossz, amit itt láthatsz.

Mindezek megvalósításában segít bennünket az, aki Közbenjáró az Isten és az emberek között, maga Jézus Krisztus; ővele gyorsabban elérünk majd mindent, ha igaz szeretettel ragaszkodunk hozzá, aki az Atyával és a Szentlélekkel él és uralkodik, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

M. Lúcia nővér felhívása a Taizéi imaórára a siófoki rendházukban

2012-01-23T01:22:00.000-08:00

Siófoki rendházunkban, 2011. júniusában néhány lelkes fiatallal elkezdtük szervezni a taizéi imaórát!
Számomra nagy örömet jelentett ez a kezdeményezés, mivel már voltam többször ilyen imaórán, és nekem ez az egy óra mindig sokat adott! Például, ezeken az alkalmakon gyűjtöttem bátorságot ahhoz, hogy saját szavaimmal dicsérjem az Urat, kérjem Őt és áldjam a sok jóért amit nekem juttatott! Az Istennel való személyes kapcsolat alakulását segítette!
Emiatt is nagyon örültem, mert azt gondolom, hogy ez egy lehetőség lehet más fiatal számára is abban, hogy az Istenre figyeljen a csendben, az énekek szövegein keresztül, a Szentíráson keresztül. Azt gondolom, különösen a fiatalok számára nagyon fontos, hogy megérezzék, a keresésük elején az Isten közelségét, a szeretetét.
Januárban 8. alkalommal jöttünk össze néhányan, hogy együtt az Istent dicsérhessük.

                                  Az alkalmak minden hónap 2.péntekén 19-órától vannak,
                                    amelyre szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt!
                              Az imaórák helyszíne Siófok, Kele utca 23. Ferences rendház.
M. Lúcia
ferences szegénygondozó nővér

Üdvözöllek, irgalmasság Anyja, szép reménység, megbocsátás Anyja;

2012-01-22T03:35:00.000-08:00

Üdvözöllek, irgalmasság Anyja, szép reménység, megbocsátás Anyja; Istenszülő, kegyelmek szent Anyja, égi-tiszta örvendezés Anyja. Szent Szűz, áldunk!

Új tavaszvölgy, liliomillattal, elárasztva mennybéli javakkal; jöjj, Szűzanyánk, hathatós szavaddal, szállj le hozzánk, ments meg irgalmaddal. Szent Szűz, áldunk!

Égi Atyánk megteremtett téged, Egyszülöttje betöltötte méhed; termő ággá ojtott a Szendétek, zengjen áldás mindhárom Személynek. Szent Szűz, áldunk! Ámen.

Ahol a Ferences Szegénygondozó Nővérekkel is találkozhatsz

2012-01-20T20:47:00.000-08:00

A megszentelt élet napja

Több éve kialakult hagyomány Mátraverebély-Szentkúton, hogy február 2-án a szerzetesközösségek képviselőivel együtt ünneplejük meg a vita consecrata napját.
Ebben az évben a 9:30-kor kezdődő „katekézist” Majnek Antal OFM, munkácsi püspök tartja, Az evangéliumi szegénység címmel.
Ő lesz a 11.00-kor kezdődő ünnepi szentmise főcelebránsa is.
Ezt követően rövid szertartás keretében újítjuk meg életünk felajánlását és tisztelgünk Boldog II. János Pál pápa ereklyéje előtt. A 9.30-kor kezdődő szentmisére híveket is szeretettel várunk.
forrás: www.szentkut.hu

A megszentelt élet napján Mátraverebély - Szentkúton a szerzetesek között a Ferences Szegénygondozó Nővérek is megújítják életük felajánlását. Ez alkalommal van lehetőség velük találkozni.

"Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás"

2012-01-20T02:24:00.000-08:00

Budaörs, Kő-hegy, Szeplőtelen Fogantatás temploma

A hagyományos katolikus hit szerint Mária, Jézus anyja különleges kegyelem által soha nem követett el bűnt, mivel Isten eleve megóvta őt az áteredő bűn hatásától. Ezt a tökéletes védettséget nevezzük szeplőtelen fogantatásnak. E megfogalmazás negatív jellege mellett az egyház valami fontosat, nevezetesen Mária különleges szentségét akarta kifejezni. Életének első pillanatától kezdve a szentség különleges ragyogása gazdagította Máriát - nyilatkozta róla a II. vatikáni zsinat (Lumen gentium 56). A keletiek a "panagia" görög szót használják Máriával kapcsolatban, mely az egészen szent életre utal. Ez a hit az egyházban egy nagyon ősi hagyományon alapszik, mely valójában a Szentírásra támaszkodik, ahol Gábor angyal így köszönti Máriát: "Üdvöz légy, kegyelemmel teljes!" (Lk 1,28).

Jóllehet a hagyomány "egészen szent"-nek nevezi Máriát, a teológusok mégis feltették kérdéseiket. Elsőnek azt, hogy ha Jézus az egész világ megváltója, melynek Mária is a tagja, még ha ő egészen szent is, hogyan lehet Jézus az ő számára is megváltó? Sem Szent Bernát, sem Aquinói Szent Tamás, sem Szent Bonaventúra nem tudta ezt a látszólagos ellentmondást feloldani. A 13. század jelentős skót teológusa, a doctor subtilis címet kiérdemelt Duns Scotus (1265-1308) talált erre megoldást, amikor kifejtette, hogy Mária a Fia révén elővételezett megváltásban részesült. Ettől kezdve Scotus a doctor marianus tiszteletcímet is megérdemelte. Végül is ezt a megfogalmazást ismerte el az egyház, amikor másfél évszázada, 1854. december 8-án az Ineffabilis Deus kezdetű apostoli konstitúció bullájában Boldog IX. Piusz pápa kifejtette: "A kimondhatatlan Isten egyszülött Fiának kezdettől fogva és a századok előtt anyát választott. Csodálatosan elhalmozta őt mindenféle égi kegyelmi ajándék bőségével, hogy ő a bűn minden szennyétől mindig teljesen mentesen és teljes valójában szépen és tökéletesen, az ártatlanság és a szentség teljességének példáját nyújtotta, teljesen mentes lévén még az áteredő bűn szennyétől is" (DH 2800-2801). Ezután a pápa kimondta a hittételt: "A Boldogságos Szűz Mária fogantatásának első pillanatában, a mindenható Isten egyedülálló kegyelméből és különleges kegyéből, az emberi nem Üdvözítőjének, Jézus Krisztusnak érdemeire való tekintettel, az áteredő bűnnek minden szennyétől eleve megőrizve mentes volt." (DH 2803) A Szent Péter bazilika kupoláján még ma is láthatóak azok a bádogfülek, amelyekre gyertyákat erősítettek, és így világították meg a kihirdetés napjának estéjén a katolicizmus központi templomát.

Az ünnepélyes formula kihirdetése előtt azonban már kétszáz évvel a szicíliai Palermo városa, melynek a fő patrónusa a Boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatása, már hivatalosan kérte a Szentszéket a dogma kimondására. 1850-ben a szicíliai püspöki kar IX. Piusz kérdésére válaszolva kijelentette, hogy a kihirdetendő dogma a Boldogságos Szűz Mária szeplőtelen fogantatásáról mindig is a szicíliai keresztények hitének és jámbor hagyományai örökségének teljes és elidegeníthetetlen részéhez tartozott. II. János Pál pápa ez év októberében levelet intézett Salvatore de Giorgi palermói érsekhez, a szicíliai püspöki konferencia elnökéhez, és lelki közelségéről biztosította a Szicíliában élő katolikusokat, akik az évforduló kapcsán egyesülnek Róma püspökével.

Négy évvel később, 1858. február 11-én - mintegy a dogma kihirdetésének az igazolására - egy tizennégy éves francia parasztlány, a teológiai kérdésekben teljesen járatlan Bernadette Soubirous a Lourdes melletti Gave folyó közelében lévő barlang oldalában egy ragyogó fényességű asszonyalakot látott, aki neki így mutatkozott be: "Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás" (Que soy era Immaculada Concepcion). 2004. augusztus 15-én azért látogatott el II. János Pál pápa a közismert francia kegyhelyre, hogy emlékeztessen e hittétel jelentőségére és aktualitására. Magyarországon pedig Prohászka Ottokár, székesfehérvári püspök emlékeztetett arra, hogy hagyományosan a "Pázmány-egyetem alapszabályai megkívánják, hogy tanárok s tanítványok készek legyenek a szeplőtelen fogantatásért síkra szállni".

Milyen értelmet ad az egyház a szeplőtelen fogantatás dogmájának? Máriát úgy állítja a keresztény hívek elé, mint akiben az Isten által elgondolt tökéletes emberség megvalósult. A példa nem egy hős vagy egy kiváló tudós, hanem egy fiatal leány, aki egyszer s mindenkorra kimondta az igent Isten előtt, mindvégig hűséges maradt az ő szavához és Fiában való hite még a szenvedés legnehezebb órájában sem ingott meg.

Kránicz Mihály

forrás: Új Ember Magazin

Mi ad erőt a Szegénygondozó Nővéreknek?

2012-01-19T04:39:00.000-08:00

Aki a szegények után indul, annak el kell készülnie, hogy ezeregy panasszal fog találkozni a szegények nyomortanyáin;el kell készülnie, hogy a szegényeket inkább szellemmel, mint kenyérrel lehet lecsitítani, így állandóan a Szentlélek 7 ajándékára van utalva. Állandóan a Szentlélek Úristennel kell összeköttetésben maradnia. Ezért kell különösképpen imádnia és tisztelnie minden Szegénygondozó Nővérnek a Szentlélek Úristent…
Oslay Oswald ofm

Ima hivatásért

2012-01-17T23:31:00.000-08:00

Mennyei Atyám! Te teremtettél engem és jóságodban kijelölted életem útját is, hogy azon járva érjem el örök üdvösségemet. Engedd felismernem, hogy milyen terveid vannak velem, mutasd meg nekem hivatásomat. Mutasd meg, hol tudnám a legjobban használni erőimet, s hol tudnálak téged a legjobban szolgálni. Engedd, hogy jól válasszam meg hivatásomat, alaposan elsajátítsam és megfelelően teljesítsem abban feladatomat. Engedd, hogy egész életem téged dicsőítsen.

Ámen.

II. János Pál gondolatai

2012-01-17T23:25:00.000-08:00

Házszentelés a Ferences Szegénygondozó Nővéreknél

2012-01-17T00:06:00.001-08:00

Hogyan lehet a 21. században olyan életet vállalni, amelyből hiányzik az önérvényesítés a divat, a pénz, a hatalom?

2012-01-16T02:03:00.000-08:00

1927-ben, 85 évvel ezelőtt barna ruhás fiatal lányok tűntek fel Eger utcáin biciklin száguldozva vagy éppen meszelővel a kezükben, hogy a lakásnak nem mondható elszegényedett emberek odúit kimeszeljék, rendbe hozzák, emberhez méltóvá tegyék. Így alakult meg a Ferences Szegénygondozó Nővérek közössége Egerben és terjedt el nagyon gyorsan az egész országban P. Oslay Oswald ferences provinciális kezdeményezésére.
Odaadott életük és szeretettel teli szívűk sok fiatalt vonzott, hogy merjék bátran odaadni az életüket Krisztushoz hasonlóan.
Korunkban szerzetesi életformát vállalni őrültségnek számít, sokszor úgy tekintenek ránk az emberek, mint középkori muzeális darabokra. Hogyan lehet a 21. században olyan életet vállalni, amelyből hiányzik az önérvényesítés a divat, a pénz, a hatalom? E nélkül is lehet boldognak lenni? Mi jelentheti mégis az örömet?
Boldognak lenni egymagunkban nem tudunk, meg kell osztanunk másokkal. Istennek átadva magunkat olyan erőt és boldogságot kapunk, amit nem tudunk magunkban tartani. Amikor hívatásunkat élve Isten kicsinyei között vagyunk kétkezi munkánkkal őket mosdatva, őket meghallgatva, szenvedéseikben melléjük állva, olyan igazi örömöt élünk át, amely drága kinccsé válik számunkra.
Életünk folyamán nap mint nap találkozunk az élet, a szenvedés és az öröm kérdéseivel, melyekre Isten nélkül nincsen logikus válasz. A szerzetesek élete is érthetetlen, ha nem vesszük számításba Istent. Így szavak nélkül, a puszta létünkkel tanúskodunk Arról, aki értelmet és célt ad tetteinknek.
Krisztus arra hívott bennünket, hogy osztozzunk az Ő életében és szeretetében, és azt adjuk tovább másoknak.
Jézus arcát ismerjük fel a csillogó szemű cigány gyermekben, az enni kérő hajléktalanban, az egyedül élő magányosban, a súlyos sebekkel teli betegben, a sok évet megélt idős emberben. Testvérként melléjük szegődünk és elkísérjük őket életük útján.
Erőforrásunk az Eucharisztia, a Jézussal való csendes együttlét, a testvéri közösség, és az öröm. Szent Ferenc atyánk lelkületéből merítve életünk nem más mint szüntelen istendicséret, akár imádkozunk, akár dolgozunk.
M. Ágnes nővér

„A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme”

2012-01-14T00:52:00.000-08:00

XVI. Benedek pápa a szeretetről
Félelem, remény, szeretet

Ha a remény és a szeretet kapcsolatáról beszélünk, érintenünk kell a félelem témáját is. A félelem a remény szülötte, amely képtelen elviselni a várakozást a szeretet kikényszeríthetetlen ajándékára. Így lesz a reményből félelem, abból pedig biztonságra törekvés, hogy semmi se maradjon kétségben. Ebben az esetben nem a szeretet győzi le a félelmet; az önelégült ember ugyanis nem bízik meg a „csak” párbeszéden alapuló biztonságban. Ha ez a kiindulópont, akkor a félelmen nekem magamnak, egyedül kell úrrá lennem, másoktól függetlenül.

A bizonyosságra való törekvés az „én” totális érvényesítésén alapul; nem merészkedik önmagán kívülre, nem mer másra hagyatkozni. Ez a szeretet hiányának próbája. Ezzel a félelemnek az a módja áll szemben, amelyik nemcsak összeegyeztethető a szeretettel, de szükségszerűen következik belőle: attól félünk, hogy megsértjük a szeretett személyt, vagy saját hibánkból mi pusztítjuk el a szeretet alapjait. A liberalizmus és a felvilágosodás el akarja hitetni velünk, hogy létezik félelem nélküli világ, azt ígéri, hogy eloszlat mindenféle félelmet. Száműzni kívánja a várakozást, a másikra utaltságot és az ebből adódó feszültséget, ami pedig a remény és a szeretet lényegéhez tartozik. Aki ily módon „szabadítja meg” az embert a félelemtől, az „megszabadítja” a reménytől és a szeretettől is.

„A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme” (Péld 1,7) – az Írásnak ez a kijelentése mind a mai napig igaz. Teremtmény mivoltunkból, különösen a bűnbeesésből következik, hogy bűnt tudunk elkövetni, és ez a bűnre való hajlandóság a helyes és egészséges félelem ontológiai oka. A keresztény nevelés nem irányulhat a félelem minden fajtájának kiirtására. Ha ezt tenné, ellentmondásba kerülne azzal, ami az emberi nevelés feladata, hogy megtisztítsa a félelmet, helyére illessze, beleolvaszsza a reménybe és a szeretetbe, hogy azok segítsék és őrködjenek felette. Így növekedhet a valódi bátorság, amelyre félelem nélkül nem lenne szükségünk. Ha valaki azt állítja, hogy maradéktalanul eloszlatja a félelmet, az tagadja a létünk üdvösségét és sértetlenségét fenyegető veszélyeket; az elfojtott, helyét nem lelő félelem újra meg újra felbukkan az elemi szorongás képében. (...)

Korunkban, amely elvette az embertől az üdvösség és a bűn félelmét, tehát úgymond megszabadította őt a félelemtől, új félelmek burjánzanak, és nemegyszer a tömegpszichózis alakját öltik magukra: félünk a betegségektől, technikai hatalmunk következményeitől, a lét ürességétől és értelmetlenségétől. Gondoljunk csak a Csernobilt követő zaklatott reakciókra! Ezekből lemérhető, hogy az emberi szív mélyén megbúvó zabolátlan félelem bármely pillanatban értelmetlen robbanással felszínre törhet. A felsorolt szorongások a halálfélelem, a véges lét miatti rettegés álarcai. Az effajta rettegés és félelem akkor következik be, amikor az ember szeretet helyett eleve szorongással szembesül a végtelennel, és úgy véli, hogy szorongását a végtelen tagadásával sikerül eloszlatnia. Ám a végestől való félelem ijesztőbb és vigasztalanabb, mint a végtelen félelme, hiszen benne elrejtve vár ránk a vigasztalás titka.

Szeretet és igazság – szeretet és kereszt

2012-01-12T23:35:00.000-08:00

XVI. Benedek pápa a szeretetről

(...) Aki szeret, feltétel nélkül igent mond a szeretett lényre. Nem valamelyik tulajdonságát szereti, hanem a személyt, aki persze e tulajdonságokban nyilvánul meg, de mégis több a jellemvonások összességénél. A szeretet a személyre vonatkozik, annak hibáival együtt. Ám a valódi szeretet a pillanatnyi fellángolással ellentétben a valósághoz kapcsolódik, és egy személy valóságára irányul, még akkor is, ha az fejletlen, rejtett vagy eltorzult. A szeretetben persze benne él a megbocsátásra való fáradhatatlan készség, ami viszont megkívánja, hogy a bűnt bűnnek lássuk. A megbocsátás gyógyít, ezzel szemben a gonosz, a betegség jóváhagyása rombol: az, hogy egyszerűen tudomásul veszem a másik betegségét, ami a másik számára semmiképpen sem lehet jó.

Ez érthetőbbé válik, ha egy kábítószeresre, saját bűnének foglyára gondolunk. Aki igazán szereti, az nem titkos kívánságát, az önmérgezés vágyát akarja teljesíteni, hanem valódi boldogulásán fáradozik: mindent megtesz, hogy kigyógyítsa szenvedélyéből, ha fájdalmak árán, a beteg elvakult szándéka ellenében is. Más példa: egy totalitárius rendszerben valaki magát és talán pozícióját is barátja, elvei és lelke elárulása árán menti meg. Az igazi szeretet kész ezt megérteni, ám méltányolni és ártatlannak minősíteni semmiképpen sem. A megbocsátás belső utakon halad: gyógyulás, amely megkívánja, hogy az ember visszatérjen az igazsághoz. Ha nem ezt teszi, hanem elfogadja az önpusztítást, akkor ellentmondásba kerül az igazsággal s egyben a szeretettel is.

Innen érthető meg, mit is jelent az „Úr haragja”, a haragvó Isten. A harag az igazsággal azonos szeretet szükségszerű megnyilvánulása. A szent harag, az igazság és az igaz szeretet keménységét nélkülözi, a mindennel és mindenkivel egyetértő Jézus nem az Írás igaz Jézusa volna, hanem annak szánalmas torzképe. Egy olyan „evangélium” gondolatának, amelyből hiányzik Isten haragjának szigora, semmi köze a bibliai Evangéliumhoz. Az igazi megbocsátás egészen más, mint a gyámoltalan be nem avatkozás. A megbocsátás nagy igényekkel lép fel, és mindkét féltől létének teljességét követeli meg. A mindent jóváhagyó Jézus nem szenvedne kereszthalált, hiszen akkor az ember gyógyítása érdekében felesleges volna szenvednie a kereszten. Valóban, egyre nyilvánvalóbbá válik az a törekvés, hogy a keresztet kirekesszék a teológiából, és csupán valami zavaró balesetet vagy pusztán politikai ügyet fabrikáljanak belőle.

Egy bizonyos modern felfogásba nem illik bele a kereszt, mint az elégtétel a megbocsátás és a megváltás eszköze. A kereszt igazi teológiai értelme csak az igazság és a szeretet összefüggésében érthető meg. A megbocsátás nem szakadhat el az igazságtól, ezért követeli meg a Fiú keresztjét és a mi megtérésünket. A megbocsátás ugyanis az igazság helyreállítása, a lét megújítása és a bűnben benne rejlő hazugság legyőzése; a bűn, természetéből adódóan, mindig elfordulás az egyéni lét s ezáltal az Isten, a Teremtő igazságától.

Úgy is mondhatnánk: a megbocsátás fájdalmas átmenet a bűn kábulatából a szeretet igazságába. Aki megbocsát, az a bűnös előtt, vele együtt járja be a haláltól az újjászületésig vezető utat, így segíthet a kábítószeresnek (a bűn kábítószer, a hamis boldogság hazugsága), hogy végigmenjen a fájdalom sötét folyosóján. Ez az út kizárólag a fájdalom és a halál által történő átváltozás vállalása árán járható, mert csak így tűnik fel sötét éjszakájában az új élet reményének fénye. Megfordítva: csak a szeretet adhat erőt a megbocsátásra, vagyis arra, hogy együtt menjek a másikkal a megtisztító szenvedés útján. Csak a megbocsátás ad erőt, hogy a másikkal együtt, őérte magunkra vegyük és elviseljük a hazugság halálát. Csak általa vagyunk képesek megmaradni a fény hordozóinak a sötét, végtelennek látszó alagútban, és érzékeltetni az újjászületés ígéretének friss levegőjét.

Innen kell hát kibontani a kereszt teológiáját, az igazság és a szeretet teológiáját: Krisztus keresztje azt jelenti, hogy előttünk és velünk jár megváltásunk fájdalmas útján. Innen kell magyarázni a keresztség és a bűnbánat teológiáját is: kereszt, keresztség, bűnbánat összetartozik, végső soron csak a világot teremtő és megváltó szeretet egyetlen alaptémáját bontja ki.

Mondanom sem kell, hogy mindennek nagyon is konkrét pasztorális következményei vannak. A mindent elsimító, a felületesen értelmezett „megértő és megbocsátó” lelki vezetés éles ellentétben áll a Biblia tanúságtételével. A valódi lelki vezetés az igazsághoz visz, felébreszti az igazság szeretetét, és segít elviselni annak fájdalmát. Egyik módja annak, hogy embertársunkkal együtt járjuk be az új élethez vezető nehéz és szép utat, az igaz és nagy öröm útját.

Az írás Joseph Ratzinger: Krisztusra tekintve c. művének A szeretet lényegéről c. fejezetében olvasható.
A könyv a Vigília Kiadó gondozásában jelent meg 1993-ban.

Szent Ferenc Szegénygondozó Nővérek Szeretetotthona Nagyvenyim

2012-01-12T05:36:00.000-08:00

Szent Ferenc Szegénygondozó Nővérek Szeretetotthona

Kis Csaba az otthon vezetője

2421 Nagyvenyim,

Táncsics Mihály. u. 6.

Tel/fax: (06-25) 259-425

A Ferences Szegénygondozó Nővérek Szeretetotthona Nagyvenyimben található, Dunaújváros távolsága 7 kilométer. Az épületet egy szép park határolja, ahol mindig csivitelnek a madarak.

Intézetük 20 db két ágyas, külön fürdőszobás lakosztályból, valamint 3 db két ágyas fürdőhelyiség nélküli szobából áll. A három fürdő nélküli szobához egy közös fürdőszoba és nemek szerint elkülönített WC található. Otthonuk súlyos demens idősek fogadására is alkalmas.

Teríts asztalt, teríts szegénynek s árvának.

2012-01-12T01:35:00.000-08:00

Székely asztali-áldás

Evés előtt

Ki asztalt terítesz az égi madárnak,
Teríts asztalt, teríts szegénynek s árvának.
Nyújtsd ki Atyánk, nyújtsd ki jóságos kezedet,
Adj a koldusnak is tápláló kenyeret.
Ételben, italban legyen bőven részünk,
Gondviselő Atyánk, könyörögve kérünk.

Ámen.

Evés után

Gondviselő Atyánk, asztalodtól kelve
Szívből hálát adunk kezünk összetéve.
Áldd meg ezt a házat s ennek gazdáját,
Fordítsd vissza néki a vendéglátását.
Szánd meg a szegényt, a szenvedőt s az árvát,
S a benned bízóknak viseld mindig gondját!

Ámen.

Deo gratias

2012-01-11T08:45:00.000-08:00

Mindenért, amit adtál. – Deo gratias!
Mindenért, amit elvettél. – Deo gratias!
Mindenért, amit megengedtél. – Deo gratias!
Mindenért, amit megakadályoztál. – Deo gratias!
Mindenért, amit megelõztél. – Deo gratias!
Mindenért, amit megbocsátottál. – Deo gratias!
Mindenért, amit nekem készítettél. – Deo gratias!
A halálért, amit nekem választottál. – Deo gratias!
A helyért, melyet nekem a mennyben készítettél. – Deo gratias!
Hogy a Te örök szeretetedre rendeltél. – Deo gratias!
Mi is mondjuk: Köszönet Istennek!

A szeretet mint „igen”

2012-01-11T01:14:00.000-08:00

XVI. Benedek pápa a szeretetről

A szeretet szó manapság fokozatosan veszít jelentőségéből, ellaposodik, látszólag egyre kevésbé használható. ősi szavainkról (Isten, szeretet, élet, igazság stb.) mégsem mondhatunk le, nem engedhetjük, hogy megfosszanak tőlük. Ám ha eredeti jelentésének gazdagságát tekintetbe vesszük, csaknem megválaszolhatatlanná válik a kérdés, hogy mi a tartalma. Túlságosan gazdag és sokrétű a benne foglalt jelenség. Sokrétűségének csorbítása nélkül annyit elmondhatunk, hogy a szeretet a másik alapvető helyeslése, egy „igen”, ami Josef Pieper találó meghatározása szerint azt jelenti: jó, hogy vagy. Aki szeret, a szeretett személyben felfedezi, hogy lenni jó, örül a másik létének, igent mond rá, helyesli azt. Még mielőtt magára gondolna, még mielőtt megszületnék a vágy, örömet érez, hogy a szeretett személy létezik, igent mond a létére. Csak második lépésben (nem az időt, hanem a lényeget tekintve) fedezi fel, hogy ily módon – mivel jó, hogy van egy te – saját léte is szebbé, értékesebbé és boldogabbá vált. A másikra, a te-re mondott igen révén saját énem is megújul, s te általad új módon mondhatok igent magamra.

De nézzük meg közelebbről az első lépést, a te-re kimondott igent, a létezés (azaz a szeretetben és a szeretetből való lét) igenlését. Ez az „igen” teremtő aktus, újrateremtés. Az embernek az életéhez van szüksége erre az igenre. A biológiai születés önmagában nem elegendő: az ember csak akkor tudja elfogadni saját magát, ha létét másvalaki jóváhagyja. Ez az igen új és végérvényes formában ajándékozza meg saját létével. Egyfajta újjászületés ez; enélkül születése befejezetlen volna, és ellentétet támasztana benne. E kijelentés érvényéről meggyőződhetünk, ha olyan emberek életére gondolunk, akiket az elsô hónapokban elhagytak szüleik, és nem fogadta be őket egy életüket átölelő és igenlő szeretet. A születést a szeretetben való újjászületés zárja le, és ez nyitja meg az ember előtt az értelmes lét kapuit.

Ha ezt beláttuk, közelebb kerültünk a teremtés és a megváltás titkához. Világossá válik, hogy a szeretet teremtô aktus, és Isten szeretete az az erő, amely a semmiből megteremtette a létet, minden valóság talaját. De ebből kiindulva azt is megértjük, hogy a kereszttel Isten másodszor is igent mondott az emberi létre, ez a mi újjászületésünk, ezáltal lettünk végérvényesen élőkké. És végül sejthető, hogy mint olyan lények, akiknek létét Isten helyesli, arra vagyunk hivatva, hogy részesüljünk igenjében. Ránk bízatott a teremtés folytatása, magunknak is teremtővé kell lennünk, a szeretet igenjében új módon kell a léttel megajándékoznunk embertársainkat, mert a lét csak így válik igazán ajándékká.

Az írás Joseph Ratzinger: Krisztusra tekintve c. művének A szeretet lényegéről c. fejezetében olvasható. A könyv a Vigília Kiadó gondozásában jelent meg 1993-ban.

Veronika kendője, Longinus lándzsája

2012-01-09T22:39:00.000-08:00

Domenico Fetti 1620-as Veronica kép

Jézus oldalát megsebzi a lándzsa, Fra Angelico

5.század táján titokzatos Jézus-ábrázolás bukkant fel az ősrégi arameus városban, Edesszában (a mai törökországi Urfa). „Akheropita” – ezzel a jelzővel illették a textílián látható arcmást, ami annyit tesz, „nem emberi kéz alkotta”. A Mandülion (az arab eredetű szó jelentése „asztalkendő”) eredetéről több legenda is született. A legelterjedtebb, hogy Veronika kendőjéről van szó. Veronikát általában a Máté evangéliumában szereplő, vérfolyásából Jézus ruhájának érintése által kigyógyult asszonnyal azonosították, aki megtörölgette a kereszt alatt görnyedő Jézus véres, verítékes arcát, és kendőjén ott maradt annak lenyomata. Egy V. századi szíriai forrás nem Veronikához köti a Mandülion történetét, hanem a leprában szenvedő Abgar királyhoz, aki elküldte szolgáját, Ananiást Jézushoz, hogy meghívja őt Edesszába. Jézus megígérte, hogy maga helyett elküldi egyik tanítványát. Ananiás, aki a király festője volt, megfestette Jézus arcmását, ezzel tért vissza megbízójához. Ahogy Abgar meglátta a képet, nyomban meggyógyult. Az edesszai Mandülion ma az olaszországi Genovában található. Az ottaniak il Sudario vagy il Santo Mandillo néven emlegetik a San Bartolomeo degli Armeni templomban őrzött ereklyét, amely kalandos útja során több helyen megfordult, míg végül gazdag genovai kereskedők szerezték meg, és hozták haza messze földről, több mint hatszáz évvel ezelőtt. A szakemberek szerint valóban az első században készült, és nem kizárt, hogy alkotója látta Jézust, vagy olyan emberek elbeszélései alapján festette meg arcképét, akik ismerték őt.
A leprából való csodás kigyógyulás motívuma szerepel a Veronika történetét leíró apokrif szövegekben, pl. a Vindicta Salvatorisban is: ezek szerint Veronika Jézus halálát követően Rómába ment, és magával vitte a drága ereklyét. Egy Volusianus nevű magas rangú római tisztségviselő azonban erőszakkal elvette tőle, és elvitte Tiberiushoz. A császár, alighogy rápillantott a képmásra, kigyógyult a leprából. Veronika visszakapta a kendőjét, és halála előtt Szent Kelemen pápára bízta.
Ez lehetne az a Veronika-kendő, amelyet a római Szent-Péter bazilikában őriznek, és olyan rossz állapotban van, hogy rajta a Jézus-arc ma már szinte kivehetetlen. Azonban nem biztos, hogy az, mert Szent Kelemen korában még nem volt Rómában. Feltételezések szerint az ún. „római Veronika” azzal az ereklyével azonos, amelyet Bizáncban egy kis kappadókiai városka nevéről Kamuliai Szentképnek neveztek, és 574-ben Caesareából, Kappadókia fővárosából Konstantinápolyba vittek. Mivel Julianus Apostata uralkodása alatt elveszett Nagy Konstantin zászlója, kitörő örömmel fogadták, és a város védő ereklyéjeként tisztelték. Ezzel a nyélre erősített képpel vonultak hadba a bizánciak, ezt függesztették ki a város falára 622-ben, az avarok ostroma idején. Egy szép napon eltűnt, a képrombolási láz elől Rómába menekítette a konstantinápolyi pátriárka. Mivel továbbra is az ottani egyház tulajdonát képezte, és azzal a titkos megegyezéssel vitték Rómába, hogy a veszély elmúltával visszaviszik, nem tették közszemlére, csupán Konstantinápoly eleste, 1204 után.
Ezt a „római Veronikát” látta két évvel a nagy pestisjárvány után, 1350-ben, a pápa által meghirdetett szentévben a sok ezer zarándok, köztük svédországi Szent Brigitta és Nagy Lajos királyunk népes kíséretével. Mint egy névtelen krónikás írta, abban az esztendőben „az egész kereszténység Rómába jött”, hogy teljes búcsút nyerjen. A Szent Péter-bazilikában minden vasárnap és minden ünnepnapon közszemlére tették a Veronika kendőjének tartott kamuliai ereklyét, és akkora volt a tolongás, hogy Matteo Villani leírása szerint minden alkalommal több embert – egy ízben összesen tizenkettőt – összetiport a tömeg. Ez a nagy becsben tartott ereklye a 16. században eltűnt, ma már csak egy kora középkori másolatát őrzik a római Szent Péter-bazilikában.
Egyes kutatók szerint az elrabolt eredeti egy kis abruzzói település, Manoppello templomába került, és ma is az ottani Santuario del Volto Santóban található. Felbukkanása regényes körülmények között zajlott: 1506-ban egy idegen érkezett a városkába, és megszólította a templom előtt beszélgető férfiak egyikét, Giacomo Antonio Leonelli orvost, hogy menjen be vele a templomba. Ott a kezébe nyomott egy kis csomagot azzal, hogy tartsa nagy becsben, és amíg Leonelli kibontotta, az ismeretlen eltűnt. A csomag egy összetekert textília volt, felületén Jézus arcával. Az ereklye több mint száz évig volt a Leonelli család birtokában, aztán az egyik lány hozománya lett. Ő 1618-ban eladta, hogy kiválthassa férjét a börtönből. Aki megvásárolta tőle, két év múlva a városkában épp akkor letelepedett kapucinusoknak ajándékozta. Azok két üveg közé téve díszes keretbe foglaltatták, ma is így látható. Minden évben zarándokok hatalmas tömege látogat el Manoppellóba, hogy láthassa a különös Jézus-arcot, amely olyan, mintha egy leheletvékony függönyön keresztül tekintene a szemlélőre, vonásai hol határozottan kirajzolódnak, hol elmosódottaknak tűnnek, arckifejezése egyszer szenvedőnek, máskor nyájasnak hat.
Nagyon sokan azonban nem hisznek abban, hogy a ma-noppellói ikon azonos volna a római Szent Péter-bazilikából elrabolttal. Elsősorban Venetico Superiore lakói nem hiszik: ők azt állítják, hogy plébániatemplomuk birtokolja a „római Veronika” hű másolatát, az pedig egyáltalán nem hasonlít a Manoppel-lóban őrzött képre. Ezt a másolatot, különös pápai kegy folytán, Venetico ura, Giuseppe Spadafora készíttette 1625-ben, és mint felirata hirdeti, pápai kiközösítés vár mindenkire, aki másolatot készítene róla. A Berninit foglalkoztató VIII. Orbán pápa grandiózus építkezései, no meg háborúi irdatlan összegeket emésztettek fel, Venetico gazdag ura bizonyára nem ingyen jutott a másolathoz. Valószínűleg más is megkapta volna ezt a kegyet, ha jól megfizeti. De miről készült a másolat, ha az eredetinek tartott Veronika kendője még 1625 előtt eltűnt Rómából? Erre a kérdésre nem létezik kielégítő válasz.

Ahogy arra sem, hogy melyik lándzsa ütötte át a keresztfán függő, halott Jézus oldalát: az-e, amelyet Rómában őriznek, vagy pedig az, amely a bécsi Hofburg kincstárában látható? Longinus lándzsája – így nevezik arról a római katonáról, aki miután keresztülszúrta Jézus élettelen testét, egy csoda folytán hívévé vált: Jézus lecsorduló vére ugyanis Longinus beteg szemébe kerülve csodás gyógyulást eredményezett. A katona odahagyva ezredét csatlakozott az apostolokhoz, és Rómában átadta a lándzsáját Szent Péternek. Az örök városban őrzött Longinus-lándzsánál azonban sokkal híresebb az, amely Bécsben található. Ezt a legenda szerint Nagy Konstantin császár édesanyja, Szent Ilona találta meg, ugyanaz, aki megálmodta, hol van Jézus keresztfája. A kelet-római császárok mindig utódjukra hagyták a becses ereklyét, amely győzelemre segítette fegyvereiket. A hagyomány szerint neki köszönhetően verte vissza Aetius Attila hunjait, győzte le Theodosius a gótokat, Martell Károly az arabokat, Nagy Károly a szászokat. Nagy Károlyt 47 csatában segítette – jegyezték fel a krónikások, akik szerint az uralkodó végzetét is a szent lándzsa okozta: percekkel azután, hogy egyszer véletlenül leejtette, meghalt. A frankoktól a Hohenstaufen-dinasztiához került, segítette Barbarossa Frigyest és utódait, majd végül a Habsburgoké lett. Az austerlitzi csata után majdnem Napóleon kezébe került, de még idejében elmenekítették. Trevor Travenscorft A Végzet Lándzsája c. könyvében leírja, milyen morbid szenvedély fűzte a Parcival-legendában és a Grál-mondában oly fontos szerepet játszó fegyverhez az okkultizmussal is kacérkodó Hitlert, akinek meggyőződése volt, hogy mágikus erővel bír, és világuralomhoz segítheti. Az Anschluss után Bécsbe bevonulva személyesen vette ki a Hofburg múzeumának tárlójából, és küldte Nürnbergbe. Innen a háború végén egy föld alatti rejtekhelyre vitték. 1945. április 30-án amerikai katonák találták meg. Nyolcvan perccel azután, hogy az amerikai kormány nevében lefoglalták, Hitler bunkerjában öngyilkos lett, halálával erősítve meg a Végzet Lándzsája legendáját.

Vitál Anna

forrás: http://vasarnap.ujszo.com